2014. május 27., kedd

Harmadik rész

Sziasztok! Tegyük vidámabbá a hét elejét egy új résszel! Ehhez a részhez kifejezetten javaslom, hogy hallgassatok zenét, miközben olvassátok. Az elejéhez valami nyugis, szöveg nélküli jazz passzol, amit vacsora közben hallgatnátok, a végéhez pedig szerintem EZ.
Remélem, tetszeni fog!=)

Thirrin élvezte az estét. A nagyterem gyönyörű volt, lenyűgözte az ezer gyertya szikrázó fénye. Deres egyébként is nagyobb volt, mint Jégerőd, ami több embert, nagyobb nyüzsgést és több érdekességet rejtett magában. A vacsora bőséges volt. Hét fogást szolgáltak fel, épp a harmadiknál tartottak, vaslapon sült szarvas árpával és forró sziruppal nyakon öntött zöldségekkel.
A lány világoskékből fokozatosan fehérre váltó, hosszú köntöst viselt. Az anyagot apró, ezüst hópelyhek díszítették, a ruha kivágásába myri csipkét varrtak. Nyakában hangsúlyos, fehér köves nyakéket viselt, elülső tincseit ezüst hajdísszel fogta össze hátul. Nemes volt, gyönyörű, és ártatlan - legalábbis annak látszott.
Thirrin nemcsak csodaszép volt, de okos is. Gyerekkorától kezdve pontosan tudta, milyen hatással van az emberekre. Nem volt másként Deresben sem. A két kisfiú még a vacsora alatt is úgy bámulta, mintha mesebeli tündér lenne. Arya egy beszélgetés után felnézett rá. Intelligens, barátságos, de kellően távolságtartó magatartása következtében úgy beszélgetett Lord Eddarddal, mintha régi ismerősök lennének. Ezzel szemben Lady Catelyn és Sansa mintha vetélytársat láttak volna benne… Thirrin magában elmosolyodott a gondolatra. Tudta, hogy mindkettejüknél sokkal szebb, de tisztában volt vele, a szépség nem minden. Olyan energiát sugárzott magából, ami egyszerre vonzotta és ijesztette meg az embereket.
Eszébe jutott a három fiú reakciója, amikor először látták meg, majd mikor bevonult a terembe, mint egy királynő, felsétált az emelvényre és helyet foglalt Robb és Lord Eddard között. Robb arca olyan vörösbe váltott, mint a haja. Az asztal végén Theon Greyjoy leplezetlenül mosolygott rá, ezzel szemben Havas Jon gyilkos tekintettel méregette féltestvérét. Thirrint mulattatta, ahogy viszonyultak hozzá. Tizenöt évesek, és ennyire megzavarodnak egy ismeretlen lánytól? Talán a Greyjoy fiú volt az egyetlen, aki természetesen viselkedett vele.
Tényleg, a Greyjoy fiú! - kapott a fejéhez.
- Elnézést, hogy félbeszakítom - villantotta meg Thirrin bűbájos mosolyát -, de már az érkezésemkor meg akartam kérdezni, uram. Theon Greyjoy miért van Deresben?
- Theon… Nos, ez egy régi história. Talán emlékszel a Greyjoy-lázadásra. Bár nem valószínű, hiszen kislány lehettél akkor.
- Valami dereng… Akkoriban tanultam az íjászatot. Egy nap szinte az összes fegyveres elment a városból, az apám vezetésével. A fegyvermesterem maradt. Onnantól még többet gyakoroltunk. Nem értettem, miért. Az ujjaim kisebesedtek, állandóan fájt a vállam, de csinálnom kellett. Mikor megkérdeztem az okát, Ser Marco azt mondta, ha ismét háború lesz, minden fegyveres kézre szükség lesz. Hatéves lehettem talán.
- Igen. Dióhéjban, levertük a lázadást és megöltük Balon Greyjoy két idősebb fiát, Theont pedig magammal hoztam túszként. Még kicsi volt, csak tíz éves. Ő a biztosíték a békére.
- Értem. Azóta Deresben él?
- Igen. Együtt nevelkedik a saját gyerekeimmel, semmiben nem szenved hiányt. Jól bánik az íjjal.
- És állítólag a farkával is… - motyogta Robb, remélve, hogy senki nem hallotta meg.
- Az sosem jön rosszul. Köszönöm a tájékoztatást - azzal a lány visszatért a tányérjához gondolataiba merülve. Robb balszerencséjére nem kerülte el a figyelmét apró megjegyzése, de volt annyi esze, hogy ezt ne mutassa ki.
Thirrin hamar felmérte az erőviszonyokat. A farkas féltékeny a krakenre, a fattyú mindkettőre, de a krakent egyik sem zavarja. A farkas próbálja adni a nemesurat, de megrémiszti az ereje. A fattyú már talán bátrabb, de valamiért úgy érzi, nincs esélye a farkas mellett. A kraken pedig, ezek szerint, nem csak korban áll a másik kettő felett. A hanyag mosoly és a jól eltalált szavak ellenére látta rajta, kicsit ő is tart tőle. Mindhárman meg akarták szerezni, ez egyértelmű volt Thirrin számára. De nem volt könnyen megkapható.
Az ágyatokban akartok látni? Tegyetek érte! Küzdjetek meg értem! És egy percig se higgyétek, hogy a férfié a választás lehetősége - gondolta, miközben ragyogó mosollyal körbehordozta a tekintetét a termen. Nem is kellett sokáig várni a küzdelem kezdetére.

Miután befejezték a vacsorát, és elfogyott még több bor, következett a tánc. Thirrint először maga Lord Stark vezette a parkettre. A lány kecsesen és könnyedén táncolt, közben vidáman beszélgettek. Robb volt az első, aki lekérte. Thirrin udvariasan elfogadta felajánlott karját.
- Csodásan táncolsz, hölgyem - mondta Robb.
- Igazán köszönöm. Remélem, holnap a gyakorlótéren sem okozok csalódást.
- Ebben biztos vagyok.
A társalgás megrekedt. Thirrin továbbra is kedvesen mosolygott, de Robb láthatólag iszonyú zavarban volt. Ügyesen forgatta a lányt, de mozdulatain érződött a görcsösség.
- Légy lazább! - súgta neki Thirrin, egészen közel simulva hozzá.
- Micsoda? - nézett rá Robb tágra nyitott szemekkel.
- Mondom ne félj már tőlem, fegyvertelen vagyok! Ha így berezelsz egy lánytól, hogy fogsz megházasodni?
- Én… Izé… Nem félek tőled… Csak…
- Ha te mondod… - sóhajtott Thirrin. - Mindenesetre szeretnék jóban lenni veled, de nehezen fog menni, ha elpirulsz, akárhányszor hozzád szólok.
- Hogyne. Úgy lesz, hölgyem - Robb megpróbálkozott egy mosollyal.
- Köszönöm. Egyébként te is jól táncolsz - mosolygott vissza Thirrin.
Új zene csendült fel, mikor Jon odalépett hozzájuk:
- Szabad, hölgyem? - kérdeze.
Thirrin látta, ahogy a terem másik végében Lady Catelyn szeme villámokat szór a jelenet láttán. Már a bemutatkozásánál feltűnt neki, legszívesebben megfojtaná Jont egy kanál vízben. Valószínűleg ette a fene, hogy a fattyú fiút a főasztalhoz kellett ültetnie, hát még hogy van mersze lekérni unalmasan udvarias fiacskájától. Thirrin ezt rendkívül mókásnak találta. Angyalian Robbra mosolygott:
- Ugye nem baj?
- Dehogyis. További jó mulatást, hölgyem! - azzal Robb a boroskancsók irányába távozott.
Jonnak remek ritmusérzéke volt, de közel nem volt olyan jó táncos, mint fivére.
- Sosem tanultam igazából táncolni - mondta a lánynak. - De te, hölgyem, biztosan.
- Természetesen. De nem szerettem túlságosan a táncórákat. Unalmasak voltak. Jobban érdekelt a kardom.
- Nemes atyád mit szólt hozzá?
- És a tiéd Aryához? - Thirrin mélyen Jon szürke szemébe nézett. - Nagyon hasonlítotok egymásra.
- Igen - mosolyodott el Jon. - A többi testvérem inkább egymásra hasonlít, Arya a kivétel. Például ő és Sansa… Mint a nappal és az éjszaka, olyan különbözőek.
- Ez nekem is feltűnt már.
- Arya nagyon kedvel téged. Azt mondta, te vagy a legszebb lány, akit valaha látott, és alig várja, hogy elkezdhesse a tanulást.
- Én is hasonlóan érzek. Ti ketten… Közel álltok egymáshoz, nem? - mosolygott Jonra, aki ugyancsak elpirult.
És még azt mondják a Starkokra, hogy hidegek, mint a jég! Néhány jól eltalált szó, kellemes mosoly, és lángolnak, mint a sárkányok tüze - gondolta Thirrin. - Igaz, ő Havas, nem Stark, de ebben az esetben nem számít.
- Ráhibáztál. Nagyon szeretem Aryát. Biztos vagyok benne, hogy te is hamar megszereted.
- Ebben nem kételkedem!
Kellemes volt Jonnal táncolni. A fiú nem táncolt kiemelkedően jól, ellenben szórakoztató beszélgetőpartner volt, és közel sem áradt belőle annyi feszültség, mint Robb-ból. Úgy tűnt, ő is élvezi a dolgot.
Mikor Thirrin azt gondolta, Lady Catelyn-t már nem lehet tovább bosszantani (a szeme sarkából figyelte, és a nő úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban felrobban), hirtelen Theon Greyjoy mosolyával találta szembe magát.
