2014. július 17., csütörtök

Nyolcadik rész

Nem túlzok, egy hónapig dolgoztam ezzel a fejezettel. Az első lendület elszállt, mikor elkezdtem írni. Ezért sokat gondolkoztam rajta, ezerrel hajtottam az inspirációforrásokat (semmi extra, csak többet mozdultam ki, mint egyébként =), és végül sikerrel jártam.=)

Kora reggel volt. A kislány szemei hirtelen felpattantak. Pár pillanatig még az ágyban maradt, kiélvezve a takarók nyújtotta meleget. De mikor megpillantotta a ládájára fektetett, vékony pengéjű kardot, rögtön eszébe jutott, mi vár ma rá, és kiugrott az ágyból. Végre-valahára elkezdik a vívást. Erre várt, mióta Thirrin megérkezett.
Maga is meglepődött, mennyire megszerette az íjászatot. Eleinte unalmasnak találta, de Thirrin megmutatta a benne rejlő szépséget. Gyorsan fejlődött, már lóról is egyre ügyesebben lőtt. Ugyanis kapott saját lovat, méghozzá alig egy hétre rá, hogy a lány megígérte neki. Azt hitte, hosszabb időbe fog telni, hogy meggyőzze az apját, de néhány vacsora alatti beszélgetés elegendő volt, hogy Thirrin búgó hangja és hipnotikus tekintete kifejtse hatását. Egy nap az istállóban várta a fiatal, aranybarna kanca, akit Myrának nevezett el.
Arya gyorsan felöltözött, haját az ujjaival összefésülte és magasan copfba kötötte. Óvatosan kezébe vette a kardot. A kecses markolat fogása tökéletes volt. Próbaképp suhintott párat a levegőben, majd visszacsúsztatta a hüvelyébe, és egyenest az udvarra indult. Előző este Thirrin közölte vele, még reggeli előtt kezdenek. Mikor megkérdezte az okát, a lány azt felelte, éhesen jobban működnek a harci ösztönei. Arya ebben kételkedett, de nem tette szóvá.
Próbált nem tudomást venni korgó gyomráról, miközben lefelé baktatott. Összefutott Robb-bal és Theonnal, akik vidáman reggelizni tartottak. Egy pillanatra megfordult Arya fejében, inkább őket követné, de erőt vett magán, és folytatta útját.
Thirrin már várta. Még kora reggeli egyszerűségében is bámulatosan szép volt. Vörös fényű haja laza fonatban hevert a válllán, halványszürke felsőkabátján háza hópelyhes címerét viselte. Karcsú derekára ezüst csatos kardtartó öv simult, rajta másfél kezes kardjával.
- Elhoztad. Remek - mosolygott a lány.
- Igen, de Thirrin, biztosan jó ötlet egyből acéllal kezdeni?
- Nyugodj meg, ugyanolyan ép leszel a végén is, mint mikor kijöttél a szobádból. Ma megtanuljuk az alapokat, és az egyensúlyt. De mindenek előtt, lenne pár kérdésem. Láttál már vívni, nem egyszer, nem kétszer. Milyennek találtad? Hasonlítsd össze a bátyáddal!
- Szép volt… - Arya elgondolkozott. - Könnyedebb és nagyon gyors… Úgy vívsz, mintha táncolnál.
- Rátapintottál a lényegre. Tengerentúli és dorne-i stílus keveredése főleg, más, egyéb elemekkel vegyítve. A hangsúly a könnyedségen van. Előny, ha az ember ügyes és vékony. Te az vagy, és szerintem később is csak magasabb leszel. Mint én.
- Nehéznek tűnik.
- Senki nem mondta, hogy egyszerű, viszont ha jól megtanulod, legyőzhetsz szinte bárkit. Mivel könnyűnek és törékenynek fogsz kinézni, senki nem fogja ezt gondolni rólad. Meglepheted az ellenfeleidet, ha alábecsülnek. Mint például Robb, de ez most nem fontos. Van kérdés?
Arya megrázta a fejét.
- Helyes. Melyik kezedet akarod használni?
- Gondolom, a jobbot…
- Rendben. Az első és legfontosabb feladat, hogy te és a kardod tökéletes összhangba kerüljetek. A következőket kell tenned: fogd a kardot, és tartsd nagyjából egyenesen előre! Kicsit behajlíthatod a karod. Állj a bal lábadra, a jobbot emeld fel!
Arya követte Thirrin utasításait. Picit megingott, de hamar sikerült stabilnak maradnia.

- És most? - kérdezte.
- Most így maradsz, amíg engedélyt nem adok, hogy letehesd a karod.
Elsőre könnyű feladatnak tűnt. A vékony penge súlyra könnyű volt, a bőrrel bevont markolat pedig egészen puha. A statikus kitartás azonban egyre nehezebbé vált, ahogy telt az idő. A kislány karja meg-megremegett, lába megbillent, de makacsul összeszorította ajkait, visszahozta magát az egyensúlyba, és egy pillanatra sem adta fel.
Thirrin közben beszélt hozzá, de fogalma sem volt, miről. A lány igéző, búgó hangja beleolvadt az ébredező vár szokásos reggeli zajaiba. A végén már a szemét is lehunyta, karja elzsibbadt, ujjai szorosan rátapadtak a markolatra. Minden gondolat elpárolgott a fejéből. Már nem tudta megállapítani, a kósza beszédfoszlányok kitől származnak, csak a feladat létezett számára.
- …na azóta alszom tőrrel magam mellett. Arya, leteheted a karod! - Amint meghallotta a bűvös mondatot, hálásan leeresztette a kardot, és újra két lábra állt.
- Nagyon ügyes voltál - dicsérte meg Thirrin. - Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy eddig bírod. Mondtam, hogy a lovaglástól megerősödsz.
Arya elmosolyodott.
- Akkor… Kezdjük?
- Hékás, nem akarod esetleg meghallgatni, hogyan is kéne csinálni?
- Nem! - mondta a kislány határozottan. Thirrin szigorú tekintete azonban elbizonytalanította. - Vagy… Mégis?
- Felőlem fordítva is csinálhatjuk… Gyerünk!
A két lány felállt a kezdéshez. Thirrin kardja körülbelül a kétszerese volt Aryáénak, mind hosszban, mind súlyban. Arya azonban ebbe nem gondolt bele, mikor először rácsapott a másfél kezes kardra. A pengék összecsendültek, amibe Arya karja beleremegett, de nem volt ideje ezen töprengeni, mert Thirrin mérsékelt erejű ütéssel válaszolt. Arya félreugrott, Thirrin újra támadt. Ösztönből hárított, miközben a lány könnyed mozgását próbálta utánozni. Mivel kicsi volt, elég gyors tudott maradni, de Thirrin sem volt sokkal nehezebb nála, ez tehát nem számított előnynek. Túl büszke volt ahhoz, hogy egykönnyen feladja, bár tisztán látta, esélye sincs a lány ellen. Végül Thirrin hagyta abba.
- Jobb volt, mint vártam, de ne bízd el magad - mondta. - Amikor hárítasz, a kard lapjával tedd, ne az élével. A mozgásod aránylag jó volt, de még bőven van mit javítani rajta. Láttam, hogy próbáltad azt csinálni, amit én, ez okos döntés volt. És kérlek szépen, ne ugrálj annyit feleslegesen, mert csak kifárasztod magad.
Arya bólintott.
- Rendben, figyelni fogok.
A következő menetben egyszerre próbált betartani mindent, amit Thirrin mondott: tükörképként másolta a lány mozdulatait, ugyanakkor az igyekezet miatt lelassult, és olykor elfelejtette használni a kardját. Közben Thirrin újabb utasításokat adott neki. Közel egy óra intenzív gyakorlás után annyira elfáradt, hogy magától kiesett a kezéből a kard.
Thirrin kedvesen elmosolyodott, és megölelte a kislányt. Arya viszonozta az ölelést.
- Nem voltál rossz, és napról napra egyre jobb leszel! - mondta Thirrin. - Tehetséges vagy, hidd el!
- Köszönöm. Holnap…?
- Természetesen. De gyere, menjünk reggelizni!
Együtt baktattak vissza a kastélyba. Útközben mindenki, aki szembejött, rájuk mosolygott, de valószínűleg csak azért, mert Thirrin vele volt. Arya minden nappal jobban csodálta a lányt, és érdekes módon rá nem volt féltékeny, mint a nővérére. Talán mert Thirrin úgy általában kedvesebb volt hozzá, és nem tartotta ostobának.
A folyosón aztán összetalálkoztak Jonnal. Arya minden teketóriázás nélkül a fiú nyakába ugrott.
- Hát ti? - kérdezte a fiú meglepetten.
- Vívtunk - jelentette ki Arya büszkén -, és Thirrin azt mondta, egészen jó voltam!
- Tényleg - erősítette meg Thirrin mosolyogva. - Sejtésem szerint előtte tanította valaki… Mondjuk, te?
Jon a lány szemebe nézve, arcán halvány mosollyal bólintott.
- Jó munkát végeztél.
Arya figyelmét nem kerülte el testvére pillantása. Már megszokta, hogy Thirrint mindenhova csodálattal teli tekintetek kísérik, de ez valahogy más volt. És hasonló tükröződött Thirrin szemében is.
Ezen elgondolkozott. Ugyan mindig ostobaságnak tartotta Sansa buta képzelgéseit gyönyörű hölgyekről és hős lovagokról, hirtelen érdekelni kezdte, mi lehet Thirrin és Jon között. Mert valami több, mint barátság, ebben biztos volt. A bátyja még sosem nézett még így senkire. A gondolat befészkelődött a fejébe, és nem egyhamar látszott elszállni. Ki kellett derítenie az igazságot, méghozzá rögtön.
- Thirrin - szólalt meg, miközben már a zabkásáját kanalazta -, van kedved ma éjjel velem aludni?

Vacsora után a két lány Arya szobájába ment. A szolgálók már előkészítették Thirrin esti holmijait, megvetették az ágyat, és begyújtották a kandallót. A pattogó tűz meleg fénye bevilágította a kis szobát. Szinte az egész teret az ágy uralta, szorosan az egyik falhoz tolva. Azon kívül nem volt sok bútor vagy más berendezési tárgy, a szoba mégis kedves és otthonos hangulatot árasztott.
Míg Thirrin átöltözött, Arya meggyújtott néhány vaskos, fehér gyertyát, majd nekiállt kibontani a csomókat a hajából. Még a vaddisznósörtéből készült kefe segítségével is nehezen birkózott meg a gubancokkal. Tépte, húzta, de nem járt sok sikerrel. Már-már a falhoz vágta a kefét, mikor Thirrin felnézett ruhája elülső fűzőjének csomózásából:
- Segítsek? - kérdezte kedvesen.
Arya bólintott, és átadta a hajkefét a lánynak.
Thirrin feltérdelt az ágyra, hosszú, vajszínű hálóruhája habos felhőként terült el körülötte. Vállain vastag pánt futott végig, alabástrom fehérségű karjai fedetlenek voltak. Gyengéden hátrasöpörte Arya haját, majd határozott mozdulatokkal fésülni kezdte. A kezének hűs mentaillata volt.
- Jó hajad van - mondta Thirrin. - Erős és vastag szálú.
- Köszönöm, bár én nem szeretem. Nincs színe. Csak sötét.
- Dehogynem. Mély sötétbarna. Nagyon szép.
Thirrin hangja mélyebb tónusú volt, mint egy átlagos női hang. Arya szerette hallgatni a lányt, akármiről is beszélt. Valami láthatatlan nyugalmat és erőt sugárzott, ami első hallásra megfogta és azóta sem eresztette.
Egy idő után megszűnt az utálatos húzás, haja lágyan és simán terült el a vállán. A kislány szinte félve érintette meg a tincseket.
- Köszönöm, Thirrin - nézett fel rá.
- Igazán nincs mit. Szeretnéd, hogy befonjam? Én fonott hajjal alszom, különben teljesen összekócolódik reggelre.
- Nem, inkább így hagynám - az egyik ládához lépett tiszta hálóruháért.
Míg átöltözött, Thirrin gyors, ügyes mozdulatokkal simára fésülte és oldalra fonta a haját. A tűz narancsos fénye előhozta a hajzuhatag vöröses árnyalatát, a fürtök élénken szikráztak a karcsú ujjak között.
Arya az ágyból figyelte, ahogy Thirrin köntöst kanyarít a vállára, majd az ajtót félig kinyitva az egyik szolgálólányt hívja, és egy kancsó forralt, fűszeres bort kér. Mikor a lány távozott, keményebb lépteket hallott, majd a bátyja rekedtes, szeretett hangját:
- Elköszönhetek a kishúgomtól? - kérdezte a fiú Thirrintől, aki az ajtóban állt.
- Hogyne, szerintem beengedünk!
Hosszú csönd, semmi mozgás.
- Miért bámulsz rám így, Jon?
Arya a tenyerébe kuncogott. Elképzelte, Jon hogy nézhet a lányra. Talpig felöltözve is elbűvölt mindenkit, így, alig ruhában nem csoda, hogy a fiú tekintete a kelleténél tovább időzött rajta.
Kimászott az ágyból, és megölelte piruló arcú testvérét. Orrát a fiú nyakába fúrta. Szerette Jon illatát: acélra, erős fűszerekre, és fanyar gyümölcsökre emlékeztette.
- Jó éjszakát, kishúgom - mondta Jon, megcsókolta a kislány homlokát, és szokása szerint borzolta volna össze a haját, de ő idejében megragadta a kezét.
- Most hagyd a hajamat, kérlek. Thirrin olyan szépen kifésülte…
- Ahogy gondolod! Álmodj szépeket!
- Te is! Szeretlek, Jon! - Arya karjai újból Jon nyaka köré fonódtak.
Thirrin elmosolyodott a jelenet láttán.
Mikor elengedték egymást, a fiú odalépett hozzá:
- Neked is jó éjt, hölgyem. Akkor holnap?
- Igen, estefelé. Jó éjszakát!
Jon kezet csókolt volna neki, de Thirrin ehelyett átölelte. Jon látszólag meglepődött, karjait bizonytalanul, óvatosan fonta a lány dereka köré. Nem tartott sokáig, csupán néhány pillanatig. Mikor kibontakoztak az ölelésből, mosolyt váltottak, majd Jon távozott. Épp akkor ért oda a szolgálólány a borral ezüstkancsóban, szép serleggel. Thirrin megköszönte, bereteszelte az ajtót, a kancsót az ágy melletti kis asztalra helyezte, töltött magának, majd bebújt az ágyba Arya mellé. A meleg, édes illat hamar belengte a kis szobát.
Thirrin élvezettel kortyolta az italt. Kék szemét lesütötte, halvány orcájára rózsaszín pírt színezett a bor, és a tűz melege. Arya mélyen beszívta a fűszeres illatot, ami érdekes elegyet alkotott az égő fa, és Thirrin saját, hideg mentaillatával.
- Kedvelem a bátyádat… - mondta a lány elgondolkozva. Szempillái lassan fel-le ereszkedtek.
- Ő is kedvel téged.
- Igazán?
Arya bólintott. Szürke szemeivel Thirrin szoborszépségű arcát fürkészte. A kék szempár nem tükrözött meglepettséget. Ajkait finoman szétnyitotta, majd összecsukta, mintha mondani akart volna valamit, de meggondolta magát. Végül így szólt:
- Nagyon… Rendes fiú. És őszinte. Ez ritka. Ebben a világban kevés ember van, aki hozzá hasonló - miközben beszélt, révedten a tűzbe bámult.
Egy ideig csend volt, csak a fahasábok pattogása és a kanócok finom sercegése hallatszott. Aztán Arya hirtelen kibökte:
- El akar menni a Falra.
Ez hatott. Thirrin szeme tágra nyílt, két kezét a szája elé kapta, szaporán vette a levegőt.
- De… Miért?
- Azt mondta, nincs más választása, mert fattyú. Próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, de nem sikerült. A végletekig makacs.
- Hm, ebben talán hasonlít valakire… - mosolyodott el Thirrin halványan. - Egyáltalán hogy jutott az eszébe?
- A nagybátyánk a Falon szolgál. Talán egy hónapja járt nálunk, akkor Jon érdeklődött nála az ottani életről. Miután Benjen bácsi elment, mondta nekem, hogy bánja, nem ment vele.
- Nem értem. Jon kilátásai nem olyan rosszak. Tehetséges harcos, és tudja használni a fejét. Ismerek párat a Fekete Testvérek közül, és biztosíthatlak, a nagy részük nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.
- Jártál már a Falon? - csodálkozott Arya.
- Nem, annyira én sem bírom a hideget! - nevetett fel Thirrin. - Csak kereskedünk a Fekete Várral. Mi vagyunk az egyik legközelebbi vár, az Éjjeli Őrség pedig tisztességes üzleti partner. Cserélünk ezt-azt. A tőrömet is ők készítették. Szóval, ismerem néhányukat, főként intézőket. Beszélgettem is velük. A szavaikból nekem úgy tűnik, az választja az Őrséget, akinek nincs más reménye az életben. Bűnt követett el, és a másik lehetősége a halál. Elrepült felette az élet, de dicsőségben akar meghalni, ezért feketét ölt. De alig fordul elő, hogy egy tizenöt éves fiú önszántából az Őrség tagja akarjon lenni.
- Nem akarom, hogy Jon itt hagyjon. Őt… - Arya nagyot nyelt. - Őt szeretem a világon a legjobban.
Thirrin egy sóhajtás kíséretében magához ölelte, ajkát a feje búbjára szorította.
- Nem fog - suttogta a lány. - Beszélek vele.
- Hátha te nagyobb sikerrel jársz…
- Talán. Gyere, aludjunk! - Thirrin elfújta a gyertyákat, elhelyezkedett az ágyban, és szinte rögtön el is aludt.
Amint lehunyta a szemét, Arya fejében vadul cikázni kezdtek a gondolatok. Ő sem akarja, hogy elmenjen. Ő is szereti Jont. Persze ott van Robb és Theon is, akiket ugyancsak kedvel, de Arya érezte, Jon és Thirrin kapcsolata valamiért más. Olyan szép lenne, ha…
Arya elképzelte, ahogy a lány fehérben, kékben, és ezüstben, a bátyja pedig szürkében és fehérben térdel a varsafa vörös levelei alatt, egymás kezét fogva, és csillogó szemmel nemes fogadalmat tesznek, hogy életük végéig szeretni fogják a másikat. Gyönyörűek lennének…

Arya tudta, érezte, hogy titkon a fiú is ezt szeretné. Ő pedig segíteni fog neki, hogy elérje célját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése