2014. május 23., péntek

Második rész

Örülök, hogy az első rész elnyerte a tetszéseteket, tényleg nagyon sokat jelent ez nekem!=) Jövök is a másodikkal, ez hosszabbra sikerült az előzőnél. Viszont eszembe jutott egy elég fontos dolog, milyen ritmusban kerüljön ki új rész? Hetente, hetente kétszer vagy adott napokon?
Jó szórakozást!=)

- Mindjárt itt vannak! - kiáltotta Jon, ahogy szélsebesen bevágtatott a kapun. - Lady Thirrin Woodley és a kísérete!
A vár rögtön felbolydult a hír hallatán. Mindenki azonnal visszatért a munkájához, hogy minden tökéletes legyen, mire a vendégek megérkeznek. A kapkodás közepette Arya is felkapta a fejét. Szokás szerint az udvaron császkált, egyszerű, hétköznapi, ruhát viselve, sötét haja kócosan lógott a vállára. El is feledkezett róla, hogy a lány ma érkezik. De Jon kiáltása mindent eszébe juttatott.
- ÁÁÁÁÁ!!! - rohant oda sikítva a testvéréhez. - Milyen, Jon? Mesélj! Tényleg a saját kék tollú nyílvesszőjével jelzi a közeledését? Láttad őt? Mikor érkezik meg?
-Nyugodj meg, kishúgom - mosolygott rá Jon és felborzolta a kislány amúgy is leginkább szénaboglyára hasonlító haját. - Láttam. És gyönyörű. Pont, amilyennek mesélik. A lova olyan fekete, mint az éjszaka, és…
- Jon, hé, bocsánat, hogy félbeszakítalak - lépett oda Jory Cassel. - Csak néhány kérdésem lenne hozzád nemes atyád számára. Körülbelül hányan vannak?
- Harminc-negyven ember biztosan jött vele. A fele, úgy tűnt, fegyveres, a másik fele a szolgái.
- Ahogy Lord Woodley megírta. Mesés. Mikor érkeznek meg?
- Amint mondtam, sokan vannak. Félórába biztosan beletelik.
- Nagyszerű. Köszönöm, Jon. Készüljetek a fogadásukra. Lady Catelyn azt üzeni, te is részt vehetsz rajta, a vacsoránál pedig ülhetsz a főasztalnál. Ezért legyél szíves a legjobb ruhádat felvenni.
- Úrnőm rendkívül nagylelkű.
- Hogyne… Arya, azt javaslom, te is indulj a bátyáddal. Nemes anyád nem venné jó néven, ha így mutatkozol Lady Woodley előtt - azzal Jory távozott.

Arya felrohant a szobájába, habár nem repesett az örömtől az átöltözés lehetőségére. Világosszürke-zöld selyemruhát kapott, hajából kikeféltek minden csomót, az első tincseket vékony fonatba fonták és hátul rémfarkasfejet ábrázoló csattal fogták össze.
- Nagyon szép vagy, úrnőm - dicsérte meg az egyik szolgálólány, mikor elétartotta az ezüst tükröt. Arya grimaszt vágott a tükörképére. Nem igazán tetszett neki. Furcsának érezte magán a ruhát, mint akire valami maskarát adtak. De nem maradt sok idő a gondolkodásra. Néhány pillanat múlva felharsantak a kürtök, ő pedig lement az udvarra, hogy elfoglalja a helyét felsorakozó családjával.
Mindenki különösen nemes és szép külsővel várta Lady Woodley-t. Mikor azonban Arya beállt a nővére mellé, szürke egérnek érezte magát. Sansa tizenhárom éves korához képest magas volt, hosszú haja gesztenyebarna, csakúgy, mint Robbnak, a szeme kék, a bőre fehér, mint a porcelán. Sötétszürke, ezüsttel futtatott ruhájában ő volt a legszebb a kastélyban.
Egészen, amíg egy bámulatosan gyönyörű lány be nem lovagolt a kapun Robb és Theon Greyjoy által közrefogva. Mögötte lobogott a Woodley-ház zászlója: hófehér selyem, alján két egymást keresztező világoskék és sötétkék sáv, fölöttük jégkék, fényes hópehellyel. Büszke, fekete csataménje tiszteletet parancsolt. Vörösen csillogó, sötét haja palástként szállt utána, a kevés napfény szikrázott a kardgombján. Még egyszerű, szűk, útiruhájában is nagyobb hatást gyakorolt mindenkire, mint Sansa Stark a legszebb selyemben.
- Mondtam, hogy gyönyörű - súgta Jon Aryának, aki nem tett egyebet, mint tátott szájjal bámulta a jövevényt.
A vár népe egy emberként sóhajtott fel a lány látványára. Ő elmosolyodott és könnyedén leugrott a nyeregből. Az egyik lovászfiú rögtön odalépett, hogy elvigye az állatot. Mikor átadta a kantárt és kedvesen a fiúra nézett, az rögtön elpirult. Robb és Theon is leszálltak a lovukról, akárcsak a magas, széles vállú, szénfekete hajú, olívaszín bőrű, sötét szemű férfi, aki a lány mögött lovagolt. A két fiú csatlakozott hozzájuk, ekkor a a tömeg udvariasan megállt és elhallgatott.
A fekete hajú férfi méltóságteljesen Lord Starkhoz vezette a lányt. Mindketten kivonták a kardjukat, és a fegyverre támaszkodva letérdeltek.
- Üdvözlünk, Lord Eddard Stark, Deres ura és Észak Őrzője! - mondta a lány kellemesen zengő hangon. - Köszönjük, hogy fogadsz minket házadban, végtelenül hálásak vagyunk! Először szeretném megerősíteni apám nevében a hűségesküt, melyet egykor a Woodley-ház fogadott a Stark-háznak.
- Köszöntelek titeket, Lady Thirrin Woodley, Jégerőd örököse! Részünkről a szerencse, hogy Deresben tudhatunk. Mondd el az esküt, hölgyem! Ugyan hosszú évek óta nem hívtam össze a lobogóimat, de közeleg a tél.
- A hideg soha nem zavart minket - felelt Lady Thirrin egy mosoly kíséretében a Woodley-ház jelmondatával, majd ünnepélyes hangon elmondta az eskü szövegét.
Arya óvatosan az apjára nézett - és óriási izgalma ellenére majdnem elkuncogta magát. Lord Eddard maga volt a hűvös nyugalom és méltóság, de a csodaszép lány, ahogy nyíltan a szemébe nézett, mintha egy pillanatra őt is megrészegítette volna.
- Köszönöm. Álljatok fel, hölgyem.
- Köszönöm, uram. Hadd mutassam be hűséges kísérőmet és fegyvermesteremet, aki gyermekkorom óta mellettem áll, Ser Marco Santagar Dorne-ból - a férfi illedelmesen fejet hajtott.
- Te, ez nagyon fiatal - hallotta Arya Theon Greyjoy fojtott hangját. - Szerinted kefélnek?
- Szerintem semmi közöd hozzá - válaszolta Robb, ugyancsak suttogva.
A bemutatás a Starkokkal folytatódott. Arya megállapította, Lady Thirrin több, mint tökéletes, és úgy tűnt, a családja is hasonló véleményen van. Öccsei, a nyolcéves Bran és a négyéves Rickon ugyanúgy bámulták Thirrint, mint ő, mintha a lány egy meséből lépett volna elő. Az anyja kedvesen mosolygott, Sansa természetesen udvarias volt, mint mindig, két bátyja és Theon pedig leplezetlen csodálattal néztek rá. A lánynak szeme sem rebbent, mikor a “Havas Jon” és a “gyámfiam, Theon Greyjoy” részhez érkeztek, továbbra is visszafogottan mosolygott és nem tett fel kérdéseket.
Lady Thirrin viszonylag kevés embert hozott magával, de a beszélgetésből kiderült, hosszú ideig maradnak. Arya ennek nagyon örült. Mire a végére értek, a vendégek holmijai már a lakrészeikbe kerültek. Lady Thirrin megköszönte a fáradozásukat, majd a kislány legnagyob meglepetésére hozzá fordult:
- Volna kedved megmutatni nekem, hol fogok lakni? Úgyis szeretnék veled beszélgetni egy kicsit még a vacsora előtt.
Arya hirtelen azt sem tudta, mit feleljen. Azt is csodának tartotta, hogy mikor apja bemutatta, nem bukott orra meghajlás közben.
- Mondj igent! - hallotta több oldalról is a halk suttogást.
- Öö… Hogyne, úrnőm, természetesen!
A tömeg szétvált előttük, ahogy a bejárat felé indultak.

Arya még akkor sem ocsúdott fel csodálatából, mikor felvezette Thirrint a szobájába. Mérhetetlenül boldog volt, hogy tőle tanulhat. Első pillantásra magával ragadta a belőle áradó erő. Thirrin megtestesítette mindazt, amivé Arya titkon mindig válni akart: tökéletes hölgy, aki talpraesett és képes megvédeni magát.
Thirrin könnyed léptekkel követte a lépcsőkön. Az ajtót résnyire nyitva hagyták, bent egymás mellett álltak Thirrin utazóládái. A szoba tágas volt és tökéletesen berendezett. A nagy, széles párkányú ablak az udvarra nézett.
- Remélem, tetszik, úrnőm - mondta Arya lámpalázasan, mikor beléptek.
- Szólíts nyugodtan Thirrinnek - mosolygott rá a lány. - És nagyon szép. Ahogy az egész kastély. Olyan nagy és fenséges! Gyere csak be!
Thirrin becsukta az ajtót, majd lecsatolta a kardját tartó övet és a falnak támasztotta a fegyvert, az ágy mellé. Aztán kinyitotta az egyik ládát és nekiállt rendet rakni az utazás közben összerázódott holmik között.
Arya felült az ágyára.
- Miért nem adtad le a kardod a fegyverraktárba? - kérdezte kíváncsian.
- Szeretem magam mellett tartani - felelte Thirrin mosolyogva. - Tudom, furcsa, de jobban alszom, ha velem van Függetlenség.
- De szép neve van! Megmutatod?
- Persze!
A lány biztos kézzel húzta elő hüvelyéből a másfél kezes kardot. Az acél még a kevés fényben is csillogott, a markolatot szürke bőrrel vonták be, a kardgombot kék-ezüst hópehely díszítette.
- Gyönyörű - suttogta Arya áhítatosan. - És csak a tiéd?
- Igen. A tizenharmadik névnapomra kaptam. Akkor lettem elég erős, hogy ekkora súlyú kardot elbírjak. Nevet is tőlem kapott, kiérdemelte.
- Öltél már vele embert?
Thirrin vonásai megkeményedtek.
Arya a szája elé kapta a kezét. Már megint túl sokat beszélt. Elvörösödve mentegetőzni kezdett:
- Elnézést, nem akartam megbántani, úrnőm… Izé, Thirrin… Bocsánat, nem kell válaszolnod…
- Nyugodj meg, Arya - tette a vállára hófehér kezét Thirrin. Leült mellé, a kardot az ágyra fektette, maguk el.
- Szívesen elmesélem - mondta nyugodt hangon. A kardot bámulta, ahogy beszélni kezdett:
- Tizennégy éves voltam akkor. Azt tudod, hogy Jégerőd és környéke elég közel fekszik a Falhoz. Minden évben néhány vad talál átjárót rajta, és meg tudnak lépni a Fekete Testvérek elől. Szívesen fosztogatják a falvakat, de igyekszünk megvédeni a népünket. Mikor meghallottuk a riadót, azonnal fegyverbe álltak néhányan az őrségből. Apám azt mondta, eljött az idő, hogy bizonyítsak. Minden nagyon gyorsan történt. Az egyik pillanatban még segítettek öltözni, a másikban már felhúzott íjjal lovagolok ki a várból. Mikor megláttam egyikőjüket, gondolkodás nélkül lőttem. Egypár vesszőm célt is talált. Aztán a közelükbe értünk. Éjfél felágaskodott, majdnem ledobott a hátáról. Én kirántottam a kardomat, és küzdöttem. Az acél mindig nyer a kővel szemben. Volt, akinek a karját vágtam le, akinek a torkába szúrtam, és akinek a szívébe. Semmi nem számított, csak a kezemben tartott fegyver. Miután az összessel végeztünk, fogtam fel az eseményeket. Nem tudtam megszólalni. Csak néztem a hullákat, és nem hittem el, én tettem. Akkor Ser Paul Harington, a testőrség parancsnoka megfogta a kezem és azt mondta, én választottam ezt a sorsot, senki nem kényszerített. De tudja, hogy erős vagyok és képes vagyok megbirkózni a teherrel. Mert a legtöbb lány nem tudna. Kivette a kezemből a kardomat és feltartotta a napfénybe. Megérett, hogy nevet adj neki, mondta. Néztem a csillogó pengét, amiről még csöpögött a vér, és kimondtam az első nevet, ami eszembe jutott. Függetlenség. Otthon mindenki megdicsért. Engem és a választott nevet is. Szabad nép esett áldozatául a pengémnek, de a legendák szerint a Woodley-ház ereiben máig az ő vérük is folyik. Tudtam, hogy ők az ellenségeink. Mégis meg akartam emlékezni róluk. És az első ütközetemről.
Arya tátott szájjal hallgatta Thirrint. Úgy érezte, mintha a lány réges-rég elfeledett legendát mesélne Észak hősnőjéről, aki megmentette a vidéket a vad hordáktól csodás kardjával, éjfekete csataménjén. Alig hitte el, a főszereplő mellette ül, poros ruhában, leomló hajzuhataggal és fáradtan mosolyog rá.
- Ez annyira… - a kislány nem találta a szavakat. Óvatosan megérintette a kard markolatát. - Köszönöm, hogy elmondtad.
- Igazán nincs mit. Előbb-utóbb sort kerítettem volna rá. Sok mindenről fogunk beszélgetni, Arya. Az egész Hét Királyságban és azon túl is tanultam a harc művészetéről és mindent szeretnék neked átadni. Minden harcos tanított nekem valamit. De főleg Ser Marco, a fegyvermesterem. És az apám.
- Miért választottad ezt?
- Te miért?
- Nem tudom…. Úgy érzem, belőlem, sosem lesz hölgy. Sansából igen. Sansa gyönyörű, és anya azt mondja, még szebb lesz. Sansa tud hallgatni, táncolni, énekelni, varrni, mindent, amit egy hölgynek tudni illik. Én nem. Nem is érdekelnek ezek a dolgok. Szívesebben töltöm az időt a fivéreimmel. Jon már megtanított erre-arra, és nagyon boldog vagyok, hogy mostantól nálunk leszel és tőled tanulhatok. De… Félek is. Félek attól, hogy semmire nem lesz jó. Hogy kinevetnek, hogy elbukok, vagy hogy csalódást okozok a családomnak. Néha azt gondolom, én vagyok a leghaszontalanabb egész Deresben.
- Miért gondolod ezt? - kérdezte Thirrin kedvesen és átkarolta Arya vállát.
Arya felnézett rá. Fogalma sem volt, miért nyílt meg ennek a furcsa, csodálatos lánynak, de ömleni kezdtek belőle a szavak:
- Mert mindenkinek megvan a helye az életben. Sok-sok év múlva Robb lesz Deres ura, lesz egy szép felesége és gyerekei. Sansát elveszi egy nemes úr fia, tökéletes úrnője lesz új otthonának. Bran és Rickon lovagok lesznek. Elmennek Deresből, apródok lesznek, fegyverhordozók, aztán lovagok, saját várral és birtokkal, és én pedig… Nem tudom, mi lesz velem. Még Jonnak is több kilátása van a jövőre, pedig ő fattyú! Belőlem nem lehet lovag, mert lány vagyok. De nem akarok valakinek a felesége lenni, akit a menyegzőm napján látok először, egyáltalán nem ismerek és mégis vele kell leélni az életemet. Tudom, szinte lehetetlen, hogy ezt elkerüljem… Sansának még talán tetszene is az ötlet, de...
- Hé, figyelj rám, Arya. Én tizenöt éves vagyok. Egy rendes lány ilyenkor már férjhez ment volna, és az első gyermekét várná. Mint például a nővéred. Ő rendes lány. Te nem vagy. Ahogy én sem. Az a szerencsénk, hogy a szüleink felismerték ezt, és hagyták, hogy különlegesek legyünk. Én sem bírom ki, hogy ne szóljak bele a férfiak beszélgetésébe, az énekhangomnál a varjúk károgása is szebb és mikor annyi idős voltam, mint te, szívesebben lovagoltam, mint a varrótűt forgattam. De van bennem erő. Erő, hogy felemeljek egy kardot, hogy kihúzzak egy íjat. Erő, hogy lelőjek egy szarvast. Erő, hogy leszúrjak egy embert azért, hogy megvédjem a népem és a családom. Erő, hogy kimondjam, amit gondolok. Te is ilyen erős lány vagy, Arya. És elárulok egy titkot. Lehet, hogy a férfiak többsége rendes lányokat vesz feleségül, de titkon erős lányra vágynak. A rendes lányokért nem kell megküzdeni, és mivel a legtöbb férfi lusta, őket választja. De az a kevés, aki az erőseket… Ők tudják, mivel állnak szemben, és képesek harcolni azért, akit szeretnek. Ha sikerrel járnak, ketten még erősebbek lesznek. Csak néhány férfi ilyen, mert az ilyen lányok ereje megrémíti a gyenge férfiakat Ez a mi sorsunk. Aki majd egyszer, évek múlva valóban elnyeri a szíved, nem fog furcsán nézni rád, mert értesz a fegyverekhez. Ezért fog felnézni rád. És megmagyaráztam, miért nem vagyok még házas. Nem találkoztam még olyan férfival, aki elég erős lett volna hozzám.

3 megjegyzés:

  1. Látom, enyém a megtiszteltetés, hogy elsőként szóljak hozzá. :)

    Először a kis előszavadban feltett kérdésre válaszolnék. Jó lenne a hetente, vagy hetente kétszer, ésszerű, a várakozás izgalma jelentős, mint a sorozatoknál. De rajta a tévécsatornák se nyernek a sorozatokkal, mert gyűlölök várni, inkább egyben letöltök valamit, és nézem látástól vakulásig. :D Szóval az "adott napokon"-ra szavaznék

    Tetszett a rész így egészében, egy dolgot emelnék ki, ami nem hiba, viszont - szerintem - az élvezeti értékén dobna. Az Arya-Jon-Jory párbeszédet néha megtörhetnéd leíró résszel, mint ahogy az első részben Thirrin-Jon-Robb-Theon párbeszédnél tetted. Tudom, hogy ez nem mindig könnyű, én is rengeteget szenvedek vele.

    Különösen tetszik, hogy ekkora éleslátással írsz Arya érzéseiről. Őszinte leszek, az ötödik könyvben kedveltem meg igazán, de soha nem éreztem át teljes szívvel a helyzetét, a soraidból azonban nagyon átjött, ehhez nagy gratulálok!

    És most jön egy kis szúrás a simi-simi után :) A jelmondat. Nem tetszik. Olyan kis suta. Gondold át még egy kicsit szerintem. Ne változtass azonnal, hagyd, hadd érjen meg.

    Természetesen minden szavam a saját egyéni véleményem, tiszteletben tartom másokét, a kritikám nem függ a barátságunktól, teljességgel elfogulatlan vagyok, valamint a szavaimat nem kell készpénznek venni, az észrevételeim nem parancsok, csupán javaslatok. :)

    Várom a folytatást! :)

    Mirtill

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húú, szép hosszú vélemény, pontonként reagálok.=)

      Leíró részek vs. párbeszéd - teljesen jogos, van, mikor sikerül összehoznom a kettőt, most annyira nem, a következőnél figyelni fogok, mert valóban szebb lesz az összkép.
      A jelmondat. Ennek története van. A Frozenből a Let it go gondolom, megvan, abban van ez a sor, hogy "The cold never bothered me anyway". A "me"-ből lett "us", és a jelmondat igazából "The cold never bothered us anyway". Viszont angolul nem írhatom bele, úgyhogy kellett valami fordítást találnom és ez a tükörfordítás volt a legnormálisabb. De ha eszembe jut valami jobb, átírom, ígérem!

      Nekem most Arya a kedvenc szereplőm, az ő története a legérdekesebb és maga a lány is elég elgondolkodtató és értékelem, hogy van esze és használja is. Szóval őt szeretem és szeretek róla írni. =)

      Egyébként örülök, hogy tetszett és köszönöm szépen, hogy írtál!=)

      Törlés
    2. Jelmondat

      Bocsi, az én életemből a Frozen egyenlőre kimaradt. :) Így azonban már visszavonhatom a dolgot. :)

      Törlés