2014. május 18., vasárnap

Első rész

A lágyan szállingózó hó vékony takaróként lepte el a szürkészöld tájat. Nyári hó volt, hűs, szép, de erőtlen. Az égboltot sűrű felhők takarták, alig szűrődtek át a napsugarak, pedig még csak délután felé járt az idő.
Az út mentén három fiú állt lovakkal, vastag köpönyegbe burkolózva. A szellő a hajukat kapkodta, az apró hópelyhek fürtjeik közé sodródtak, de ugyanabban a pillanatban el is olvadtak. Rezzenéstelen arccal, csendben kémlelték az utat.

-Lehet, hogy késik egy napot - szólalt meg aztán a jobb szélső fiú. Haja kusza és vörösesszőke, szeme jádeszín, testtartása és arcvonásai hanyagok, de csinosak és vonzóak voltak.
-Nem. Biztosan ma érkeznek - nézett rá a középső. Fiatal kora ellenére méltóságot és nemességet sugárzott, ahogy szálegyenesen ült a nyergében. Gesztenyebarna haja összevissza szállt, arcán vöröses borosta nőtt.
-Meddig maradnak? - kérdezte a harmadik. Hosszúkás arcával, sötét, hullámos hajával és szürke szemeivel élesen elütött a másik kettőtől, ugyanakkor némi hasonlóságot is mutatott a középső fiúval.
-Amíg nemes atyánk jónak látja. Vegyük át újra a tervet. Ha látjuk Lady Thirrint és kíséretét, megvárjuk őket, majd illő üdvözlés után…
-...előremegyek és értesítek mindenkit, hogy időben elvégezhessék az utolsó simításokat a méltó fogadtatás érdekében - mondta a sötét hajú fiú.
-Pontosan, Jon. Theon és én elkísérjük a hölgyet Deresig és elszórakoztatjuk.
-Hé, Stark, ne ferdíts! Elsősorban TE szórakoztatod.
-Miért is?
-Ugyan, Robb, nem vagyunk hülyék. Ugye nem gondoltad, hogy nemes atyánk puszta heccből rendelte ezt a lányt Arya oktatására egy rendes fegyvermester vagy hasonló helyett? - mondta Jon.
- Lady Thirrin Jégerőd egyetlen örököse. Lehet, hogy jól forgatja a kardot és megöl minket, mielőtt egyáltalán eszünkbe jut védekezni, de akkor is egy lány - folytatta Theon.  - Ha elveszed feleségül, megerősödik a két ház közti szövetség. Lord Eddard bolond lenne nem kihasználni a lehetőséget.
-Theonnak igaza vana - bólogatott Jon. - Imádkozz, hogy Lady Thirrin ne csak jó harcos legyen, de csinos is.
Robb zavartan nézett hol Jonra, hol Theonra. Kimondva logikusnak tűnt, de őszintén szólva eddig meg sem fordult a fejében a házasság, főleg nem a lánnyal, akiről egész Észak beszélt.
Lady Thirrin a Woodley-ház egyetlen örököseként hamar családja tudomására hozta, ha egy nap várat és környékét kell irányítania, nem csak a kedves, nőies tudományokra van szüksége. Nemsokkal ezután kiderült, ügyesen bánik az íjjal és a karddal és olyan kiképzést kapott, mint a korabéli fiúk. Azért indult Deresbe, hogy a hozzá hasonló habitusú Arya Starkot tanítsa arra, amiben a legjobb volt.
-Nézzétek! - törte meg Jon a kínos csendet. - Szerintem ők azok! - mutatott a távolból közelgő hosszú menetre.
-Na végre! - sóhajtott Robb hálásan.

A menetből hirtelen előretört egy pompás, fekete csataló, hátán csodálatosan szép lánnyal. Mindhárom fiúnak elállt a lélegzete, ahogy látták közeledni a tüneményt.
-Harcos, adj erőt… - motyogta Theon.
A lány hófehér bőre kipirult a lovaglástól. Hosszú, hullámos, sötétbarna haja vöröses fénnyel csillogott, ahogy szállt utána a szélben. Arca szív alakú, szemöldöke sötét, ajkai duzzadtak és vörösek voltak. Biztosan ült a nyeregben, egyszerű, utazásra alkalmas ruhát viselve. Oldalán kard, hátán íj és nyilakkal teli tegez lógott.
Mikor elérte a fiúkat, lelassított. Hátradobta összekócolódott tincseit és elmosolyodott. Pillantása egyszerre volt játékos és komoly, felhívás keringőre és fensőbbségtudatú. Sötétkék köpönyegét ezüst, kék kristályokkal díszített, hópehely alakú csattal fogta össze.
-Khm… Légy üdvözölve, Lady Thirrin - nyögte ki Robb, bár ő is alig tudott megszólalni. Elvarázsolta őket a lány szépsége.
-Én is üdvözöllek titeket - mondta Thirrin. - Hm, nekem azt mondták, Lord Stark három fia közül csak egy múlt el tizennégy… - nézett végig a fiúkon.
-Ez bonyolult - vágott közbe Theon. - Milyen volt az utazás, hölgyem?
-Igazán megfelelő, ööö…
-Theon Greyjoy - kapcsolt hirtelen Robb. - Ő a féltestvérem, Havas Jon, én pedig Robb Stark. Szabad…?
Mindhárman megcsókolták a lány törékeny, fehér kezét. El nem tudták képzelni, hogy ez a kéz fegyverhez szokott.

-A kíséretem nemsokára ideér. Megvárhatnánk őket?
-Hogyne, hölgyem - bólintott Jon. - Én előremegyek a kastélyba, bejelentem érkezésedet.
-Köszönöm - mosolygott a  fiúra Thirrin.
Jon egy biccentéssel elvágtatott, és bízott benne, hogy a többiek nem látták, fülig vörösödött.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon örülök, hogy elindítottad ezt a blogot és megmutatod az írásaidat. Tudom, hogy ehhez sok bátorság kell. :)

    Az egyetlen komoly gondom annyi, hogy nem szeretem különösebben a Trónok harcát, többször is elkezdtem olvasni. de valahogy sosem jutottam vele messzire, nem tudott lekötni - így számomra a fenti első rész lényegében különálló mű, mert az előzményeket, körülményeket, semmit nem ismerek, így most és a jövőben is írhatok majd butaságokat. :)

    Szóóval... kifejezetten tetszik, hogy rövid leírással kezdted a történetet, a második fele megalapozza a várakozás hangulatát. Legalábbis számomra. Az is tetszik, hogy a párbeszédeket a szereplők külsejének leírásával vegyíted, így egyszerre halad valamennyit a cselekmény és ismerjük meg őket. (Ha már párbeszéd, nem ez a legfontosabb, de látom, hogy a formai követelményeit elég pontosan követed. Viszont egy picike észrevételem lenne: a párbeszédjel után kell szóköz. :) )
    Lady Thirrin-ről is nagyon ügyesen belecsempészted a legfontosabb információkat a szövegbe, sokkal jobb, hogy így, már a párbeszédbe fűzted, mikor még csak várnak rá, mintha akkor írtál volna róla jó hosszan, amikor már megjelent. Ezzel az olvasó kíváncsiságát is felkelted, és már ő is vár a hölgyre - én legalábbis így voltam vele. :)

    Tetszik és várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!=) Tényleg sok bátorság kellett a megosztásához, hiszen merőben más műfaj, mint amit eddig csináltam-csinálok. Épp ezért nagyon köszönöm a hosszú véleményt! A párbeszédjelekre a következőnél figyelni fogok, bevallom, eddig nem tudtam, hogy így kell írni.=)

      Szerintem nem gond, hogy nem olvastad a könyveket, nem ragaszkodom hozzájuk részletesen - elvégre nem akarom görcsösen átírni őket, megváltoztatni a folyamatokat. Ha valami mégsem lesz teljesen világos, egészen nyugodtan írd meg!;)

      A folytatás hamarosan felkerül, remélem, az is elnyeri majd a tetszésedet!=)

      Törlés
  2. Én régebben is tudtam, hogy írsz, nem egyszer olvasgattuk egymás írásait (egyébként nem rég akadt a kezembe a Naplemente tizenvalahányadik füzetkéje, megbabonázva olvastam vissza, milyen bárgyú dolgokat firkáltam régen..:D de egyben olyan nosztalgikus is volt, olyan keserédes belegondolni, milyen rég jártunk egy suliba, és milyen kisgyerekek voltunk akkor. :)
    Egy ideje gondolkodtam, hogy feldobom a kérdést, írtok-e még Luluval, és őszintén szólva nem lepődtem meg rajtad és a blogon, mert ezt nem vetkőzi le az ember egykönnyen :) Én most szüneteltetem a folyamatban lévő regényt, és teljesen átértékelem a koncepcióját, azt hiszem, elölről kezdem, mert most értettem meg igazán, mit akarok vele kezdeni. Ennek ellenére folyamatosan készülnek a jegyzetek, powerpointok mindenről, ami benne lesz.

    Na de térjünk végre rá az Te írásodra! :) Nagyon tetszik a leíró rész az elején, és úgy általában is. Én most tanulom ezt, csapnivalóan mesélek, túlságosan párbeszédközpontú vagyok.
    A mindent felforgató lány neve nagyon tetszik, és hasonlóságot mutat egy tenger nevével, amiről nem tudom, valami könyvben olvastam-e, vagy létezik, mindenesetre nagyon tetszik. :)
    Remélem lesz erőd és kitartásod a végére érni, mert az bizony soha nem egyszerű, én pedig igazán szeretném olvasni!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aww az milyen kis cuki volt!!♥ Fura lenne visszaolvasni az biztos, de jó visszagondolni erre az időszakra.
      Írok én mindig, blogot, naplót, valami kis történetet, érettségi tételeket...=D Valamit csak időszakosan, sokszor ezek kombinációját, de valami mindig a terítéken van. Már régóta érlelődött, hogy mutatni szeretnék mást is a közönségnek, mint a másik blogom (ami egyébként továbbra is a szívem csücske), és a blogszülinap tökéletes alkalom volt a kezdésre.=)

      Nagyon örülök, hogy tetszett, bevallom, a Te véleményedre, aki kívülről fújja a könyveket és a sorozatot, különösen kíváncsi voltam. Szóval köszi =)
      Mikor nagyon lendületben vagyok, én is sokszor csapongok vagy nem fejtem ki eléggé a dolgokat, ezen segít a visszaolvasás, meg a nyugis, középkorra emlékeztető zene. És kifejezetten jó ilyen komplex karakterekkel dolgozni, mert így olyannak mutathatok meg mindenkit, ahogy én látom őket.

      Törlés