2014. augusztus 7., csütörtök

Tizenegyedik rész

"- Elolvastam a 11. részt. Kifejezetten vicces volt.=D - Haha =D örülök, hogy tetszett.=) (...) egyéb hozzáfűznivaló esetleg?=) - Nincsnincs.=D" Szó szerinti idézet a legjobb barátnőmmel folytatott beszélgetésből, miután átküldtem neki ezt a részt. Nekem sincs több hozzáfűznivalóm.=D

Robb Stark életében először vesztésre állt a testvéreivel szemben.
Nem volt nagyon elkényeztetve, de első fiúgyermek lévén egész életében megkapott mindent, amit csak akart. Thirrin Woodley azonban más lapra tartozott. Utálta, hogy a lány és Havas Jon között már az első napoktól fogva valami különleges kapcsolat van. Utálta, hogy Theon Greyjoy gátlástalanul flörtöl Thirrinnel, ami még rosszabb, hogy ő adja alá a lovat. A legjobban azt utálta, hogy Thirrin vele egész egyszerűen csak kedvesen viselkedett, mint mindenki mással, de semmi több.
Robb elképzelni sem tudta, mit csinál rosszul. Olyan udvarias volt Thirrinnel, ahogy a nagykönyvben meg van írva, sokszor ültek egymás mellett vacsoránál, és mindig remekül elbeszélgettek. Arra már rájött, ha együtt vívnak, nem szabad szándékosan nyerni hagynia a lányt, de ezen kívül fogalma sem volt, min változtasson. Normál esetben talán tanácsot kért volna Theontól, de most szóba sem jöhetett, hiszen ő is Thirrinre pályázott. Azon kívül, bár nehezen ismerte be magának, de Robb ehhez túl büszke lett volna. Ugyanakkor Thirrin erőteljes kisugárzása és furcsa dolgai (az egész harcos várúrnő - elképzelése, hogy mindig egyenesen megmondja a véleményét, és így tovább) miatt még mindig tartott tőle egy kicsit. Robb sokszor inkább látta Thirrinben a vadat, mint a Woodley-t vagy a Tyrellt.
Mindezek ellenére az este jó hangulatban telt.  Már végeztek a vacsorával, de az asztalnál maradtak beszélgetni. Thirrin volt a társaság középpontja, természetesen. Tőle jobbra ült Robb, balra Jon, Robb mellett pedig Theon. A kimondatlan verseny célja nyilvánvalóan az volt, ki tudja a legjobban szórakoztatni a lányt. Ebben persze a bőségesen folyó bornak is jelentős szerepe volt. Mind a négyen szorgalmasan ürítették kupáikat, amitől a hangulat egyre rózsásabb lett. Robb már egy kicsit szédült, mikor a kipirult arcú Thirrin csak az istenek tudják, honnan, elővarázsolt egy nem túl nagy, átlátszó folyadékkal teli palackot.
- Kipróbáljátok, fiúk? - kérdezte a lány mosolyogva.
- Ez micsoda? - kérdezte Theon.
- Gyömbéres rozspálinka, kérlek. Jégerődben főzzük, az Éjjeli Őrség igen hálás felvásárló, a déli származású tagok állítólag csak ezzel élik túl az első hónapokat. És nagyon finom! - hogy nyomatékosítsa állítását, Thirrin nagy lendülettel meghúzta az üveget és szó nélkül átnyújtotta Jonnak. A fiú követte Thirrin példáját.
- Hű, nem mondtad, hogy ilyen erős - adta vissza Jon az italt a lánynak. - De tényleg finom.
- Ugye, megmondtam! - mosolygott rá Thirrin. - Robb?
- Köszönöm - mondta, majd ő is húzott belőle egyet. Kesernyés volt és erős. Az először hideg, majd forró folyadék végigégette a torkát, ujjai hegyéig melegséggel öntve el a testét. A gyömbér tömény, fanyar ízt hagyott a szájában.
- Már értem, miért nem bánt titeket a hideg - mosolygott Thirrinre.
- Csak nehogy a végén megolvadj, Hópehely - kacsintott a lányra Theon, miközben átvette a palackot. Thirrin csilingelő hangon felnevetett.
Egyszer az életben leszállnál arról, akinél nekem is van esélyem? - gondolta Robb dühösen, de annyira még tudta kontrollálni magát, hogy ne nézzen gyilkos tekintettel barátjára. Érezte, hogy lassan, de biztosan kezd berúgni. Úgy tűnt, a többiek is, főleg, hogy a palack még egyszer körbejárt.
Robb még szebbnek találta a lányt így, kipirult arccal, szélesen mosolyogva, leengedett hajjal és diszkréten fénylő ruhában. Csak Theont vágta volna pofon úgy istenigazából. A fiú ugyanis egyre több célzást eresztett el Thirrin irányába, aki csak hangos nevetéssel válaszolt.
A tűréshatárát végül nagy meglepetésre Jon lépte át. Féltestvére, akárcsak Theon, felbátorodott a tömény szesztől, és miközben enyhén akadozó nyelvvel valamit mondott a lánynak, egész egyszerűen átölelte a derekát. A jelenet láttán Robb köpni-nyelni nem tudott, egyre csak az járt a fejében, ha már Jon, aki még egy lányt sem csókolt meg, ilyen látványosan bepróbálkozik Thirrinnél, ő hova süllyedjen, hogy ugyanerre még félig részegen sem képes. Úgy döntött, ezen tud segíteni. Utólag belátta, hiba volt kivenni Theon kezéből az üveget, és felhajtani a pálinka tekintélyes maradékát.
Először lelassult a világ, aztán a fények és árnyékok összemosódtak a szeme előtt, a hangok pedig eltompultak. Minden épeszű gondolat úgy szállt el a fejéből, mintha ott se lett volna. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemes egyszerűséggel közölte Thirrinnel:
- Neked és nekem… Meg kell beszélnünk valamit - azzal karon fogta a lányt, és finoman, de határozottan kivezette a teremből. Thirrin talán túl szélesen mosolygott és zavartan vihogott, de nem ellenkezett.
Robb egyáltalán nem volt biztos az érzékeiben, ahogy az udvar felé vette az irányt. Valószínűleg támolygott is. A dolgot tetézte, hogy növő hold révén szinte teljesen sötét volt.
Egy néptelen sarkon aztán megállt, és a falnak támaszkodott, hogy lehetőleg ne bukjon orra. Alig tudta kivenni Thirrin alakját, de a lány vele volt, karjait összefonta a mellén és megkérdezte:
- Mit kell megbeszélnünk?
- Hogy mi van kettőnk közt - Robb józanul sosem kérdezett volna ilyet, de a benyakalt rozspálinka alaposan kifejtette hatását.
- Parancsolsz? - kérdezett vissza Thirrin értetlenül.
- Mert én nagyon kedvellek, szeretek veled lenni. Azóta csodállak, mióta először megláttalak, mert annyira gyönyörű vagy, csodálatosan táncolsz, a hangod, mintha a Szűz beszélne hozzám… Az ilyen lányokról, mint te, dalokat írnak… Szeretném, ha nem csak barátok lennénk, és valami azt súgja, neked sem lenne ellenedre. Ki tudja, Thirrin, talán egy napon feleségül is vehetnélek. Te lehetsz Deres úrnője, vagy Észak királynője, vagy amit szeretnél…
- Robb, én is kedvellek téged. De őszinte leszek hozzád, te és én… Nem házasodhatunk össze.
- De hát miért?
- Egyszerűen… Nem illünk össze. Túlságosan különbözik a természetünk. Én nem vagyok olyan nyugodt, megfontolt, és őszinte, mint te. Azon kívül az otthonom örökös nélkül marad, ha a feleséged leszek. Nem lenne szívem ezt tenni apámmal.
- Értelek, de legalább… Nem próbáljuk ki mégis?
Robb közelebb lépett a lányhoz, és átkarolta a derekát. Óvatosan felé hajolt, hogy
megcsókolja, de Thirrin két ujját az ajkára tapasztotta.
- Hibát követnénk el. Ha utána mégsem lennék a menyasszonyod, meggyűlölnél, ismerlek már annyira. És ne feledd, egy nap a hűbéruram leszel, én pedig a hűbéresed. Ha sor kerülne rá, hogy vonulnál velem háborúba azzal a tudattal, hogy Jégerőd úrnője megsebezte a szíved?
A lány szavai lassan szivárogtak Robb tudatába. Szinte fel sem fogta, lényegében elutasította, mikor Thirrin olyat tett, amin ebben az állapotban is meglepődött.
Fél térdre ereszkedett, megfogta a jobb kezét, és búgó hangján beszélni kezdett:
- Én, Thirrin a Woodley házból, Jégerőd örököse esküszöm a régi és az új istenekre, hogy a mai naptól halálom napjáig hűséges leszek Robb Starkhoz, Deres örököséhez. Eskümet soha meg nem szegem, hanem csalás és álnokság nélkül, jóban és rosszban megtartom. Tiéd a kardom - és halvány csókot lehelt a kézfejére.
Robb percekig nem jutott szóhoz, miután felsegítette a lányt. Ez egyszerre sok volt neki. Már émelygett, mikor megszólalt:
- Nem is tudom… Köszönöm, Thirrin. Legalább hűséges leszel Dereshez, ha már az úrnője nem akarsz lenni.
- Hidd el, jobb lesz mindkettőnknek - mosolygott rá halványan Thirrin, és érezhetően barátilag átölelte.
Ha nem ilyen körülmények között játszódik le köztük a párbeszéd, Robb szíve szilánkosra tört volna. De most…
- Thirrin - suttogta. - Bocsáss meg, de azt hiszem, hányni fogok.
Erős csattanás. Majd még egy. Thirrin először egyszerűen pofon vágta, aztán visszakézből még egyszer. A pofonoktól egy kicsit kijózanodott, de legalábbis felfogta, mi történt azóta, hogy megitta azt az átkozott pálinkát.
- Szedd össze magad, Robb Stark! - mondta szigorúan Thirrin. - Nem terveztem, hogy tartom a fejed okádás közben, és azt még én is nehezen magyaráznám ki a családodnak, miért hánytad össze magad! - Kissé megenyhülve folytatta. - Gyere, menjünk el a konyhára, és szerezzünk neked valami ehetőt meg vizet, attól jobban leszel. És nyugodj meg, nem fog híre menni.
Robb erőtlenül bólintott. Belekarolt, és elindultak.
A lánynak igaza volt. Nem illenek össze, és ezek után, hogy a sárga földig leitta magát, és teljesen megszégyenítette magát előtte, nem is tudta volna leélni az életét vele, ez az éjszaka örökre kísértette volna. Sovány vigasz volt számára, hogy legalább szerzett egy barátot, aki tényleg jóban-rosszban kitart mellette.

1 megjegyzés: