2014. augusztus 20., szerda

Tizenharmadik rész

Megint rövid rész, apró csavarral, és bevettem Sansát is a buliba, mert nehogy már kimaradjon. Őt egyébként a harmadik-negyedik rész körül szerettem meg, addig elég naiv és ostoba volt, de most már benne is látok lehetőséget. Hiába, ebben a világban a csajok sokkal jobb karakterek, mint a pasik. "All men must die. But we are not men." Elkalandoztam kicsit, jó szórakozást!=)

Robb tudta, örökre lekötelezte magát Thirrinnek, habár az ominózus berúgás után legalább egy napig nem volt képes a lány szemébe nézni. Thirrin tartotta a szavát, és tényleg nem tudta meg senki, mi történt köztük, de borzasztóan szégyellte magát. Miután sikerült teljesen kijózanodnia (részben a pofonok segítségével), módszeresen kiirtott elméjéből minden gondolatot, ami egy szikrányival is többet feltételezett kettejük kapcsolatáról. Színtiszta szövetség, se több, se kevesebb. Ettől függetlenül továbbra sem nézte jó szemmel, hogy Theon és Jon lassan, de biztosan egyre közelebb kerülnek a lányhoz.
A folyosók csendesek voltak, ahogy a nagyteremből a szobájába indult. Nem volt túlságosan késő, de ki akarta pihenni magát a másnapi vadászat előtt. Azon kívül már nem bírta tovább elviselni, hogy Jon úgy vigyorog Thirrinre, mintha legalábbis a szeretője lenne.
Elmélázva szedte felfelé a lépcsőfokokat, mikor egyszer csak az egyik ajtó mögül a nevét hallotta. Rájött, hogy a szülei szobájánál jár, és hirtelen kíváncsi lett, mi a társalgás témája, amiben ő is felmerül. Megállt, és az ajtóra tapasztva a fülét, figyelni kezdett. Ahogy kivette, az anyja épp egy hosszú szónoklat végén tartott:
- … Tehát szerintem teljesen jó ötlet, hogy Robb feleségül vegye Lady Woodley-t!
A fiú szeme kikerekedett.
Anya, neked aztán zseniális elképzeléseid vannak! - gondolta. - Miért nem jutott eszedbe előbb?
A beszélgetés folytatódott:
- Elismerem, a lány gyönyörű, és a fejét is tudja használni, de nem hiszem, hogy el kéne sietni a házasságot. Robb csak tizenöt éves, Lady Thirrin ráadásul idősebb nála!
- Kevesebb, mint egy évvel, az nem számít. Gondolj bele, mikor fogunk megint egy ilyen kincsre akadni? Ezt a lányt bárki boldogan feleségül venné!
- Robb, megtudhatnám, mit csinálsz? - kérdezte hirtelen Sansa fennhangon. Robb meglepődve nézett fel, nem is hallotta közeledni a húgát.
- Csend! - suttogta az ajtóra mutatva. A lány vette a lapot, de ahelyett, hogy jól nevelt hölgy módjára szó nélkül távozott volna, ő is maradt hallgatózni. Robb a szemét forgatta, de inkább ez, minthogy Sansa további kérdéseket tegyen fel.
- Főleg, mert földet és kastélyt fog örökölni. Akárcsak Robb. Nem hiszem, hogy Lord Woodley örömmel venné, ha Jégerőd örökös nélkül maradna.
- Ne felejtsd el, hogy a lány félig Tyrell. Nyilván az unokatestvérére szállna a birtok, arra a fiatal fiúra, akit Viráglovagnak neveznek délen… De mindegy is, nem a mi dolgunk ezt a problémát megoldani. Egyébként nem tudok róla, hogy Lady Thirrinnek bármi kifogása lenne Robb ellen.
Jobb is, hogy nem tudod, anya - gondolta Robb. - Akkor például nem szereztem nála jó pontot, mikor majdnem sikerült lehánynom.
- Szerintem erről a lányt is meg kéne kérdezni. Lady Thirrin majdnem felnőtt nő, joga van hozzámennie ahhoz, akihez ő akar.
- Lehet, de azt nem fogom hagyni, hogy az a szemtelen fattyú vegye el, mikor meg sem érdemli!
Robb a húgára nézett. Sansa tátott szájjal, kikerekedett szemekkel bámult vissza rá. Sosem hallották még édesanyjukat ennyire kifakadni. Szó nélkül karon fogta a lányt, a szájára tapasztotta a kezét, hogy esélye se legyen megszólalni, és határozottan elvezette az ajtótól. Úgy döntött, eleget hallottak.
Mikor már elég messzire jutottak, elengedte Sansát, és kétségbeesetten nekidőlt a falnak.
- Mi a bajod, Robb? - kérdezte Sansa. - Szerintem anyának igaza van! Jon nem érdemli meg Thirrint, szemben veled. Mégiscsak egy fattyú, Thirrin meg nemes hölgy! Akkor is, ha egy kicsit furcsa…
- Nincs semmi bajom - hazudta a fiú, közepes sikerrel. - Figyelj, Sansa, ígérd meg, amit most hallottunk, titokban tartod, rendben?
- Rendben, de nem értem, miért kéne, ha egyszer…
- Csak ígérd meg, jó?!
- Megígérem - egyezett bele a lány.
- Köszönöm - sóhajtott Robb. - Most megyek lefeküdni, gondolom, te is oda készültél.
Később, mikor már az ágyában fekve bámulta a plafont, még mindig a beszélgetés járt a fejében. Esze ágában sem volt elvennie Thirrint, a lány sem szándékozott feleségül mennie hozzá, és amilyen akaratos, így vagy úgy kiharcolná, hogy ne is kelljen összeházasodniuk.
Robb azért annak örült, hogy az apja nem feltétlenül áll az ostoba ötlet oldalán. Első gondolata az volt, hogy a másnapi vadászaton beszél vele, mint férfi a férfival, és egyenesen megmondja, nem akarja összekötni Thirrin Woodley-val az életét. Aztán rájött, hogy nem teheti, mert egyúttal be kéne vallania, hogy kihallgatta őket. A húgától sem kérhet tanácsot, hiszen Sansa csak egy kedves és naiv ábrándokkal teli kislány. Maradt tehát a legjobb barátja…
Nem repesett a gondolattól, hogy inkább előbb, mint utóbb kénytelen lesz megosztani a problémát Theonnal, de csak tőle remélt használható megoldást.

P. S.: A dalnak semmi köze a fejezet tartalmához, de gondoltam, megmutatom, mert hangulatában szerintem passzol, és mert nagyon szeretem. Meg Marco Mengoni összes többi számát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése