2014. július 5., szombat

Hetedik rész

Nem tudom, mennyire van létjogosultsága, ha én mondom, mindenesetre az eddig elkészült részek közül ez a kedvencem. Aki ismer, tudja, hogy Theon az egyik kedvenc karakterem a Trónok harcából (és ezt akkor is vállalom, ha népszerűtlen leszek tőle). Összetett és nagyon érdekes karakter, épp ezért szeretek "vele" dolgozni, az ő fejével gondolkodni. 
Jó szórakozást!=)

A reggeli ínycsiklandozó illata felkúszott a zegzugos folyosókra, csábítóan és hívogatón, mint egy szerető. Pirított szalonna, füstölt kolbász, sült tojás, friss kenyér, reggelire való diós-mandulás sütemény… Theon szájában összefutott a nyál, miközben lefelé baktatott a szobájából a nagyterembe. Éhes volt, és kellett neki az energia: egész napos vadászatra indultak. Theon szeretett vadászni. Ülni a lovon, a vadra koncentrálni, az érzés, mikor karja eggyé válik az íjjal, közben bort inni, nevetve beszélgetni, majd felkeresni egy bordélyházat és levezetni a nap során felgyülemlett feszültséget… A fiú vidáman szedte lefelé a lépcsőfokokat.
Jókedve azonban rögtön elpárolgott, amint belépett a nagyterembe.
“Már megint, hogy a Mások vinnék el” - gondolta dühösen.
A fattyú és a lány. Havas és Hópehely.
Az utóbbi időben Havas zavaróan sok időt töltött Lady Thirrin társaságában. Együtt gyakorolták a vívást, íjászkodtak Aryával és étkezésekkor egymás mellett ültek. Előbbinek örült, mert még mindig megalázónak találta, hogy legyőzte egy lány, akinek a derekát átéri a karjával.
Havas mondott valamit, mire Thirrin csilingelő hangon felnevetett. Theon úgy érezte, felfordul a gyomra. Kedvetlenül rágcsált egy darab fekete kenyeret, amit sült szalonna zsírjába mártogatott. Sötét tekintettel méregette Jont. Thirrinre nem volt képes úgy nézni, valamiért az volt az érzése, a lány észrevenné. Ettől függetlenül rá is dühös volt.
Hosszú évek kitartó munkájával elérte, hogy legalább egy kicsit is tiszteljék Deresben. Hamar kiderült, van tehetsége az íjhoz. Addig gyakorolt, amíg nem lett jobb a fattyúnál és Robbnál. A sebes ujjakért és sajgó hátizmokért cserébe kapott egy lovat és valamivel kevesebb lenéző pillantást.
“Mintha én lettem volna a hülye apám kibaszott lázadásának az oka” - gondolta.
Utálta, hogy a fattyút jobban kedvelik nála, habár Lady Catelyn mindkettejüket semmibe vette, az ostoba, vörös liba pedig leginkább észre sem vette őket. Apró, de édes elégtétel.
Erre idejön ez a fura lány és lerombolja minden tekintélyét. Mindezek ellenére maga sem tudta, miért, de Thirrin napról napra jobban érdekelte. Volt valami izgató abban, hogy nem borul a lába elé rögtön. De meg akarta szerezni, még akkor is, ha a szokásosnál nagyobb kihívást állított elé. Azon kívül semmiképp sem engedhette, hogy a tenyérbe mászó fattyú megüsse a főnyereményt Thirrin Woodley-val. Amennyiben sikerül beházasodnia a Woodley-házba, rögtön lesz földje, saját kastélya, és mellé gyönyörű, régi családból származó felesége. Ez többszöröse, amiről egy fattyú egyáltalán álmodni merhet. Robb már más lapra tartozott. Őt szinte sajnálta, hogy veszítenie kell. Szerencsére Lord Eddard még nem cserélte le a bizalmi köréből Lady Thirrinre, így biztosan tudta volna, ha a lányt Robbnak szánják. De nem így volt, és a tény felettébb boldoggá tette Theont.