- Ha jól számolom, én következem, hölgyem - mondta szemtelenül. - Havas, ugye nem baj, ha elrabolom Lady Thirrint néhány fordulóra?
A két fiú között tapintani lehetett volna a felszín alatt izzó dühöt. Thirrinnek már korábban is feltűnt, Jon és Theon valamiért nem túlságosan kedvelik egymást, de most Jon pillantása ezt egyértelműen közölte is.
Ne bízd el magad, Havas - gondolta a lány - , csak mert tovább táncoltam veled, mint a bátyáddal. A kraken elvileg jól bánik a farkával, és rólad még nem hallottam ezt a pletykát…
- Ezt a hölgynek kell eldöntenie - mondta Jon hidegen.
- Bocsáss meg, de nem szeretnék udvariatlan lenni. Ez az első napom Deresben, és fontos az első benyomás.
Jon nagy duzzogva átadta a lány kezét Theonnak, aki viszont közel sem volt olyan tisztelettudó, mint Robb vagy Jon. Rögtön merészebben ölelte magához tánc közben, szemeiből sütött, legszívesebben helyben magáévá tenné. Thirrin nem tudta eldönteni, ez idegesíti-e jobban, vagy Robb görcsös, zavarral teli udvariassága.
Theon rögtön más alaphangot ütött meg:
- Szépséged elbűvült, hölgyem. Remélem, a szíved nem foglalt.
- Ha az lenne, számítana neked? - vágott vissza a lány. Theon elmosolyodott:
- Biztosan ejtenék pár könnycseppet…
- Hogy nem kaphatsz meg?
- Így lenne tehát?
- Azt nem mondtam. De azt sem, hogy szabad lennék. Elbíztad magad. Honnan tudod, hogy a gyönyörű Ser Loras nem épp Északra vágtat, hogy összeházasodjunk? De az is lehet, hogy a szőke Kolduskirályt Jégerődben rejtegetem, akit annyira megbabonázott a szépségem, hogy megígérte, amint visszafoglalja trónját, feleségül vesz?
Theon összeszűkült szemmel nézett a lányra, aki elnevette magát.
- Ne végy komolyan mindent, amit mondok. Nem hálok sárkányokkal. Sem Tyrellekkel. Nem vagyok Targaryen, hogy családban tartsam a dolgot.
- Akkor kikkel szoktál hálni, hölgyem?
- Nem gondolnám, hogy rád tartozna, Theon Greyjoy. Nemes hölgy vagyok, ha eddig nem vetted volna észre.
- A nemes hölgyek nem járnak karddal, azt inkább a férfiakra hagyják.
- Mondjuk rád?
- Például. A nőknek más dolguk van…
De mielőtt kiderülhetett volna, Theon mire gondol, Ser Marco udvariasan, de határozottan lekérte Thirrint. A lány hálásan nézett rá, de a férfi máshogy reagált:
- Mit művelsz ezekkel a szerencsétlen fiúkkal, Thirrin? - szegezte neki a kérdést.
- Hogyhogy mit művelek, táncolok velük, talán nem így illik?
- Pontosan tudod, mire gondolok - Ser Marco lehalkította a hangját. - Nem lesz jó vége, ha mind a hármat megszédíted.
- Ők kezdték, nem én. Arról nem tehetek, hogy mindhárom magának akar.
- Lényegtelen, ki kezdte. Thirrin, szépen kérlek, ha már játszani akarsz velük, úgy tedd, hogy ne folyjon vér!
- Ezt nem értem.
- Nem akarok arra ébredni, hogy Eddard Stark törvényes örökösét megölte a túsza vagy a fattya.
- Ugyan, egy kicsit ostobák, mint minden fiú, de ennyire biztosan nem!
- A nők sok mindent kihozhatnak a férfiakból. A legjobb és a legrosszabb oldalukat is. Tényleg vigyázz, hölgyem.
- Nyugodj meg, Ser Marco. Nem szeretnék diplomáciai bonyodalmat okozni.
- Sajnos sokszor nem ezen múlik…

2 megjegyzés:

  1. Szia! :) Fogalmam sincs, hogy sikerült a negyedik részt olvasnom előbb, és miért csak most találtam rá erre. :D Eddig ez tetszik a legjobban, elképzeltem Kit-et táncikálni valami szűk nemesi harisnyában, és fincsi volt. :D Túl sok volt Jon Snow egy órán keresztül a 9. epizódban hajnalban. :D
    Na, megkomolyodok kicsit. Sajnos Oberyn óta csorog a nyálam a dorne-i férfiakra, így a fegyvermester bácsi is nagyon szimpatikus.
    Tetszik, ahogy a fiúk jellemét ábrázolod.Tudom, hogy szereted Theon karakterét, én nagyon sokszor viszolyogtam tőle, és még Ramsay előtt kiheréltem volna párszor. Sajnálom, tudom, hogy szemét vagyok meg nem értem meg szegényt, de nem tudok vele azonosulni.

    Robb-bal nem tudok zöld ágra vergődni, néha nagyon szerettem, néha meg ez az okémészároljátokmárleapicsába hangulatom volt.

    Az nagyon látszik, hogy nem szívleled Catelynt. :) Pedig én őt nagyon tiszteltem, erős asszony volt, igazi Tully. Család, kötelesség, becsület. És azok a csekély részek, mikor az Eddarddal való szerelmére utal, az olyan szép, mind a sorozatban, mind a könyvben. Bár igen, mindenkivel genyának tűnik, de nézd csak meg. El kellett engednie a férjét másodszor is, úgy, hogy már elsőre egy fattyúval tért haza, és azért Te se kedvelnéd a porontyot, akit a szívszerelmed hazahoz, és azt se mondja meg, kinek a kölyke, csak tessék szeretni. Utána meg még le is fejezték Nedet. Előtte meg lebénult Bran, mikor már ezerszer elmondta neki, hogy édeskisfiam, ne menjél fel a tetőre, mert le fogsz esni. Utána meg Theon lemészárolta a Deresben hagyott két legkisebb fiát.(Vagyis nem, de szegény honnan tudhatta volna?) A lányai meg Cerseinél voltak túszok. Az, hogy Jeyne Westerlinget is utálta, az meg azért volt, mert ő már látta, hogy hatalmas baj lehet ebből, mert a Freyek utolsó szemetek. Ráadásul a nővére kattant, az apja pedig végighaldokolta az első kétésfél évadot, aztán meg meghalt. Szóval Catelynnek nem sok öröme volt, akárhogy nézzük. Úristen, leírva szegénynek volt baja rendesen :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hahó!=) legközelebb majd akkor átlinkelem hogy ne keveredj össze!=D
      nekem is ez az egyik kedvenc részem eddig, szeretek Thirrin szemszögéből írni, valószínűleg azért, mert őt én találtam ki.=D komolyan, így sokkal egyszerűbb, plusz sosem voltam még tizenéves fiú, úgyhogy velük kicsit nehezebb dolgozni.

      na ezért szeretem ezt a világot, olyan jókat lehet beszélgetni a karakterekről! a Theon iránti szimpátiámmal nagyon egyedül vagyok, könyvben-filmben imádom, bár ez utóbbihoz erősen hozzátesz Alfie Allen zseniális játéka, egyszerűen fogalmam sincs, eddig hol bujkált! szóval, nekem Theon nagy kedvenc, szerintem ő a körülmények áldozata lett (ha érdekel, egy kávé mellett szívesen kifejtem ;), és ezt akkor is vállalom, ha miatta népszerűtlen leszek. (egy házibuliban az egyik haverom először kiakadt, majd otthagyott, mikor fejtegettem neki, mennyire bírom Theont.=D)
      Robbot az elején szerettem, aztán egyre jobban idegesített, pontosabban a tény, hogy simán megnyerhette volna a háborút, de totálisan elcseszte. pedig olyan kis rendes gyereknek indult, erre tessék... máig fel tud húzni. de majd látod, hogy ettől elvonatkoztatok ám, mert egy ilyen karakán csajszihoz muszáj lesz egy kicsit tökösebbnek lennie.=D
      igazából Catelyn nekem egy óriási kérdőjel (Ygritte a másik egyébként), nem pozitív, nem kifejezetten negatív, ugyanakkor nem is semleges... fogalmam sincs. mindig próbáltam szolidaritást vállalni vele, meg jó képet vágni hozzá, de valahogy sosem jött össze, pedig tényleg igyekeztem. elismerni elismerem, de nem igazán kedvelem, ennyi.

      Törlés