2014. augusztus 28., csütörtök

Tizennegyedik rész

Fantasztikus öt napot töltöttem el a barátnőimmel a Balatonon, a lehető legjobbkor jött a miniholiday, mert kezdtem kifogyni inspirációból. A probléma megoldódott, sok ötletem támadt az elmúlt pár napban, már csak formába kell őket önteni. Az eredményt pedig hamarosan olvashatjátok.=) De ne szaladjunk ennyire előre! Remélem, tetszeni fog a mai rész!=)

Válaszút. A játék egyre komolyabbá vált, a tét egyre nőtt, és Thirrin merészet akart lépni: mindent vagy semmit. A kérdés csupán az volt, melyik útra lépjen.
Már csak a kraken és a fattyú tartott ki. Nem tudta eldönteni, kit válasszon. Havas Jont a melankolikus fátyollal borított szürke szemeivel, őszinte szavaival, aki valószínűleg gyengéd és óvatos lenne vele? Vagy Theon Greyjoyt a szemtelen mosolyával, igézően zöld szemeivel, akin rögtön látta, hogy minden további nélkül magáévá tenné? Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, talán nem is szükséges választania, de hamar elvetette az ötletet. A végére csak egy maradhat, ez a játékszabály.
A nagy, földig érő tükörben bámulta magát, miközben fésülködött. Gyönyörű arcán tökéletes összhangban voltak jelen a Tyrellek és a Woodley-k jellemző vonásai. Tipikus Tyrell-arcában a Woodley-k megfoghatatlanul kék szemei ültek. A sötétvörös, sima Woodley-haj keveredett a Tyrellek hullámos barnájával, így lett Thirrin haja érdekes, vöröses árnyalatú sötétbarna.  Hosszú fürtjei csillogtak az előző este beledörzsölt borsmentaolajtól és erőteljes illatot árasztottak. Ezúttal nem fonta be a haját, csak az elülső tincseket tűzte hátra ezüstcsattal. Már-már illetlenül feszes, fekete bőrnadrágot viselt, ami tökéletesen megmutatta karcsú, izmos lábainak kidolgozott formáit. A laza, krémfehér ing szabadon hagyta kiálló kulcscsontjait. Tenyérnyi széles, fűzős, olajzöld bőröve, amin tőr függött, még vékonyabbnak láttatta karcsú derekát. Mivel aznap napos, szinte meleg idő volt, csak sötétszürke köpenyt kapott a kezébe, így hagyta el a szobáját.
Lefelé menet akárkivel szembetalálkozott, ha lehet, még jobban megbámulta, de Thirrin ügyet sem vetett az elismerő pillantásokra. Egyre csak a bosszantó kérdés körül forogtak a gondolatai: Theon vagy Jon, Jon vagy Theon.
- Ennyi erővel akár meztelen is lehetnél - jegyezte meg Ser Marco végignézve Thirrin magamutogató öltözékén, mikor a lány leült mellé a zabkásájával. - Ha az apád meglátna így…
- … mindketten tudjuk, hogy szóra sem méltatná - legyintett Thirrin két falat között.
- Mindenki a hátsódat fogja bámulni.
- Már megszoktam. Továbblépnénk? - mondta Thirrin türelmetlenül.
Tudok a csinos, fekete lányról, aki éjjelente ki szokott surranni a szobádból - tette hozzá magában. - Meg a szőkéről és a barnáról is. Egy dorne-i ne őrizgesse az erkölcseimet!
Miközben a tejjel, mézzel és vajjal meglocsolt, dióval megszórt zabkását lapátolta, Thirrin ügyelt rá, hogy lehetőleg ne létesítsen szemkontaktust egyik fiúval sem. Miután teljes egészében eltüntette tekintélyes méretű reggelijét, felállt, és határozott léptekkel kisétált az istállóba.
- Én vagyok, Éjfél - simogatta meg hatalmas, fekete lova dús sörényét. - Örülsz nekem? - A lány elkezdte lekefélni a lovat. - Persze, hogy örülsz, Szeszélyes uraság nem visel el akárkit maga körül. Ettől függetlenül nagyon szeretlek. Jaj, Éjfél, olyan jó lenne, ha tudnál beszélni! - motyogta Thirrin. - Segíthetnél nekem választani Theon és Jon közül. Nyugodj meg, tudom, hogy utálod Jont, bár nem értem, mi kifogásod van ellene. Attól félek, Theon jobb játékos, mint én, ami nyilvánvalóan nem jó. Pedig én csak szórakozni akarok, nem kéne ennek ilyen gyötrelmesnek lennie! - Thirrin felnyergelte a lovát, a nyeregre kötözte az íját és egy tegez nyílvesszőt. Egy része legszívesebben otthon maradt volna, bezárkózva a szobájába, érveket és ellenérveket gyűjtve.