Robbhoz olyan hölgy passzol, amilyen a nagykönyvben meg van írva: átlagos szépségű, kedves, sótlan és szó nélkül teljesíti az ura szavát. Szívességet teszek neki, hogy nem kell megoldhatatlan feladat elé állnia - gondolta Theon, pont, mikor Robb leült mellé.
- Szép reggelünk van! Az idő tiszta és szép, tökéletes vadászathoz - mondta a fiú, miközben szirupot locsolt dióval megszórt zabkásájára.
- Csodálatos. Akkor ő is jön?
- Apa azt mondta. Először vonakodott, mondván, milyen pici és vékony, és különben is lány, de a dorne-i azt mondta, nem lesz baj - Robbon látszott, legszívesebben tiszta selyembe öltöztetné a lányt, és a kastélyon kívülre nem engedné, nemhogy vadászni.
- Láttuk, mit tud. Őt pont nem félteném, ha szembetalálkoznánk egy vadkannal, mondjuk. Egyébként ahhoz mit szólsz? - Theon igyekezett nem feltűnően mutatni az asztal másik vége felé.
- Micsoda? Ó, hát, nem tudom. Mostanában nagyon sokat vannak együtt… Szerinted…?
- Dugnak-e? Nem gondolnám. Havas szerintem azt sem tudja, hogy kell használni.
- Pssszt, ne ilyen hangosan!
- Mert akkor mi lesz? - Theon a szemét forgatta. Újabb bizonyíték, hogy a Deresben eltöltött tíz év alatt nem lett Stark.
- Ezt ne reggeli alatt beszéljük meg. Nekem nincs különösebb bajom vele. Arya mindig közelebb állt Jonhoz, mint hozzám, Thirrin szinte egész nap Aryával van, adta magát, hogy Jon is becsatlakozik. Egyébként meg - jegyezte meg Robb csípősen -, Ser Rodrik is megmondta, kész szerencse, hogy Jon meg Thirrin folyton együtt vívnak, mert te és Jon még életlen karddal is képesek lennétek lefejezni egymást - azzal Robb lezártnak tekintette a beszélgetést és elmerült a zabkásában.
Theon azonban látta a szemén, hogy hazudik. Még hogy nincs baja vele, hogyne! A fiú tökéletesen tisztában volt vele, hogy Robb ugyanúgy Lady Thirrin kegyeibe akar férkőzni, mint ő, habár semmi ötlete, mégis hogyan kéne kivitelezni.
Robbért minden lány odavolt Deresben, de az ágyukat már Theonnal osztották meg. Ezért Theonnak semmit nem kellett tennie, csak megnyerően mosolyognia, prémes köpenyben keresztülvágtatni az udvaron, és a megfelelő időben és helyen elsuttogni a megfelelő szavakat. Robb ehhez túl becsületes és tisztelettudó volt: igazi Stark.
Ő azonban Greyjoy volt, a vas szülötte, és a vasemberek természete élénken élt benne. A vasemberek elveszik, amit akarnak. A vasemberek nem vesztegetik az időt  udvarlással. De Theon világosan látta, most más módszerekre van szüksége, ha legalább egyszer az ágyában akarja tudni Thirrin Woodley-t.

A reggeli köd még nem párolgott el, mikor kilovagoltak a várból. Könnyed ügetésben indultak az erdő felé. A menetszél kellemesen hűvös volt, a nap szikrázóan sütött, beragyogva az egyébként sötét színvilágú tájat. Patadobogás, fegyverek koccanása és beszélgetésfoszlányok törték meg a reggel csendjét.
Theon egy ideig Thirrin és dorne-i kísérője mögött lovagolt. Élénken beszélgettek valamiről. A lányt teljesen eltakarta sötétkék, világosszürke prémmel szegett, csuklyás palástja, szinte egybeolvadt fekete lovával. Jellegzetes mentaillata ismét elkísérte.
Theon próbálta kihallgatni, miről folyik a társalgás, de szavaik túl halkak voltak, pedig nagyon kíváncsi volt, miről beszélgetnek egymás között. Biztos volt benne, hogy több van köztük, mint úrnő-fegyvermester kapcsolat. Érdekelték ennek részletei.
Így haladtak, míg be nem értek az erdőbe. Akkor a dorne-i előrevágtatott, de Thirrin maradt. Theon rögtön besorakozott a lány mellé.
- Nem hagylak egyedül, Lady Thirrin - mondta.
- Nem vesztem volna el, higgy nekem. De köszönöm - mosolygott a lány. - Gyönyörű ez az erdő!
- Gondolom, vadászatban is olyan kiváló vagy, mint minden más… Nem nőies tevékenységben.
- Theon Greyjoy, most rátapintottál a gyenge pontomra. Sajnos korábban nem volt elég lehetőségem gyakorolni. Felénk nem igazán alkalmas a terep, és otthon sok egyéb elfoglaltságom akadt. Nagyrészt én igazgattam a kastély apró-cseprő ügyeit.
- Nincs intézőtök? - lepődött meg Theon.
Thirrin megrázta a fejét.
- Eddig nem volt. Nem olyan nagy a területünk, hogy szükségünk lett volna rá. De apám utálja ezt a munkát, én meg szívesen vezettem a háztartást. Végtére is egy nap enyém lesz a kastély.
- Hogyhogy még nem mentél férjhez?
- Miért érzem, hogy folyamatosan olyan dolgokba ütöd a csinos orrodat, amikhez semmi közöd? - forgatta a szemét a lány.
Heves a kisasszony - gondolta Theon. - Az ilyen nők az ágyban vagy ugyanilyenek, vagy ártatlan kiscicává változnak. Egyik jobb, mint a másik…
- Sajnálom, hölgyem, nem akartalak megsérteni.
- Dehogy sajnálod! - Ugyan Thirrin hangja mást tükrözött, kék szeme huncutul mosolygott.
- Hé, nem tanítottak meg, hogy illik egy úrihölgynek viselkednie?
- Nem igazán, viszont megtanítottak használni a kardot, és az legalább olyan hasznos.
A lány ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy Theon nem bírta ki, elnevette magát. Thirrin először csak mosolygott, aztán ő is nevetni kezdett, bájosan, élénken és őszintén. Fejét hátravetette, a csuklyája lehullott, felcsavart, hosszú hajfonata a vállára esett. Még szebb volt, mikor nevetett.
- Pedig nem is volt vicces, amit mondtam - Thirrin kifulladva beszélt, a nagy, hópelyhes címer hullámzott a mellkasán. - Szép íj - biccentett a lány Theon embermagasságú hosszúíja felé.
- Köszönöm, hölgyem.
- Jaj, ti mind olyan illedelmesek vagytok! Kérem, köszönöm, sajnálom, hölgyem… Nem fogom leharapni a fejed, ha egyszer véletlenül Thirrinnek szólítasz.
Hangja könnyed és kacér volt, mint valami egyszerű sorból származó lánynak, ugyanakkor érződött rajta a nemesi környezet hatása. Theon ismerte a Woodley-k eredetének szövevényes történetét. A legenda szerint nem kevés volt bennük a Falon túli vadak véréből. Theon még sosem találkozott vad nővel, de valahogy így képzelte el őket.
- Ahogy gondolod… Thirrin - mondta Theon mosolyogva. - És már akartam mondani, gyönyörű a lovad.
- Köszönöm - simogatta meg Thirrin Éjfél fekete sörényét.
- Hogy bírsz egy csataménnel? A lányoknak kancájuk szokott lenni.
- Szeretem a kihívásokat, és mindig csődört szerettem volna. Tizenegy éves voltam, mikor megkaptam Éjfélt. Az elején nehéz volt vele. Senkinek nem akart engedelmeskedni, aztán megtaláltam a módját, hogy betörjem. Öntörvényű, mint a legtöbb férfi. De nagyon szeretem.
