2014. május 27., kedd

Harmadik rész

Sziasztok! Tegyük vidámabbá a hét elejét egy új résszel! Ehhez a részhez kifejezetten javaslom, hogy hallgassatok zenét, miközben olvassátok. Az elejéhez valami nyugis, szöveg nélküli jazz passzol, amit vacsora közben hallgatnátok, a végéhez pedig szerintem EZ.
Remélem, tetszeni fog!=)

Thirrin élvezte az estét. A nagyterem gyönyörű volt, lenyűgözte az ezer gyertya szikrázó fénye. Deres egyébként is nagyobb volt, mint Jégerőd, ami több embert, nagyobb nyüzsgést és több érdekességet rejtett magában. A vacsora bőséges volt. Hét fogást szolgáltak fel, épp a harmadiknál tartottak, vaslapon sült szarvas árpával és forró sziruppal nyakon öntött zöldségekkel.
A lány világoskékből fokozatosan fehérre váltó, hosszú köntöst viselt. Az anyagot apró, ezüst hópelyhek díszítették, a ruha kivágásába myri csipkét varrtak. Nyakában hangsúlyos, fehér köves nyakéket viselt, elülső tincseit ezüst hajdísszel fogta össze hátul. Nemes volt, gyönyörű, és ártatlan - legalábbis annak látszott.
Thirrin nemcsak csodaszép volt, de okos is. Gyerekkorától kezdve pontosan tudta, milyen hatással van az emberekre. Nem volt másként Deresben sem. A két kisfiú még a vacsora alatt is úgy bámulta, mintha mesebeli tündér lenne. Arya egy beszélgetés után felnézett rá. Intelligens, barátságos, de kellően távolságtartó magatartása következtében úgy beszélgetett Lord Eddarddal, mintha régi ismerősök lennének. Ezzel szemben Lady Catelyn és Sansa mintha vetélytársat láttak volna benne… Thirrin magában elmosolyodott a gondolatra. Tudta, hogy mindkettejüknél sokkal szebb, de tisztában volt vele, a szépség nem minden. Olyan energiát sugárzott magából, ami egyszerre vonzotta és ijesztette meg az embereket.
Eszébe jutott a három fiú reakciója, amikor először látták meg, majd mikor bevonult a terembe, mint egy királynő, felsétált az emelvényre és helyet foglalt Robb és Lord Eddard között. Robb arca olyan vörösbe váltott, mint a haja. Az asztal végén Theon Greyjoy leplezetlenül mosolygott rá, ezzel szemben Havas Jon gyilkos tekintettel méregette féltestvérét. Thirrint mulattatta, ahogy viszonyultak hozzá. Tizenöt évesek, és ennyire megzavarodnak egy ismeretlen lánytól? Talán a Greyjoy fiú volt az egyetlen, aki természetesen viselkedett vele.
Tényleg, a Greyjoy fiú! - kapott a fejéhez.
- Elnézést, hogy félbeszakítom - villantotta meg Thirrin bűbájos mosolyát -, de már az érkezésemkor meg akartam kérdezni, uram. Theon Greyjoy miért van Deresben?
- Theon… Nos, ez egy régi história. Talán emlékszel a Greyjoy-lázadásra. Bár nem valószínű, hiszen kislány lehettél akkor.
- Valami dereng… Akkoriban tanultam az íjászatot. Egy nap szinte az összes fegyveres elment a városból, az apám vezetésével. A fegyvermesterem maradt. Onnantól még többet gyakoroltunk. Nem értettem, miért. Az ujjaim kisebesedtek, állandóan fájt a vállam, de csinálnom kellett. Mikor megkérdeztem az okát, Ser Marco azt mondta, ha ismét háború lesz, minden fegyveres kézre szükség lesz. Hatéves lehettem talán.
- Igen. Dióhéjban, levertük a lázadást és megöltük Balon Greyjoy két idősebb fiát, Theont pedig magammal hoztam túszként. Még kicsi volt, csak tíz éves. Ő a biztosíték a békére.
- Értem. Azóta Deresben él?
- Igen. Együtt nevelkedik a saját gyerekeimmel, semmiben nem szenved hiányt. Jól bánik az íjjal.
- És állítólag a farkával is… - motyogta Robb, remélve, hogy senki nem hallotta meg.
- Az sosem jön rosszul. Köszönöm a tájékoztatást - azzal a lány visszatért a tányérjához gondolataiba merülve. Robb balszerencséjére nem kerülte el a figyelmét apró megjegyzése, de volt annyi esze, hogy ezt ne mutassa ki.
Thirrin hamar felmérte az erőviszonyokat. A farkas féltékeny a krakenre, a fattyú mindkettőre, de a krakent egyik sem zavarja. A farkas próbálja adni a nemesurat, de megrémiszti az ereje. A fattyú már talán bátrabb, de valamiért úgy érzi, nincs esélye a farkas mellett. A kraken pedig, ezek szerint, nem csak korban áll a másik kettő felett. A hanyag mosoly és a jól eltalált szavak ellenére látta rajta, kicsit ő is tart tőle. Mindhárman meg akarták szerezni, ez egyértelmű volt Thirrin számára. De nem volt könnyen megkapható.
Az ágyatokban akartok látni? Tegyetek érte! Küzdjetek meg értem! És egy percig se higgyétek, hogy a férfié a választás lehetősége - gondolta, miközben ragyogó mosollyal körbehordozta a tekintetét a termen. Nem is kellett sokáig várni a küzdelem kezdetére.

Miután befejezték a vacsorát, és elfogyott még több bor, következett a tánc. Thirrint először maga Lord Stark vezette a parkettre. A lány kecsesen és könnyedén táncolt, közben vidáman beszélgettek. Robb volt az első, aki lekérte. Thirrin udvariasan elfogadta felajánlott karját.
- Csodásan táncolsz, hölgyem - mondta Robb.
- Igazán köszönöm. Remélem, holnap a gyakorlótéren sem okozok csalódást.
- Ebben biztos vagyok.
A társalgás megrekedt. Thirrin továbbra is kedvesen mosolygott, de Robb láthatólag iszonyú zavarban volt. Ügyesen forgatta a lányt, de mozdulatain érződött a görcsösség.
- Légy lazább! - súgta neki Thirrin, egészen közel simulva hozzá.
- Micsoda? - nézett rá Robb tágra nyitott szemekkel.
- Mondom ne félj már tőlem, fegyvertelen vagyok! Ha így berezelsz egy lánytól, hogy fogsz megházasodni?
- Én… Izé… Nem félek tőled… Csak…
- Ha te mondod… - sóhajtott Thirrin. - Mindenesetre szeretnék jóban lenni veled, de nehezen fog menni, ha elpirulsz, akárhányszor hozzád szólok.
- Hogyne. Úgy lesz, hölgyem - Robb megpróbálkozott egy mosollyal.
- Köszönöm. Egyébként te is jól táncolsz - mosolygott vissza Thirrin.
Új zene csendült fel, mikor Jon odalépett hozzájuk:
- Szabad, hölgyem? - kérdeze.
Thirrin látta, ahogy a terem másik végében Lady Catelyn szeme villámokat szór a jelenet láttán. Már a bemutatkozásánál feltűnt neki, legszívesebben megfojtaná Jont egy kanál vízben. Valószínűleg ette a fene, hogy a fattyú fiút a főasztalhoz kellett ültetnie, hát még hogy van mersze lekérni unalmasan udvarias fiacskájától. Thirrin ezt rendkívül mókásnak találta. Angyalian Robbra mosolygott:
- Ugye nem baj?
- Dehogyis. További jó mulatást, hölgyem! - azzal Robb a boroskancsók irányába távozott.
Jonnak remek ritmusérzéke volt, de közel nem volt olyan jó táncos, mint fivére.
- Sosem tanultam igazából táncolni - mondta a lánynak. - De te, hölgyem, biztosan.
- Természetesen. De nem szerettem túlságosan a táncórákat. Unalmasak voltak. Jobban érdekelt a kardom.
- Nemes atyád mit szólt hozzá?
- És a tiéd Aryához? - Thirrin mélyen Jon szürke szemébe nézett. - Nagyon hasonlítotok egymásra.
- Igen - mosolyodott el Jon. - A többi testvérem inkább egymásra hasonlít, Arya a kivétel. Például ő és Sansa… Mint a nappal és az éjszaka, olyan különbözőek.
- Ez nekem is feltűnt már.
- Arya nagyon kedvel téged. Azt mondta, te vagy a legszebb lány, akit valaha látott, és alig várja, hogy elkezdhesse a tanulást.
- Én is hasonlóan érzek. Ti ketten… Közel álltok egymáshoz, nem? - mosolygott Jonra, aki ugyancsak elpirult.
És még azt mondják a Starkokra, hogy hidegek, mint a jég! Néhány jól eltalált szó, kellemes mosoly, és lángolnak, mint a sárkányok tüze - gondolta Thirrin. - Igaz, ő Havas, nem Stark, de ebben az esetben nem számít.
- Ráhibáztál. Nagyon szeretem Aryát. Biztos vagyok benne, hogy te is hamar megszereted.
- Ebben nem kételkedem!
Kellemes volt Jonnal táncolni. A fiú nem táncolt kiemelkedően jól, ellenben szórakoztató beszélgetőpartner volt, és közel sem áradt belőle annyi feszültség, mint Robb-ból. Úgy tűnt, ő is élvezi a dolgot.
Mikor Thirrin azt gondolta, Lady Catelyn-t már nem lehet tovább bosszantani (a szeme sarkából figyelte, és a nő úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban felrobban), hirtelen Theon Greyjoy mosolyával találta szembe magát.
- Ha jól számolom, én következem, hölgyem - mondta szemtelenül. - Havas, ugye nem baj, ha elrabolom Lady Thirrint néhány fordulóra?
A két fiú között tapintani lehetett volna a felszín alatt izzó dühöt. Thirrinnek már korábban is feltűnt, Jon és Theon valamiért nem túlságosan kedvelik egymást, de most Jon pillantása ezt egyértelműen közölte is.
Ne bízd el magad, Havas - gondolta a lány - , csak mert tovább táncoltam veled, mint a bátyáddal. A kraken elvileg jól bánik a farkával, és rólad még nem hallottam ezt a pletykát…
- Ezt a hölgynek kell eldöntenie - mondta Jon hidegen.
- Bocsáss meg, de nem szeretnék udvariatlan lenni. Ez az első napom Deresben, és fontos az első benyomás.
Jon nagy duzzogva átadta a lány kezét Theonnak, aki viszont közel sem volt olyan tisztelettudó, mint Robb vagy Jon. Rögtön merészebben ölelte magához tánc közben, szemeiből sütött, legszívesebben helyben magáévá tenné. Thirrin nem tudta eldönteni, ez idegesíti-e jobban, vagy Robb görcsös, zavarral teli udvariassága.
Theon rögtön más alaphangot ütött meg:
- Szépséged elbűvült, hölgyem. Remélem, a szíved nem foglalt.
- Ha az lenne, számítana neked? - vágott vissza a lány. Theon elmosolyodott:
- Biztosan ejtenék pár könnycseppet…
- Hogy nem kaphatsz meg?
- Így lenne tehát?
- Azt nem mondtam. De azt sem, hogy szabad lennék. Elbíztad magad. Honnan tudod, hogy a gyönyörű Ser Loras nem épp Északra vágtat, hogy összeházasodjunk? De az is lehet, hogy a szőke Kolduskirályt Jégerődben rejtegetem, akit annyira megbabonázott a szépségem, hogy megígérte, amint visszafoglalja trónját, feleségül vesz?
Theon összeszűkült szemmel nézett a lányra, aki elnevette magát.
- Ne végy komolyan mindent, amit mondok. Nem hálok sárkányokkal. Sem Tyrellekkel. Nem vagyok Targaryen, hogy családban tartsam a dolgot.
- Akkor kikkel szoktál hálni, hölgyem?
- Nem gondolnám, hogy rád tartozna, Theon Greyjoy. Nemes hölgy vagyok, ha eddig nem vetted volna észre.
- A nemes hölgyek nem járnak karddal, azt inkább a férfiakra hagyják.
- Mondjuk rád?
- Például. A nőknek más dolguk van…
De mielőtt kiderülhetett volna, Theon mire gondol, Ser Marco udvariasan, de határozottan lekérte Thirrint. A lány hálásan nézett rá, de a férfi máshogy reagált:
- Mit művelsz ezekkel a szerencsétlen fiúkkal, Thirrin? - szegezte neki a kérdést.
- Hogyhogy mit művelek, táncolok velük, talán nem így illik?
- Pontosan tudod, mire gondolok - Ser Marco lehalkította a hangját. - Nem lesz jó vége, ha mind a hármat megszédíted.
- Ők kezdték, nem én. Arról nem tehetek, hogy mindhárom magának akar.
- Lényegtelen, ki kezdte. Thirrin, szépen kérlek, ha már játszani akarsz velük, úgy tedd, hogy ne folyjon vér!
- Ezt nem értem.
- Nem akarok arra ébredni, hogy Eddard Stark törvényes örökösét megölte a túsza vagy a fattya.
- Ugyan, egy kicsit ostobák, mint minden fiú, de ennyire biztosan nem!
- A nők sok mindent kihozhatnak a férfiakból. A legjobb és a legrosszabb oldalukat is. Tényleg vigyázz, hölgyem.
- Nyugodj meg, Ser Marco. Nem szeretnék diplomáciai bonyodalmat okozni.
- Sajnos sokszor nem ezen múlik…

2014. május 23., péntek

Második rész

Örülök, hogy az első rész elnyerte a tetszéseteket, tényleg nagyon sokat jelent ez nekem!=) Jövök is a másodikkal, ez hosszabbra sikerült az előzőnél. Viszont eszembe jutott egy elég fontos dolog, milyen ritmusban kerüljön ki új rész? Hetente, hetente kétszer vagy adott napokon?
Jó szórakozást!=)

- Mindjárt itt vannak! - kiáltotta Jon, ahogy szélsebesen bevágtatott a kapun. - Lady Thirrin Woodley és a kísérete!
A vár rögtön felbolydult a hír hallatán. Mindenki azonnal visszatért a munkájához, hogy minden tökéletes legyen, mire a vendégek megérkeznek. A kapkodás közepette Arya is felkapta a fejét. Szokás szerint az udvaron császkált, egyszerű, hétköznapi, ruhát viselve, sötét haja kócosan lógott a vállára. El is feledkezett róla, hogy a lány ma érkezik. De Jon kiáltása mindent eszébe juttatott.
- ÁÁÁÁÁ!!! - rohant oda sikítva a testvéréhez. - Milyen, Jon? Mesélj! Tényleg a saját kék tollú nyílvesszőjével jelzi a közeledését? Láttad őt? Mikor érkezik meg?
-Nyugodj meg, kishúgom - mosolygott rá Jon és felborzolta a kislány amúgy is leginkább szénaboglyára hasonlító haját. - Láttam. És gyönyörű. Pont, amilyennek mesélik. A lova olyan fekete, mint az éjszaka, és…
- Jon, hé, bocsánat, hogy félbeszakítalak - lépett oda Jory Cassel. - Csak néhány kérdésem lenne hozzád nemes atyád számára. Körülbelül hányan vannak?
- Harminc-negyven ember biztosan jött vele. A fele, úgy tűnt, fegyveres, a másik fele a szolgái.
- Ahogy Lord Woodley megírta. Mesés. Mikor érkeznek meg?
- Amint mondtam, sokan vannak. Félórába biztosan beletelik.
- Nagyszerű. Köszönöm, Jon. Készüljetek a fogadásukra. Lady Catelyn azt üzeni, te is részt vehetsz rajta, a vacsoránál pedig ülhetsz a főasztalnál. Ezért legyél szíves a legjobb ruhádat felvenni.
- Úrnőm rendkívül nagylelkű.
- Hogyne… Arya, azt javaslom, te is indulj a bátyáddal. Nemes anyád nem venné jó néven, ha így mutatkozol Lady Woodley előtt - azzal Jory távozott.

Arya felrohant a szobájába, habár nem repesett az örömtől az átöltözés lehetőségére. Világosszürke-zöld selyemruhát kapott, hajából kikeféltek minden csomót, az első tincseket vékony fonatba fonták és hátul rémfarkasfejet ábrázoló csattal fogták össze.
- Nagyon szép vagy, úrnőm - dicsérte meg az egyik szolgálólány, mikor elétartotta az ezüst tükröt. Arya grimaszt vágott a tükörképére. Nem igazán tetszett neki. Furcsának érezte magán a ruhát, mint akire valami maskarát adtak. De nem maradt sok idő a gondolkodásra. Néhány pillanat múlva felharsantak a kürtök, ő pedig lement az udvarra, hogy elfoglalja a helyét felsorakozó családjával.
Mindenki különösen nemes és szép külsővel várta Lady Woodley-t. Mikor azonban Arya beállt a nővére mellé, szürke egérnek érezte magát. Sansa tizenhárom éves korához képest magas volt, hosszú haja gesztenyebarna, csakúgy, mint Robbnak, a szeme kék, a bőre fehér, mint a porcelán. Sötétszürke, ezüsttel futtatott ruhájában ő volt a legszebb a kastélyban.
Egészen, amíg egy bámulatosan gyönyörű lány be nem lovagolt a kapun Robb és Theon Greyjoy által közrefogva. Mögötte lobogott a Woodley-ház zászlója: hófehér selyem, alján két egymást keresztező világoskék és sötétkék sáv, fölöttük jégkék, fényes hópehellyel. Büszke, fekete csataménje tiszteletet parancsolt. Vörösen csillogó, sötét haja palástként szállt utána, a kevés napfény szikrázott a kardgombján. Még egyszerű, szűk, útiruhájában is nagyobb hatást gyakorolt mindenkire, mint Sansa Stark a legszebb selyemben.
- Mondtam, hogy gyönyörű - súgta Jon Aryának, aki nem tett egyebet, mint tátott szájjal bámulta a jövevényt.
A vár népe egy emberként sóhajtott fel a lány látványára. Ő elmosolyodott és könnyedén leugrott a nyeregből. Az egyik lovászfiú rögtön odalépett, hogy elvigye az állatot. Mikor átadta a kantárt és kedvesen a fiúra nézett, az rögtön elpirult. Robb és Theon is leszálltak a lovukról, akárcsak a magas, széles vállú, szénfekete hajú, olívaszín bőrű, sötét szemű férfi, aki a lány mögött lovagolt. A két fiú csatlakozott hozzájuk, ekkor a a tömeg udvariasan megállt és elhallgatott.
A fekete hajú férfi méltóságteljesen Lord Starkhoz vezette a lányt. Mindketten kivonták a kardjukat, és a fegyverre támaszkodva letérdeltek.
- Üdvözlünk, Lord Eddard Stark, Deres ura és Észak Őrzője! - mondta a lány kellemesen zengő hangon. - Köszönjük, hogy fogadsz minket házadban, végtelenül hálásak vagyunk! Először szeretném megerősíteni apám nevében a hűségesküt, melyet egykor a Woodley-ház fogadott a Stark-háznak.
- Köszöntelek titeket, Lady Thirrin Woodley, Jégerőd örököse! Részünkről a szerencse, hogy Deresben tudhatunk. Mondd el az esküt, hölgyem! Ugyan hosszú évek óta nem hívtam össze a lobogóimat, de közeleg a tél.
- A hideg soha nem zavart minket - felelt Lady Thirrin egy mosoly kíséretében a Woodley-ház jelmondatával, majd ünnepélyes hangon elmondta az eskü szövegét.
Arya óvatosan az apjára nézett - és óriási izgalma ellenére majdnem elkuncogta magát. Lord Eddard maga volt a hűvös nyugalom és méltóság, de a csodaszép lány, ahogy nyíltan a szemébe nézett, mintha egy pillanatra őt is megrészegítette volna.
- Köszönöm. Álljatok fel, hölgyem.
- Köszönöm, uram. Hadd mutassam be hűséges kísérőmet és fegyvermesteremet, aki gyermekkorom óta mellettem áll, Ser Marco Santagar Dorne-ból - a férfi illedelmesen fejet hajtott.
- Te, ez nagyon fiatal - hallotta Arya Theon Greyjoy fojtott hangját. - Szerinted kefélnek?
- Szerintem semmi közöd hozzá - válaszolta Robb, ugyancsak suttogva.
A bemutatás a Starkokkal folytatódott. Arya megállapította, Lady Thirrin több, mint tökéletes, és úgy tűnt, a családja is hasonló véleményen van. Öccsei, a nyolcéves Bran és a négyéves Rickon ugyanúgy bámulták Thirrint, mint ő, mintha a lány egy meséből lépett volna elő. Az anyja kedvesen mosolygott, Sansa természetesen udvarias volt, mint mindig, két bátyja és Theon pedig leplezetlen csodálattal néztek rá. A lánynak szeme sem rebbent, mikor a “Havas Jon” és a “gyámfiam, Theon Greyjoy” részhez érkeztek, továbbra is visszafogottan mosolygott és nem tett fel kérdéseket.
Lady Thirrin viszonylag kevés embert hozott magával, de a beszélgetésből kiderült, hosszú ideig maradnak. Arya ennek nagyon örült. Mire a végére értek, a vendégek holmijai már a lakrészeikbe kerültek. Lady Thirrin megköszönte a fáradozásukat, majd a kislány legnagyob meglepetésére hozzá fordult:
- Volna kedved megmutatni nekem, hol fogok lakni? Úgyis szeretnék veled beszélgetni egy kicsit még a vacsora előtt.
Arya hirtelen azt sem tudta, mit feleljen. Azt is csodának tartotta, hogy mikor apja bemutatta, nem bukott orra meghajlás közben.
- Mondj igent! - hallotta több oldalról is a halk suttogást.
- Öö… Hogyne, úrnőm, természetesen!
A tömeg szétvált előttük, ahogy a bejárat felé indultak.

Arya még akkor sem ocsúdott fel csodálatából, mikor felvezette Thirrint a szobájába. Mérhetetlenül boldog volt, hogy tőle tanulhat. Első pillantásra magával ragadta a belőle áradó erő. Thirrin megtestesítette mindazt, amivé Arya titkon mindig válni akart: tökéletes hölgy, aki talpraesett és képes megvédeni magát.
Thirrin könnyed léptekkel követte a lépcsőkön. Az ajtót résnyire nyitva hagyták, bent egymás mellett álltak Thirrin utazóládái. A szoba tágas volt és tökéletesen berendezett. A nagy, széles párkányú ablak az udvarra nézett.
- Remélem, tetszik, úrnőm - mondta Arya lámpalázasan, mikor beléptek.
- Szólíts nyugodtan Thirrinnek - mosolygott rá a lány. - És nagyon szép. Ahogy az egész kastély. Olyan nagy és fenséges! Gyere csak be!
Thirrin becsukta az ajtót, majd lecsatolta a kardját tartó övet és a falnak támasztotta a fegyvert, az ágy mellé. Aztán kinyitotta az egyik ládát és nekiállt rendet rakni az utazás közben összerázódott holmik között.
Arya felült az ágyára.
- Miért nem adtad le a kardod a fegyverraktárba? - kérdezte kíváncsian.
- Szeretem magam mellett tartani - felelte Thirrin mosolyogva. - Tudom, furcsa, de jobban alszom, ha velem van Függetlenség.
- De szép neve van! Megmutatod?
- Persze!
A lány biztos kézzel húzta elő hüvelyéből a másfél kezes kardot. Az acél még a kevés fényben is csillogott, a markolatot szürke bőrrel vonták be, a kardgombot kék-ezüst hópehely díszítette.
- Gyönyörű - suttogta Arya áhítatosan. - És csak a tiéd?
- Igen. A tizenharmadik névnapomra kaptam. Akkor lettem elég erős, hogy ekkora súlyú kardot elbírjak. Nevet is tőlem kapott, kiérdemelte.
- Öltél már vele embert?
Thirrin vonásai megkeményedtek.
Arya a szája elé kapta a kezét. Már megint túl sokat beszélt. Elvörösödve mentegetőzni kezdett:
- Elnézést, nem akartam megbántani, úrnőm… Izé, Thirrin… Bocsánat, nem kell válaszolnod…
- Nyugodj meg, Arya - tette a vállára hófehér kezét Thirrin. Leült mellé, a kardot az ágyra fektette, maguk el.
- Szívesen elmesélem - mondta nyugodt hangon. A kardot bámulta, ahogy beszélni kezdett:
- Tizennégy éves voltam akkor. Azt tudod, hogy Jégerőd és környéke elég közel fekszik a Falhoz. Minden évben néhány vad talál átjárót rajta, és meg tudnak lépni a Fekete Testvérek elől. Szívesen fosztogatják a falvakat, de igyekszünk megvédeni a népünket. Mikor meghallottuk a riadót, azonnal fegyverbe álltak néhányan az őrségből. Apám azt mondta, eljött az idő, hogy bizonyítsak. Minden nagyon gyorsan történt. Az egyik pillanatban még segítettek öltözni, a másikban már felhúzott íjjal lovagolok ki a várból. Mikor megláttam egyikőjüket, gondolkodás nélkül lőttem. Egypár vesszőm célt is talált. Aztán a közelükbe értünk. Éjfél felágaskodott, majdnem ledobott a hátáról. Én kirántottam a kardomat, és küzdöttem. Az acél mindig nyer a kővel szemben. Volt, akinek a karját vágtam le, akinek a torkába szúrtam, és akinek a szívébe. Semmi nem számított, csak a kezemben tartott fegyver. Miután az összessel végeztünk, fogtam fel az eseményeket. Nem tudtam megszólalni. Csak néztem a hullákat, és nem hittem el, én tettem. Akkor Ser Paul Harington, a testőrség parancsnoka megfogta a kezem és azt mondta, én választottam ezt a sorsot, senki nem kényszerített. De tudja, hogy erős vagyok és képes vagyok megbirkózni a teherrel. Mert a legtöbb lány nem tudna. Kivette a kezemből a kardomat és feltartotta a napfénybe. Megérett, hogy nevet adj neki, mondta. Néztem a csillogó pengét, amiről még csöpögött a vér, és kimondtam az első nevet, ami eszembe jutott. Függetlenség. Otthon mindenki megdicsért. Engem és a választott nevet is. Szabad nép esett áldozatául a pengémnek, de a legendák szerint a Woodley-ház ereiben máig az ő vérük is folyik. Tudtam, hogy ők az ellenségeink. Mégis meg akartam emlékezni róluk. És az első ütközetemről.
Arya tátott szájjal hallgatta Thirrint. Úgy érezte, mintha a lány réges-rég elfeledett legendát mesélne Észak hősnőjéről, aki megmentette a vidéket a vad hordáktól csodás kardjával, éjfekete csataménjén. Alig hitte el, a főszereplő mellette ül, poros ruhában, leomló hajzuhataggal és fáradtan mosolyog rá.
- Ez annyira… - a kislány nem találta a szavakat. Óvatosan megérintette a kard markolatát. - Köszönöm, hogy elmondtad.
- Igazán nincs mit. Előbb-utóbb sort kerítettem volna rá. Sok mindenről fogunk beszélgetni, Arya. Az egész Hét Királyságban és azon túl is tanultam a harc művészetéről és mindent szeretnék neked átadni. Minden harcos tanított nekem valamit. De főleg Ser Marco, a fegyvermesterem. És az apám.
- Miért választottad ezt?
- Te miért?
- Nem tudom…. Úgy érzem, belőlem, sosem lesz hölgy. Sansából igen. Sansa gyönyörű, és anya azt mondja, még szebb lesz. Sansa tud hallgatni, táncolni, énekelni, varrni, mindent, amit egy hölgynek tudni illik. Én nem. Nem is érdekelnek ezek a dolgok. Szívesebben töltöm az időt a fivéreimmel. Jon már megtanított erre-arra, és nagyon boldog vagyok, hogy mostantól nálunk leszel és tőled tanulhatok. De… Félek is. Félek attól, hogy semmire nem lesz jó. Hogy kinevetnek, hogy elbukok, vagy hogy csalódást okozok a családomnak. Néha azt gondolom, én vagyok a leghaszontalanabb egész Deresben.
- Miért gondolod ezt? - kérdezte Thirrin kedvesen és átkarolta Arya vállát.
Arya felnézett rá. Fogalma sem volt, miért nyílt meg ennek a furcsa, csodálatos lánynak, de ömleni kezdtek belőle a szavak:
- Mert mindenkinek megvan a helye az életben. Sok-sok év múlva Robb lesz Deres ura, lesz egy szép felesége és gyerekei. Sansát elveszi egy nemes úr fia, tökéletes úrnője lesz új otthonának. Bran és Rickon lovagok lesznek. Elmennek Deresből, apródok lesznek, fegyverhordozók, aztán lovagok, saját várral és birtokkal, és én pedig… Nem tudom, mi lesz velem. Még Jonnak is több kilátása van a jövőre, pedig ő fattyú! Belőlem nem lehet lovag, mert lány vagyok. De nem akarok valakinek a felesége lenni, akit a menyegzőm napján látok először, egyáltalán nem ismerek és mégis vele kell leélni az életemet. Tudom, szinte lehetetlen, hogy ezt elkerüljem… Sansának még talán tetszene is az ötlet, de...
- Hé, figyelj rám, Arya. Én tizenöt éves vagyok. Egy rendes lány ilyenkor már férjhez ment volna, és az első gyermekét várná. Mint például a nővéred. Ő rendes lány. Te nem vagy. Ahogy én sem. Az a szerencsénk, hogy a szüleink felismerték ezt, és hagyták, hogy különlegesek legyünk. Én sem bírom ki, hogy ne szóljak bele a férfiak beszélgetésébe, az énekhangomnál a varjúk károgása is szebb és mikor annyi idős voltam, mint te, szívesebben lovagoltam, mint a varrótűt forgattam. De van bennem erő. Erő, hogy felemeljek egy kardot, hogy kihúzzak egy íjat. Erő, hogy lelőjek egy szarvast. Erő, hogy leszúrjak egy embert azért, hogy megvédjem a népem és a családom. Erő, hogy kimondjam, amit gondolok. Te is ilyen erős lány vagy, Arya. És elárulok egy titkot. Lehet, hogy a férfiak többsége rendes lányokat vesz feleségül, de titkon erős lányra vágynak. A rendes lányokért nem kell megküzdeni, és mivel a legtöbb férfi lusta, őket választja. De az a kevés, aki az erőseket… Ők tudják, mivel állnak szemben, és képesek harcolni azért, akit szeretnek. Ha sikerrel járnak, ketten még erősebbek lesznek. Csak néhány férfi ilyen, mert az ilyen lányok ereje megrémíti a gyenge férfiakat Ez a mi sorsunk. Aki majd egyszer, évek múlva valóban elnyeri a szíved, nem fog furcsán nézni rád, mert értesz a fegyverekhez. Ezért fog felnézni rád. És megmagyaráztam, miért nem vagyok még házas. Nem találkoztam még olyan férfival, aki elég erős lett volna hozzám.

2014. május 18., vasárnap

Első rész

A lágyan szállingózó hó vékony takaróként lepte el a szürkészöld tájat. Nyári hó volt, hűs, szép, de erőtlen. Az égboltot sűrű felhők takarták, alig szűrődtek át a napsugarak, pedig még csak délután felé járt az idő.
Az út mentén három fiú állt lovakkal, vastag köpönyegbe burkolózva. A szellő a hajukat kapkodta, az apró hópelyhek fürtjeik közé sodródtak, de ugyanabban a pillanatban el is olvadtak. Rezzenéstelen arccal, csendben kémlelték az utat.

-Lehet, hogy késik egy napot - szólalt meg aztán a jobb szélső fiú. Haja kusza és vörösesszőke, szeme jádeszín, testtartása és arcvonásai hanyagok, de csinosak és vonzóak voltak.
-Nem. Biztosan ma érkeznek - nézett rá a középső. Fiatal kora ellenére méltóságot és nemességet sugárzott, ahogy szálegyenesen ült a nyergében. Gesztenyebarna haja összevissza szállt, arcán vöröses borosta nőtt.
-Meddig maradnak? - kérdezte a harmadik. Hosszúkás arcával, sötét, hullámos hajával és szürke szemeivel élesen elütött a másik kettőtől, ugyanakkor némi hasonlóságot is mutatott a középső fiúval.
-Amíg nemes atyánk jónak látja. Vegyük át újra a tervet. Ha látjuk Lady Thirrint és kíséretét, megvárjuk őket, majd illő üdvözlés után…
-...előremegyek és értesítek mindenkit, hogy időben elvégezhessék az utolsó simításokat a méltó fogadtatás érdekében - mondta a sötét hajú fiú.
-Pontosan, Jon. Theon és én elkísérjük a hölgyet Deresig és elszórakoztatjuk.
-Hé, Stark, ne ferdíts! Elsősorban TE szórakoztatod.
-Miért is?
-Ugyan, Robb, nem vagyunk hülyék. Ugye nem gondoltad, hogy nemes atyánk puszta heccből rendelte ezt a lányt Arya oktatására egy rendes fegyvermester vagy hasonló helyett? - mondta Jon.
- Lady Thirrin Jégerőd egyetlen örököse. Lehet, hogy jól forgatja a kardot és megöl minket, mielőtt egyáltalán eszünkbe jut védekezni, de akkor is egy lány - folytatta Theon.  - Ha elveszed feleségül, megerősödik a két ház közti szövetség. Lord Eddard bolond lenne nem kihasználni a lehetőséget.
-Theonnak igaza vana - bólogatott Jon. - Imádkozz, hogy Lady Thirrin ne csak jó harcos legyen, de csinos is.
Robb zavartan nézett hol Jonra, hol Theonra. Kimondva logikusnak tűnt, de őszintén szólva eddig meg sem fordult a fejében a házasság, főleg nem a lánnyal, akiről egész Észak beszélt.
Lady Thirrin a Woodley-ház egyetlen örököseként hamar családja tudomására hozta, ha egy nap várat és környékét kell irányítania, nem csak a kedves, nőies tudományokra van szüksége. Nemsokkal ezután kiderült, ügyesen bánik az íjjal és a karddal és olyan kiképzést kapott, mint a korabéli fiúk. Azért indult Deresbe, hogy a hozzá hasonló habitusú Arya Starkot tanítsa arra, amiben a legjobb volt.
-Nézzétek! - törte meg Jon a kínos csendet. - Szerintem ők azok! - mutatott a távolból közelgő hosszú menetre.
-Na végre! - sóhajtott Robb hálásan.

A menetből hirtelen előretört egy pompás, fekete csataló, hátán csodálatosan szép lánnyal. Mindhárom fiúnak elállt a lélegzete, ahogy látták közeledni a tüneményt.
-Harcos, adj erőt… - motyogta Theon.
A lány hófehér bőre kipirult a lovaglástól. Hosszú, hullámos, sötétbarna haja vöröses fénnyel csillogott, ahogy szállt utána a szélben. Arca szív alakú, szemöldöke sötét, ajkai duzzadtak és vörösek voltak. Biztosan ült a nyeregben, egyszerű, utazásra alkalmas ruhát viselve. Oldalán kard, hátán íj és nyilakkal teli tegez lógott.
Mikor elérte a fiúkat, lelassított. Hátradobta összekócolódott tincseit és elmosolyodott. Pillantása egyszerre volt játékos és komoly, felhívás keringőre és fensőbbségtudatú. Sötétkék köpönyegét ezüst, kék kristályokkal díszített, hópehely alakú csattal fogta össze.
-Khm… Légy üdvözölve, Lady Thirrin - nyögte ki Robb, bár ő is alig tudott megszólalni. Elvarázsolta őket a lány szépsége.
-Én is üdvözöllek titeket - mondta Thirrin. - Hm, nekem azt mondták, Lord Stark három fia közül csak egy múlt el tizennégy… - nézett végig a fiúkon.
-Ez bonyolult - vágott közbe Theon. - Milyen volt az utazás, hölgyem?
-Igazán megfelelő, ööö…
-Theon Greyjoy - kapcsolt hirtelen Robb. - Ő a féltestvérem, Havas Jon, én pedig Robb Stark. Szabad…?
Mindhárman megcsókolták a lány törékeny, fehér kezét. El nem tudták képzelni, hogy ez a kéz fegyverhez szokott.

-A kíséretem nemsokára ideér. Megvárhatnánk őket?
-Hogyne, hölgyem - bólintott Jon. - Én előremegyek a kastélyba, bejelentem érkezésedet.
-Köszönöm - mosolygott a  fiúra Thirrin.
Jon egy biccentéssel elvágtatott, és bízott benne, hogy a többiek nem látták, fülig vörösödött.

Miről is van szó? =)

Sziasztok, aki még nem ismerne, Apolka vagyok, négy éve vezetem a Style and the life divat-beauty témájú blogot. Világéletben nagyon szerettem írni, megmondani sem tudom, mióta írok hosszabb-rövidebb fikciókat, és a naplózás is felbukkan bizonyos időközönként az életemben.

A fanfictionök világával tavaly nyáron ismerkedtem meg, főleg angolul olvastam a lehető legkülönbözőbb témában írásokat, amik nagyon tetszettek nekem. Rendkívül érdekesnek találom, kinek mit indít el a fantáziája ugyanarra a témára, hogyan kanyarítja saját képére az adott világot. Biztos veletek is volt már, hogy ugyan nagyon tetszett egy könyv, amit olvastatok, de bizonyos eseményeket máshogy alakítottátok volna, vagy továbbgondoltátok a befejezést. Valakit jobban megragad egy mellékszereplő, akinek a végzete nem teljesedett be a könyv zárásával, és neki ír egy folytatólagos, gyakorlatilag új történetet.
Nagyon szeretem ezt a műfajt. Egy fanfiction lehetőséget ad, hogy a kedvelt szereplők sorsát a saját ötleteid szerint formáld, hogy egy biztos alapra támaszkodva új történetet kreálj, és ezt - az internetnek hála - meg is oszd másokkal. A fanfiction.net címéből is láthatóan erre szakosodott oldal, akármilyen népszerű könyv címére rákerestek, oldalak telnek meg az írások listájával. Érdemes böngészni, gyakran botlik az ember gyöngyszemekbe.=)

Akik olvassák a blogomat, tudják, hogy az utóbbi néhány hónapban eléggé rákattantam a Trónok harcára, mind a sorozatot, mind a könyveket tekintve. A fantasy nálam ilyen műfaj: alapvetően szeretem, de ha egy műnek komolyan nekiállok, pillanatokon belül beszippant a világa. Az agyam csak ott jár, olvasok mindenhol (de tényleg, MINDENHOL) és továbbgondolom a történetet. És el is érkeztünk a poszt lényegéhez. Egy nap bekattant valami, és elkezdtem ezt a fanfictiont Északról, ahol egy különleges, furcsa lány a feje tetejére állítja a Starkok addigi nyugalmas és nem túl eseménydús életét...
A szereplők nagyjából azonosak, kevesebb vér és gyilkosság, több szerelem és legalább ugyanannyi taktikázás. Ennél többet nem is mondanék róla, inkább rögtön hoztam az első fejezetet!=) Remélem, tetszeni fog nektek! Írjátok meg, mit gondoltok, nagyon érdekel a véleményetek!=)

Jó szórakozást!