Továbbra is hallgatásba burkolózott, mikor kilovagoltak a várból. Szerencsétlenségére azonban fegyvermestere rögtön kiszúrta:
- Keveset beszélsz ma reggel - mondta Ser Marco. - Nem szoktál ennyit csendben lenni.
- Nem vagyok csiripelős hangulatomban - vont vállat Thirrin. - De ha mindenképp beszélgetni akarsz, tegnap megint kaptam levelet az unokatestvéremtől. Fel nem foghatom, apa miért írta meg neki, hogy Deresben vagyok.
- Melyik unokatestvéredtől?
- Tudod, aki Égikert legszebb rózsája néven ismeretes Délen. Margaery Tyrell. Állítólag gyönyörű, de feleslegesen hosszú, ámde jelentéktelen témájú leveleket küldözget nekem, én meg adom alá a lovat, hogy rendre válaszolok neki, pedig csak udvarias vagyok. Mindig megkérdezi, férjhez mentem-e már, mert ő még nem, és igazán elutazhatnék Délre, hogy férjet fogjunk magunknak lovagi tornákon. Ez egészen pontosan a tegnapi levélben állt.
- Megírhatnád az apádnak, lehet, hogy Lord Woodley díjazná az ötletet.
- Lady Woodley viszont azt díjazná, ha továbbra is inkább hópehely maradna, semmint fecsegő virág.
- Thirrin, lassan tizenhat éves vagy. El kéne kezdened komolyan gondolkodni a házasságon, amíg még megvan a hamvas szépséged.
Thirrin arca elkomorult.
- Azt hittem, ezt a témát már otthon kitárgyaltuk! Reméljük, még sokáig ilyen szép leszek, mert jelenleg semmi kedvem déli ficsúrokkal bájologni!
Azzal választ sem várva előrevágtatott Robb mellé, akivel a bizonyos este óta kerülték a személyesebb témákat, Thirrin pedig inkább beszélgetett most a kellemes napsütésről, mint bármi másról. A bosszantó dilemma azonban egyre jobban behálózta elméjét…

Thirrin gondolataiba merülve egyre jobban leszakadt az erdő sűrűjében, hagyta, hogy a lova vezesse. Mikor elkezdte a játékot, eszébe sem jutott, ilyen nehéz lesz a vége. De túl messzire ment ahhoz, hogy feladja
Egyszer csak nem is olyan messziről két rövid kürtszót hallott: segélykérés. Körülnézett, de közel s távol ő volt az egyetlen ember a környéken. Vágtára fogta tehát a lovát, elindult a hang irányába. Furcsa félelem kerítette hatalmába. Mikor még egyszer meghallotta a jelet, még jobban begyorsított.
- Thirrin, itt vagyok! - kiáltotta Theon. A fiú egy fának támaszkodott, vöröslő, feldagadt csuklóját markolászta, a lova sehol. Thirrin már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, mégis mi történt, de Theon közbevágott:
- Vigyázz, mögötted!
A lány hátranézett - és nagy nehezen, de sikerült megőriznie a hidegvérét. Egy termetes vaddisznó száguldott feléjük. Thirrin tudta, most nem törhet ki rajta a pánik.
Minden nagyon gyorsan történt. Thirrin kinyújtotta Theon felé a kezét, és felrántotta maga mögé a nyeregbe. Megsarkantyúzta a lovát, hogy időben egérutat nyerjenek, de egyvalamivel nem számolt: Éjfél nehezen tűrt meg idegeneket a hátán.
A hatalmas csődör hangosan felnyerített, majd felágaskodott, és Thirrin kezéből kicsúszott az irányítás: Éjfél őrült száguldásba fogott, ki tudja, hová.
Thirrin kezén átfehéredett a csont, ahogy görcsösen szorította a kantárt. Theon egész testével hozzásimult, mindkét karjával átölelte a derekát, hogy le ne essen. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Thirrin érezte a fiú szapora légzését, hallotta felgyorsult szívverését. Orrát megcsapta Theon érdes, fás illata, amitől a teste azonnal bizseregni kezdett. A lány az ajkába harapott, félt, hogy elárulja magát.
Végül Éjfél hirtelen megállt egy tisztáson, egy finoman csörgedező csermely partján. Mindketten leugrottak a nyeregből.
Theon belemártotta feldagadt csuklóját a hideg vízbe, Thirrin pedig kikötözte Éjfélt egy fához, miközben a fejét simogatta és halkan motyogott neki:
- Ezt miért csináltad? Nem szoktál így megvadulni. Eddig azt hittem, kedveled Theont. Várj, ugye így van? - A ló Thirrinre emelte sötét szemét. Olyan értelem csillogott benne, hogy majd’ megszólalt. - Rendben - sóhajtott a lány. - Mert én is.
Ő is letelepedett a víz mellé.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Csak rándulás - vont vállat Theon. - Pár nap múlva nyoma sem lesz. - Egy pillanatra elhallgatott. - Szerintem mi is ezzel a bestiával találkoztunk össze. Kilőttem felé egy nyílvesszőt, de csak megsérült, ami feldühítette. Sikerült leráznom, de Mosoly megbolondult és ledobott! Sosem csinált még ilyet. Aztán elfutott a fenébe, rajta az íjammal, csak egy tőr maradt nálam. Remélem, azért megtalálta a többieket.
Thirrin bátorítóan átkarolta Theon vállát, mire a fiú lazán átölelte a derekát. Thirrin úgy érezte, mintha forró olajat öntöttek volna a fejére. Egymás felé fordultak.
- Thirrin - mondta Theon. - Köszönöm a segítséget.
- Nagyon szívesen - mosolyodott el a lány.
Félig összeölelkezve, feszült csendben bámulták egymást. Thirrin állta a fiú varázslatos zöld szemének pillantását, majd tekintete Theon szép vonalú ajkaira siklott. Theon oldalra biccentette a fejét, Thirrin hangyányival közelebb húzódott hozzá. Egyikük sem tett semmi többet, de pár pillanat múlva a lány megelégelte a dolgot:
- Ha meg akarsz csókolni, Theon Greyjoy, tedd meg!
- Nem hittem, hogy komolyan engedélyre van szükségem, Thirrin Woodley- azzal ajkai a lányéra tapadtak.
Thirrin lehunyt szemmel élvezte, ahogy először kóstolgatták, nem sokkal későb pedig falták egymás ajkait. Résnyire nyitotta a száját, utat engedve Theon nyelvének. A szájának kellemes, sós íze volt, akár a tengeré. Szorosan összeölelkeztek, nyelveik vad táncot jártak, Thirrin teljesen átadta az irányítást. Úgy érezte, mintha lángoló lavina zúdult volna a belsőjében. Hátrahajtotta a fejét, hagyta, hogy Theon belecsókoljon a nyakába, hogy ujjai gyakorlottan járjanak fel-alá a testén. Mikor azonban az inge fűzőjével kezdett matatni, Thirrin leállította a kezét.
- Nem gondoltad, hogy rögtön odaadom magam neked, ugye?
- Megfordult a fejemben…
- Nem vagyok egyszerű szajha, Theon - végigsimította az arcát, majd a nyakát, aztán le, egészen a csípőjéig. Tudta, hogy olyan lesz az érintése, mintha tüzes vassal égetnék. - Ahhoz, hogy megkapj, tenned kell még egy kicsit. Ne nyugodj meg. Jó úton jársz.
Szemlátomást Theont arculcsapásként érte az elutasítás, de továbbra is a karjában tartotta a lányt.
- A kérdés csak az, megéri-e várnom rád? - mondta szemtelenül.
- Az előbb kaptál ízelítőt. Kérsz még, amíg egyedül vagyunk?
Egymásra nevettek, orruk finoman összekoccant, ahogy ismét forró csókban olvadtak össze. Thirrin lehunyta a szemét, átadva magát a pillanatnak. Olyan rég csókolózott valakivel, aki tényleg értett hozzá.
- Szerinted észrevették, hogy mindketten eltűntünk? - kérdezte Theon hirtelen.
- Ó, nem valószínű… - mosolygott Thirrin. - Legalábbis, senki nem jönne rá, hogy együtt vagyunk. De ha gondolod, indulhatunk. Már csak a lovad miatt is.
- Igaz is… Remélem, nem a Falnál köt ki. Tizenegy éves korom óta megvan.
Teljesen természetesnek tűnt, hogy lazán egymás kezét fogva felkelnek és a fához sétálnak. Thirrin kioldotta a kantárra kötött csomót, és megsimogatta Éjfél sörényét. Theon követte a példáját. Éjfél meglepődve nézett rá, de hagyta, hogy a fiú megvakargassa a fejét.
- Érezd magad megtisztelve - jegyezte meg Thirrin. - Mondtam már, hogy nem sok embert tűr meg maga körül.
- Igazán köszönöm - mondta Theon, és felugrott Thirrin mögé. Átölelte a lány derekát, előresöpörte a vörösen csillogó tincseket, és finoman belecsókolt a nyakába.
Thirrin próbálta fékezni magát, de inkább engedett a kísértésnek, és megcsókolta Theont. Nem sokkal később azonban megszakította:
- Most már tényleg indulnunk kéne…
Egy kézzel fogta a kantárt, a másik Theon kezével összefonódva pihent a derekán. Kis idő múlva megkérdezte:
- Te tudod, hol lehetünk?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs. De ezen könnyen segíthetünk - azzal belefújt a kürtjébe.
Szinte azonnal kaptak választ.
- Arra! - mutatta Theon az irányt.
Thirrin gyorsabb tempóra fogta a lovát. Épp idejében engedték el egymás kezét, mielőtt szembetalálkoztak Robb-bal. A fiú fahéjszínű lován lován ülve vezette Theon fekete lovát. Robb kék szemei halvány meglepődöttséget tükröztek.
- Ledobott a lovam, megrándult a csuklóm, Thirrin megtalált - mondta Theon diplomatikusan. Bizonyítékként felmutatta dagadt csuklóját, Thirrin pedig buzgón helyeselt.
- Értem - bólintott Robb. - Mosoly megtalált, legalább fél órája kereslek, Theon. Örülök, hogy egyben vagy.
- Hát még én. Lady Thirrin… Köszönöm nagylelkűséged - ruganyosan leugrott a lóról és udvariasan kezet csókolt Thirrinnek. A lány úgy érezte, mintha izzó széndarab esne a kézfejére, ahol Theon ajka érintette. Tekintetük egy pillanatra egymásba akadt. Aztán Theon felült a saját lovára.
Thirrin csendben, teljesen összezavarodva követte a két fiút.

Már estefelé járt az idő, mikor hazaértek. Thirrin gyorsan leadta a lovát és felrohant a szobájába. Magára zárta az ajtót, lerúgta a csizmáját, és végigvetette magát az ágyon. A feje zúgott, a plafont bámulva próbálta rendezni a gondolatait.
Thirrin maga is meglepődött, milyen intenzíven kezdett vonzódni Theon iránt. Előtte nem érdekelte jobban, mint akármelyik kellemes arcú, tizenéves fiú. De a csók mindent megváltoztatott. Finom borzongás futott végig a gerincén, ahogy visszagondolt az erdő közepén eltöltött percekre. A lány tudta, fékeznie kell magát, ha nem akar rövid úton veszíteni. De más gondolatok is befészkelődtek a fejébe:
- Miért pont ő? Miért pont Theon Greyjoy? - motyogta magában. - Attól eltekintve persze, hogy első pillantásra látszott, csak ő tud csókolózni. Fenébe, ha a nyelvével így tud bánni, mi a helyzet a… Mindegy, most ez nem fontos. HOGY TÖRTÉNHETETT EZ AZ EGÉSZ??? Ellentmond minden realitásnak! Jonnal kellett volna valahogy kettesben maradnom, Jonnak kellett volna hagynom, hogy megcsókoljon, minden papírforma szerint tökéletesen passzolunk, és a rohadt életbe, őt még akár haza is vihettem volna! Ehhez képest mit csinálok? Csókolózok Theon Greyjoyjal, aki valószínűleg több nőben járt, mint szobában!
Egy kis hang a fejében azonban szemtelenül megjegyezte:
- Jon ezer és egy alkalommal megcsókolhatott volna. Mégsem tette, ahogy te sem csókoltad meg őt. Ennek vajon mi az oka?
- Jon nem olyan, aki csak úgy megcsókol akárkit… Jó, tudom, hogy én nem akárki vagyok. Egyáltalán, amennyire én tudom, még nem is…
- Na ugye. Neked nem fiú kell, hanem férfi. Jól döntöttél, hogy Theon Greyjoyt választottad.
Thirrin elkezdett készülődni a vacsorához. Véget vetett belső vitájának, levette egész nap viselt holmijait, helyettük nemességet és eleganciát sugárzó, gazdagon díszített, sötétlila ruháját vette fel fekete combcsizmájával. A ruha hátul arasznyira a földet söpörte, elöl azonban épp csak takarta a térdét. A hosszú ujjak lazán simultak karjaira. Arcát hideg vízzel megmosta, haját alaposan kikefélte és oldalra fésülte. Az összkép hűvös, ugyanakkor észvesztően vonzó volt - pont, ahogy szerette magát látni.
- Végülis - gondolta, miközben utoljára ellenőrizte tükörképét indulás előtt - , még előnyt is kovácsolhatok belőle, hogy valószínűleg tapasztalt játékos…
A lány lement vacsorázni. Szokás szerint leült Robb mellé, a tányérjára pakolt két vastag, véresre sütött hússzeletet nagy kanál zöldséggel, és fel sem nézve enni kezdett. Egyáltalán nem volt kedve csevegni.
De rögtön megérezte, mikor Theon hanyag mozdulattal leült mellé. A levegő azonnal tapinthatóvá vált közöttük. A fiú sós, fás illata elborította az elméjét, minden emléket elősöpörve a nap eseményeiről. Feltörő érzelmei elfojtásaként Thirrin még elszántabban vagdosta a véres húst.
Hirtelen apró, de annál forróbb érintést érzett a combján, ott, ahol bőre keskeny sávban meztelen volt a felcsúszott szoknya és a csizma szára között. Óvatosan felnézett. Theon ördögi elégedettséggel mosolygott, miközben finoman cirógatta Thirrin combját. A lány az ajkába harapott, próbált megnyugodni, de a szemtelen mozdulat egyre csak felkorbácsolta. Alaposan össze kellett szednie magát, hogy egy szemvillanással jelezze Theonnak, hagyja abba.
Theon így is tett, és gyors, sokat sejtető mosolyt váltottak.
A reggel feltett kérdés eldőlt. Már csak ketten játszottak. Thirrin hajlandó volt elmenni a végsőkig. Bízott benne, sikerült Theont megbabonáznia annyira, hogy az ő szabályai szerint játsszanak. Őrült, veszélyes, izgalmas játék. És aki előbb lesz szerelmes… Veszít.

2014. augusztus 20., szerda

Tizenharmadik rész

Megint rövid rész, apró csavarral, és bevettem Sansát is a buliba, mert nehogy már kimaradjon. Őt egyébként a harmadik-negyedik rész körül szerettem meg, addig elég naiv és ostoba volt, de most már benne is látok lehetőséget. Hiába, ebben a világban a csajok sokkal jobb karakterek, mint a pasik. "All men must die. But we are not men." Elkalandoztam kicsit, jó szórakozást!=)

Robb tudta, örökre lekötelezte magát Thirrinnek, habár az ominózus berúgás után legalább egy napig nem volt képes a lány szemébe nézni. Thirrin tartotta a szavát, és tényleg nem tudta meg senki, mi történt köztük, de borzasztóan szégyellte magát. Miután sikerült teljesen kijózanodnia (részben a pofonok segítségével), módszeresen kiirtott elméjéből minden gondolatot, ami egy szikrányival is többet feltételezett kettejük kapcsolatáról. Színtiszta szövetség, se több, se kevesebb. Ettől függetlenül továbbra sem nézte jó szemmel, hogy Theon és Jon lassan, de biztosan egyre közelebb kerülnek a lányhoz.
A folyosók csendesek voltak, ahogy a nagyteremből a szobájába indult. Nem volt túlságosan késő, de ki akarta pihenni magát a másnapi vadászat előtt. Azon kívül már nem bírta tovább elviselni, hogy Jon úgy vigyorog Thirrinre, mintha legalábbis a szeretője lenne.
Elmélázva szedte felfelé a lépcsőfokokat, mikor egyszer csak az egyik ajtó mögül a nevét hallotta. Rájött, hogy a szülei szobájánál jár, és hirtelen kíváncsi lett, mi a társalgás témája, amiben ő is felmerül. Megállt, és az ajtóra tapasztva a fülét, figyelni kezdett. Ahogy kivette, az anyja épp egy hosszú szónoklat végén tartott:
- … Tehát szerintem teljesen jó ötlet, hogy Robb feleségül vegye Lady Woodley-t!
A fiú szeme kikerekedett.
Anya, neked aztán zseniális elképzeléseid vannak! - gondolta. - Miért nem jutott eszedbe előbb?
A beszélgetés folytatódott:
- Elismerem, a lány gyönyörű, és a fejét is tudja használni, de nem hiszem, hogy el kéne sietni a házasságot. Robb csak tizenöt éves, Lady Thirrin ráadásul idősebb nála!
- Kevesebb, mint egy évvel, az nem számít. Gondolj bele, mikor fogunk megint egy ilyen kincsre akadni? Ezt a lányt bárki boldogan feleségül venné!
- Robb, megtudhatnám, mit csinálsz? - kérdezte hirtelen Sansa fennhangon. Robb meglepődve nézett fel, nem is hallotta közeledni a húgát.
- Csend! - suttogta az ajtóra mutatva. A lány vette a lapot, de ahelyett, hogy jól nevelt hölgy módjára szó nélkül távozott volna, ő is maradt hallgatózni. Robb a szemét forgatta, de inkább ez, minthogy Sansa további kérdéseket tegyen fel.
- Főleg, mert földet és kastélyt fog örökölni. Akárcsak Robb. Nem hiszem, hogy Lord Woodley örömmel venné, ha Jégerőd örökös nélkül maradna.
- Ne felejtsd el, hogy a lány félig Tyrell. Nyilván az unokatestvérére szállna a birtok, arra a fiatal fiúra, akit Viráglovagnak neveznek délen… De mindegy is, nem a mi dolgunk ezt a problémát megoldani. Egyébként nem tudok róla, hogy Lady Thirrinnek bármi kifogása lenne Robb ellen.
Jobb is, hogy nem tudod, anya - gondolta Robb. - Akkor például nem szereztem nála jó pontot, mikor majdnem sikerült lehánynom.
- Szerintem erről a lányt is meg kéne kérdezni. Lady Thirrin majdnem felnőtt nő, joga van hozzámennie ahhoz, akihez ő akar.
- Lehet, de azt nem fogom hagyni, hogy az a szemtelen fattyú vegye el, mikor meg sem érdemli!
Robb a húgára nézett. Sansa tátott szájjal, kikerekedett szemekkel bámult vissza rá. Sosem hallották még édesanyjukat ennyire kifakadni. Szó nélkül karon fogta a lányt, a szájára tapasztotta a kezét, hogy esélye se legyen megszólalni, és határozottan elvezette az ajtótól. Úgy döntött, eleget hallottak.
Mikor már elég messzire jutottak, elengedte Sansát, és kétségbeesetten nekidőlt a falnak.
- Mi a bajod, Robb? - kérdezte Sansa. - Szerintem anyának igaza van! Jon nem érdemli meg Thirrint, szemben veled. Mégiscsak egy fattyú, Thirrin meg nemes hölgy! Akkor is, ha egy kicsit furcsa…
- Nincs semmi bajom - hazudta a fiú, közepes sikerrel. - Figyelj, Sansa, ígérd meg, amit most hallottunk, titokban tartod, rendben?
- Rendben, de nem értem, miért kéne, ha egyszer…
- Csak ígérd meg, jó?!
- Megígérem - egyezett bele a lány.
- Köszönöm - sóhajtott Robb. - Most megyek lefeküdni, gondolom, te is oda készültél.
Később, mikor már az ágyában fekve bámulta a plafont, még mindig a beszélgetés járt a fejében. Esze ágában sem volt elvennie Thirrint, a lány sem szándékozott feleségül mennie hozzá, és amilyen akaratos, így vagy úgy kiharcolná, hogy ne is kelljen összeházasodniuk.
Robb azért annak örült, hogy az apja nem feltétlenül áll az ostoba ötlet oldalán. Első gondolata az volt, hogy a másnapi vadászaton beszél vele, mint férfi a férfival, és egyenesen megmondja, nem akarja összekötni Thirrin Woodley-val az életét. Aztán rájött, hogy nem teheti, mert egyúttal be kéne vallania, hogy kihallgatta őket. A húgától sem kérhet tanácsot, hiszen Sansa csak egy kedves és naiv ábrándokkal teli kislány. Maradt tehát a legjobb barátja…
Nem repesett a gondolattól, hogy inkább előbb, mint utóbb kénytelen lesz megosztani a problémát Theonnal, de csak tőle remélt használható megoldást.

P. S.: A dalnak semmi köze a fejezet tartalmához, de gondoltam, megmutatom, mert hangulatában szerintem passzol, és mert nagyon szeretem. Meg Marco Mengoni összes többi számát.

2014. augusztus 14., csütörtök

Tizenkettedik rész

Teljesen véletlen, de az első mondat passzol a mai időjáráshoz.=D Bár én általában szeretem az ilyen esős napokat, londoni nosztalgia.=) A mai sem lett hosszú rész, de remélem, tetszeni fog! (Ó, és apró spoiler, közeledünk a tetőponthoz!=D)

Borús délelőtt volt, az eget halványszürke fellegek borították. Esőre állt az idő, a szokatlanul párás levegő még fojtóbb volt az erdő sűrűjében. A fák mély zöldben pompáztak, a lombkoronák laza szövetén alig szűrödött át fény, ezért még mindig szürkületre emlékeztető félhomály uralkodott.
A lehullott ágak és levelek finoman ropogtak a lovak patái alatt, megtörve a csendet. Fél hossznyival előbb járt a méltóságteljes, fekete csődör, a fiatal, aranybarna kanca hűségesen követte. Lovasaik, két lány, a csapást figyelték, és alig néhány szót váltottak, miután beértek az erdőbe. Nem volt szükségük szavakra, hogy megértsék egymást.
Arya már sokkal inkább érezte a nővérének Thirrint, mint Sansát valaha. Elképesztően hasonlítottak, és egyre inkább egymásra hangolódtak. Thirrin úgy megértette, mint senki más, és szentül hitte, hogy egyáltalán nem reménytelen eset. Mivel gyakorlatilag egész életében úgy érezte, igenis az, jól eset neki, hogy valaki más is hisz benne az apján és a bátyján kívül.
Arya ötlete volt, hogy menjenek el ketten lovagolni délelőtt. Thirrin gondolkodás nélkül beleegyezett.
Ahogy egymás mellett-mögött ügettek, és Thirrin mentaillatú haja finoman hullámzott, a kislány folyvást azon gondolkozott, hogy lehet valaki mindig ennyire szép, tiszta, és egyáltalán, minden, ami ő nem. Érthető, hogy a bátyja belezúgott. Arya mondhatni semmit nem tudott a szerelemről, de ahogy Jon Thirrinre nézett, biztos volt benne, hogy a bátyja szerelmes a lányba. Mikor előző nap a közel tizenegy évesek nyíltságával megkérdezte Jont, mit érez Thirrin iránt, és a fiú válasz helyett csak hebegett-habogott és elvörösödött, Arya még inkább meggyőződött feltételezésében.
- Remélem, a fiúk kegyeskednek felkelni, mire visszaérünk - törte meg a csendet Thirrin.
- Csodálom, hogy egész reggel színüket se láttuk.
- Én annyira nem, hogy őszinte legyek. Tegnap este mind a négyen kicsit berúgtunk - magyarázta a lány. - Erről jut eszembe, Arya, Jon szokott rólam beszélgetni veled?
- Ööö… - a kislányt felkészületlenül érte a kérdés. - Ami azt illeti, igen…
- Ó. És volnál olyan kedves megosztani velem, miket szokott mondani?
- Hát… Gyönyörűnek talál, de ez, gondolom, számodra nem újdonság. Nagyon csodál téged, mert bátor vagy és különleges. Mondta, hogy beszéltetek a Falról, és azt is mondta, egyre kevésbé biztos benne, hogy elmegy. Azt hiszem, igazán kedvel téged, Thirrin - Arya próbálta nem túlhangsúlyozni az utolsó mondatot.
- Hű… Tényleg?
- Tényleg - bólintott Arya. - Miért kérdezted egyébként?
- Semmi, csak.. Tegnap este Jon átölelte a derekamat, miközben beszélgettünk, pedig sosem szokta, és ezért gondoltam… - Thirrin elharapta a mondatot. - Mindegy, hagyjuk is!
Nem vagy szerelmes belé, hogyne! Higgyek is neked, Jon? - gondolta Arya. - Te nem szoktad a lányok derekát ölelgetni, nem vagy Theon Greyjoy!
Egy darabig újra csendben lovagoltak egymás mellet. Arya maga is meglepődött, mennyit rugózik ezek a problémán, alapvetően inkább Sansára vallott volna, hogy megpróbálja összehozni Thirrint valakivel. De Arya igazán boldognak akarta látni Jont, és úgy érezte, a lánnyal ez sikerülhet.
- Thirrin - szólalt meg Arya - , kérdezhetek valamit?
- Mondd csak!
- Te nem akarsz egyszer férjhez menni?
- Hát ez meg hogy jutott eszedbe? - mosolyodott el Thirrin. - Egyébként de, csak sajnos ez nem megy olyan egyszerűen.
- A szüleid nem ígértek el senkinek gyerekkorodban?
- Nem, a Woodley-k ilyet nem tesznek. Talán mert a vadak vére is folyik bennünk, nem tudom. Sajnos vagy szerencsére magamnak kell megküzdenem a feladattal.
- Nem hiszem, hogy neked ez olyan nehéz. Bárki boldogan feleségül venne. Vagy várni akarsz a… Hogy is mondják… Az igazira?
- Szerelemből házasodni… - Thirrin a távolba révedve bámulta a fákat. - Olyan privilégium, ami nem sokaknak adatik meg. Túl magas pozíciójú vagyok, ráadásul nő, tehát nagy eséllyel nekem sem fog. Akármit is súg a szívem, a családom érdekeit a sajátom elé kéne helyeznem, egy rendes lány ezt tenné. A kastélyunk és a hozzá tartozó területek nem igazán nagyok, ráadásul majdnem a világ végén lakunk. Lássuk be, annyira nem vonzó ajánlat, de egy nem túl nagyravágyó másod - vagy harmadszülött fiúnak tökéletesen megfelelne. Csupán az a bökkenő, hogy sosem voltam rendes lány, és nekem igenis számít, kivel élném le a hátralevő életem. Nem bánnám, ha tudná, mit akar az életben, ha képes lenne bánni velem, mert tudom, hogy elég nehéz eset vagyok. Arról már nem is álmodok, hogy korban összepasszoljunk, vagy hogy elviselhetően nézzen ki. Néha komolyan megfordul a fejemben, hogy hozzámegyek Ser Marcóhoz.
- Ennyire nem hiszed, hogy egy nap a szerelmeddel fogsz összeházasodni?
- A szerelem veszélyes, Arya. Pontosabban, amikor szerelembe esel. Az esésben benne van, hogy összetörheted magad. Ha egy félig ismeretlen vesz el, még mindig építhetünk szerelmet. Sosem lesz olyan lángoló, olyan szenvedélyes, olyan intenzív, mintha gyorsan egymásba szerettünk volna. Inkább egy biztos alapokon álló falhoz hasonlítanám, ami örökké stabil marad, hiszen együtt építettük. Az okos lányok így lesznek szerelmesek.
- Te okos lánynak tartod magad, Thirrin? - kérdezte Arya.
- Igen, így hittem jó ideig. De most… Magam sem tudom, mit gondoljak - rázta meg a haját Thirrin.
Először szóba hozta Jont, aztán meg ez. Holtbiztos, hogy szerelmes belé - gondolta Arya. - Csak azt nem értem, ezek a tökfejek miért nem ismerik be egymásnak is?! Vagy saját maguknak?!
A szív kétségekkel teli harcai még ismeretlenek voltak a kislány számára, ezért nem értette, miért késlekednek. Főleg, hogy most teljesen megbizonyosodott benne, Jon tökéletes férj lenne Thirrin számára: nagyjából egyidősek, kedvelik (kedvelik! inkább szeretik!) egymást, és Jon, fattyú lévén nem sok örökségre számíthat, ha az ölébe hullana egy kastély a hozzá tartozó területekkel, egy percig sem érdekelné azok nagysága. A kérdés csupán az volt, mikor fogják ezt végre ők is felismerni.
A kép, ahogy Thirrin és Jon egymás kezét fogva, lehajtott fejjel térdelnek a varsafa tövében, egyre élesebbé vált Arya szeme előtt…

2014. augusztus 7., csütörtök

Tizenegyedik rész

"- Elolvastam a 11. részt. Kifejezetten vicces volt.=D - Haha =D örülök, hogy tetszett.=) (...) egyéb hozzáfűznivaló esetleg?=) - Nincsnincs.=D" Szó szerinti idézet a legjobb barátnőmmel folytatott beszélgetésből, miután átküldtem neki ezt a részt. Nekem sincs több hozzáfűznivalóm.=D

Robb Stark életében először vesztésre állt a testvéreivel szemben.
Nem volt nagyon elkényeztetve, de első fiúgyermek lévén egész életében megkapott mindent, amit csak akart. Thirrin Woodley azonban más lapra tartozott. Utálta, hogy a lány és Havas Jon között már az első napoktól fogva valami különleges kapcsolat van. Utálta, hogy Theon Greyjoy gátlástalanul flörtöl Thirrinnel, ami még rosszabb, hogy ő adja alá a lovat. A legjobban azt utálta, hogy Thirrin vele egész egyszerűen csak kedvesen viselkedett, mint mindenki mással, de semmi több.
Robb elképzelni sem tudta, mit csinál rosszul. Olyan udvarias volt Thirrinnel, ahogy a nagykönyvben meg van írva, sokszor ültek egymás mellett vacsoránál, és mindig remekül elbeszélgettek. Arra már rájött, ha együtt vívnak, nem szabad szándékosan nyerni hagynia a lányt, de ezen kívül fogalma sem volt, min változtasson. Normál esetben talán tanácsot kért volna Theontól, de most szóba sem jöhetett, hiszen ő is Thirrinre pályázott. Azon kívül, bár nehezen ismerte be magának, de Robb ehhez túl büszke lett volna. Ugyanakkor Thirrin erőteljes kisugárzása és furcsa dolgai (az egész harcos várúrnő - elképzelése, hogy mindig egyenesen megmondja a véleményét, és így tovább) miatt még mindig tartott tőle egy kicsit. Robb sokszor inkább látta Thirrinben a vadat, mint a Woodley-t vagy a Tyrellt.
Mindezek ellenére az este jó hangulatban telt.  Már végeztek a vacsorával, de az asztalnál maradtak beszélgetni. Thirrin volt a társaság középpontja, természetesen. Tőle jobbra ült Robb, balra Jon, Robb mellett pedig Theon. A kimondatlan verseny célja nyilvánvalóan az volt, ki tudja a legjobban szórakoztatni a lányt. Ebben persze a bőségesen folyó bornak is jelentős szerepe volt. Mind a négyen szorgalmasan ürítették kupáikat, amitől a hangulat egyre rózsásabb lett. Robb már egy kicsit szédült, mikor a kipirult arcú Thirrin csak az istenek tudják, honnan, elővarázsolt egy nem túl nagy, átlátszó folyadékkal teli palackot.
- Kipróbáljátok, fiúk? - kérdezte a lány mosolyogva.
- Ez micsoda? - kérdezte Theon.
- Gyömbéres rozspálinka, kérlek. Jégerődben főzzük, az Éjjeli Őrség igen hálás felvásárló, a déli származású tagok állítólag csak ezzel élik túl az első hónapokat. És nagyon finom! - hogy nyomatékosítsa állítását, Thirrin nagy lendülettel meghúzta az üveget és szó nélkül átnyújtotta Jonnak. A fiú követte Thirrin példáját.
- Hű, nem mondtad, hogy ilyen erős - adta vissza Jon az italt a lánynak. - De tényleg finom.
- Ugye, megmondtam! - mosolygott rá Thirrin. - Robb?
- Köszönöm - mondta, majd ő is húzott belőle egyet. Kesernyés volt és erős. Az először hideg, majd forró folyadék végigégette a torkát, ujjai hegyéig melegséggel öntve el a testét. A gyömbér tömény, fanyar ízt hagyott a szájában.
- Már értem, miért nem bánt titeket a hideg - mosolygott Thirrinre.
- Csak nehogy a végén megolvadj, Hópehely - kacsintott a lányra Theon, miközben átvette a palackot. Thirrin csilingelő hangon felnevetett.
Egyszer az életben leszállnál arról, akinél nekem is van esélyem? - gondolta Robb dühösen, de annyira még tudta kontrollálni magát, hogy ne nézzen gyilkos tekintettel barátjára. Érezte, hogy lassan, de biztosan kezd berúgni. Úgy tűnt, a többiek is, főleg, hogy a palack még egyszer körbejárt.
Robb még szebbnek találta a lányt így, kipirult arccal, szélesen mosolyogva, leengedett hajjal és diszkréten fénylő ruhában. Csak Theont vágta volna pofon úgy istenigazából. A fiú ugyanis egyre több célzást eresztett el Thirrin irányába, aki csak hangos nevetéssel válaszolt.
A tűréshatárát végül nagy meglepetésre Jon lépte át. Féltestvére, akárcsak Theon, felbátorodott a tömény szesztől, és miközben enyhén akadozó nyelvvel valamit mondott a lánynak, egész egyszerűen átölelte a derekát. A jelenet láttán Robb köpni-nyelni nem tudott, egyre csak az járt a fejében, ha már Jon, aki még egy lányt sem csókolt meg, ilyen látványosan bepróbálkozik Thirrinnél, ő hova süllyedjen, hogy ugyanerre még félig részegen sem képes. Úgy döntött, ezen tud segíteni. Utólag belátta, hiba volt kivenni Theon kezéből az üveget, és felhajtani a pálinka tekintélyes maradékát.
Először lelassult a világ, aztán a fények és árnyékok összemosódtak a szeme előtt, a hangok pedig eltompultak. Minden épeszű gondolat úgy szállt el a fejéből, mintha ott se lett volna. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemes egyszerűséggel közölte Thirrinnel:
- Neked és nekem… Meg kell beszélnünk valamit - azzal karon fogta a lányt, és finoman, de határozottan kivezette a teremből. Thirrin talán túl szélesen mosolygott és zavartan vihogott, de nem ellenkezett.
Robb egyáltalán nem volt biztos az érzékeiben, ahogy az udvar felé vette az irányt. Valószínűleg támolygott is. A dolgot tetézte, hogy növő hold révén szinte teljesen sötét volt.
Egy néptelen sarkon aztán megállt, és a falnak támaszkodott, hogy lehetőleg ne bukjon orra. Alig tudta kivenni Thirrin alakját, de a lány vele volt, karjait összefonta a mellén és megkérdezte:
- Mit kell megbeszélnünk?
- Hogy mi van kettőnk közt - Robb józanul sosem kérdezett volna ilyet, de a benyakalt rozspálinka alaposan kifejtette hatását.
- Parancsolsz? - kérdezett vissza Thirrin értetlenül.
- Mert én nagyon kedvellek, szeretek veled lenni. Azóta csodállak, mióta először megláttalak, mert annyira gyönyörű vagy, csodálatosan táncolsz, a hangod, mintha a Szűz beszélne hozzám… Az ilyen lányokról, mint te, dalokat írnak… Szeretném, ha nem csak barátok lennénk, és valami azt súgja, neked sem lenne ellenedre. Ki tudja, Thirrin, talán egy napon feleségül is vehetnélek. Te lehetsz Deres úrnője, vagy Észak királynője, vagy amit szeretnél…
- Robb, én is kedvellek téged. De őszinte leszek hozzád, te és én… Nem házasodhatunk össze.
- De hát miért?
- Egyszerűen… Nem illünk össze. Túlságosan különbözik a természetünk. Én nem vagyok olyan nyugodt, megfontolt, és őszinte, mint te. Azon kívül az otthonom örökös nélkül marad, ha a feleséged leszek. Nem lenne szívem ezt tenni apámmal.
- Értelek, de legalább… Nem próbáljuk ki mégis?
Robb közelebb lépett a lányhoz, és átkarolta a derekát. Óvatosan felé hajolt, hogy
megcsókolja, de Thirrin két ujját az ajkára tapasztotta.
- Hibát követnénk el. Ha utána mégsem lennék a menyasszonyod, meggyűlölnél, ismerlek már annyira. És ne feledd, egy nap a hűbéruram leszel, én pedig a hűbéresed. Ha sor kerülne rá, hogy vonulnál velem háborúba azzal a tudattal, hogy Jégerőd úrnője megsebezte a szíved?
A lány szavai lassan szivárogtak Robb tudatába. Szinte fel sem fogta, lényegében elutasította, mikor Thirrin olyat tett, amin ebben az állapotban is meglepődött.
Fél térdre ereszkedett, megfogta a jobb kezét, és búgó hangján beszélni kezdett:
- Én, Thirrin a Woodley házból, Jégerőd örököse esküszöm a régi és az új istenekre, hogy a mai naptól halálom napjáig hűséges leszek Robb Starkhoz, Deres örököséhez. Eskümet soha meg nem szegem, hanem csalás és álnokság nélkül, jóban és rosszban megtartom. Tiéd a kardom - és halvány csókot lehelt a kézfejére.
Robb percekig nem jutott szóhoz, miután felsegítette a lányt. Ez egyszerre sok volt neki. Már émelygett, mikor megszólalt:
- Nem is tudom… Köszönöm, Thirrin. Legalább hűséges leszel Dereshez, ha már az úrnője nem akarsz lenni.
- Hidd el, jobb lesz mindkettőnknek - mosolygott rá halványan Thirrin, és érezhetően barátilag átölelte.
Ha nem ilyen körülmények között játszódik le köztük a párbeszéd, Robb szíve szilánkosra tört volna. De most…
- Thirrin - suttogta. - Bocsáss meg, de azt hiszem, hányni fogok.
Erős csattanás. Majd még egy. Thirrin először egyszerűen pofon vágta, aztán visszakézből még egyszer. A pofonoktól egy kicsit kijózanodott, de legalábbis felfogta, mi történt azóta, hogy megitta azt az átkozott pálinkát.
- Szedd össze magad, Robb Stark! - mondta szigorúan Thirrin. - Nem terveztem, hogy tartom a fejed okádás közben, és azt még én is nehezen magyaráznám ki a családodnak, miért hánytad össze magad! - Kissé megenyhülve folytatta. - Gyere, menjünk el a konyhára, és szerezzünk neked valami ehetőt meg vizet, attól jobban leszel. És nyugodj meg, nem fog híre menni.
Robb erőtlenül bólintott. Belekarolt, és elindultak.
A lánynak igaza volt. Nem illenek össze, és ezek után, hogy a sárga földig leitta magát, és teljesen megszégyenítette magát előtte, nem is tudta volna leélni az életét vele, ez az éjszaka örökre kísértette volna. Sovány vigasz volt számára, hogy legalább szerzett egy barátot, aki tényleg jóban-rosszban kitart mellette.