- Egyszer megengeded, hogy felüljek rá?
- Nem rajtam múlik. Kevés embert tűr meg a hátán, ha valaki nem tetszik neki, minden további nélkül ledobja.
Beszélgetésüket vadászkürt éles hangja szakította félbe. Thirrin szeme felcsillant, előrevágtatott fegyvermesteréhez. Út közben levette a hátáról dorne-i tiszafából készült, bordóra festett íját. Theon ábrándozva nézett utána, és talán úgy is marad, ha Robb időközben nem sürgeti meg.

Később ismét összetalálkoztak. Theon kissé leszakadt a menettől a néptelenebb részek felé kalandozva. A fák között megpillantott egy pompás szarvast. Az állat nyugodtan legelészett, észre sem vette őt, könnyű prédának tűnt. A fiú lelassította a lovát. A puha avar tompította a paták zaját. Hangtalanul előhúzott egy vesszőt és az idegre illesztette. Úgy saccolta, két-három lövés elegendő lesz, hogy végezzen vele. A szarvas szügyére célzott, majd villámgyorsan lőtt.
Azonban meghallotta még egy húr finom pendülését. A másik vessző az ellenkező irányból száguldott a levegőben és szúródott a szarvasba. Az állat a kétoldali támadás hatására eldőlt, megkezdte haláltusáját.
Theon körülnézett, kitől származhatott a lövedék. Nagy meglepetésére vele szemközt Thirrin gyönyörű csatalova állt, hátán a lánnyal. Hajfonata bomladozott, arca kipirult. Így, csapzottan, valahogy még vonzóbb jelenség volt, mint egyébként.
Tekintetük összetalálkozott. Mindketten megindultak az elejtett vad felé. Thirrin ért oda előbb. Leugrott a lováról, és előhúzta míves markolatú tőrét. Theon ugyanígy tett. Megközelítették a szarvast, de Thirrin megtorpant.
- Akarod…? - pillantott rá Theon kérdőn.
- Nem, végezz vele inkább te.
A fiú bólintott. Leguggolt és határozott mozdulattal szíven szúrta az állatot. Azonnal kimúlt. Thirrin belefújt a kürtjébe.
- Te vetted előbb észre? - kérdezte a lány.
- Fogalmam sincs. Nem is láttam, hogy te is erre jársz.
- Én se téged. Sűrű itt az erdő. Remélem, megtalálnak minket.
- Biztosan, annyira nem tértünk le. Ismerem a terepet.
- Jó. Kipróbálhatom az íjad? - kérdezte a lány hirtelen. - Úgyis várnunk kell még egy kicsit…
- Hogyne, tessék!
Az íj olyan magas volt, mint Thirrin maga. Finom hajlítású fegyver, könnyű fából készült, a mérete ellenére a lány nem találta nehéznek kihúzni. Kért pár nyílvesszőt, majd sorban kilőtte őket. A vesszők pontosan beálltak egy fa törzsébe. A lány tökéletesen kezelte féltett fegyverét, ami lenyűgözte Theont.
- Egészen jó darab - dicsérte Thirrin. - Bár nekem túl nagy, és a sajátom formáját jobban szeretem.
Kürtszót hallottak, ami a felmentő sereg közeledését jelezte. Szükségük volt a segítségre, ketten nem tudták volna elszállítani a hatalmas szarvast.
- Köszönöm - adta vissza a lány Theonnak a felszerelését. - Szeretnél valamit cserébe?
Hogy még mi mindent! - gondolta a fiú, de inkább mást mondott.
- Szívesen. És cserébe… Akkor lovagolhatok egyszer a lovadon?
- Hát… Meglátjuk! - kacsintott rá Thirrin mosolyogva.
Theon érezte, nyeregben van. Lassú és akadályokkal teli út volt, de úgy érezte, megéri végigjárnia, ha végül a jutalma Thirrin lesz a hálószobájában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése