2014. augusztus 14., csütörtök

Tizenkettedik rész

Teljesen véletlen, de az első mondat passzol a mai időjáráshoz.=D Bár én általában szeretem az ilyen esős napokat, londoni nosztalgia.=) A mai sem lett hosszú rész, de remélem, tetszeni fog! (Ó, és apró spoiler, közeledünk a tetőponthoz!=D)

Borús délelőtt volt, az eget halványszürke fellegek borították. Esőre állt az idő, a szokatlanul párás levegő még fojtóbb volt az erdő sűrűjében. A fák mély zöldben pompáztak, a lombkoronák laza szövetén alig szűrödött át fény, ezért még mindig szürkületre emlékeztető félhomály uralkodott.
A lehullott ágak és levelek finoman ropogtak a lovak patái alatt, megtörve a csendet. Fél hossznyival előbb járt a méltóságteljes, fekete csődör, a fiatal, aranybarna kanca hűségesen követte. Lovasaik, két lány, a csapást figyelték, és alig néhány szót váltottak, miután beértek az erdőbe. Nem volt szükségük szavakra, hogy megértsék egymást.
Arya már sokkal inkább érezte a nővérének Thirrint, mint Sansát valaha. Elképesztően hasonlítottak, és egyre inkább egymásra hangolódtak. Thirrin úgy megértette, mint senki más, és szentül hitte, hogy egyáltalán nem reménytelen eset. Mivel gyakorlatilag egész életében úgy érezte, igenis az, jól eset neki, hogy valaki más is hisz benne az apján és a bátyján kívül.
Arya ötlete volt, hogy menjenek el ketten lovagolni délelőtt. Thirrin gondolkodás nélkül beleegyezett.
Ahogy egymás mellett-mögött ügettek, és Thirrin mentaillatú haja finoman hullámzott, a kislány folyvást azon gondolkozott, hogy lehet valaki mindig ennyire szép, tiszta, és egyáltalán, minden, ami ő nem. Érthető, hogy a bátyja belezúgott. Arya mondhatni semmit nem tudott a szerelemről, de ahogy Jon Thirrinre nézett, biztos volt benne, hogy a bátyja szerelmes a lányba. Mikor előző nap a közel tizenegy évesek nyíltságával megkérdezte Jont, mit érez Thirrin iránt, és a fiú válasz helyett csak hebegett-habogott és elvörösödött, Arya még inkább meggyőződött feltételezésében.
- Remélem, a fiúk kegyeskednek felkelni, mire visszaérünk - törte meg a csendet Thirrin.
- Csodálom, hogy egész reggel színüket se láttuk.
- Én annyira nem, hogy őszinte legyek. Tegnap este mind a négyen kicsit berúgtunk - magyarázta a lány. - Erről jut eszembe, Arya, Jon szokott rólam beszélgetni veled?
- Ööö… - a kislányt felkészületlenül érte a kérdés. - Ami azt illeti, igen…
- Ó. És volnál olyan kedves megosztani velem, miket szokott mondani?
- Hát… Gyönyörűnek talál, de ez, gondolom, számodra nem újdonság. Nagyon csodál téged, mert bátor vagy és különleges. Mondta, hogy beszéltetek a Falról, és azt is mondta, egyre kevésbé biztos benne, hogy elmegy. Azt hiszem, igazán kedvel téged, Thirrin - Arya próbálta nem túlhangsúlyozni az utolsó mondatot.
- Hű… Tényleg?
- Tényleg - bólintott Arya. - Miért kérdezted egyébként?
- Semmi, csak.. Tegnap este Jon átölelte a derekamat, miközben beszélgettünk, pedig sosem szokta, és ezért gondoltam… - Thirrin elharapta a mondatot. - Mindegy, hagyjuk is!
Nem vagy szerelmes belé, hogyne! Higgyek is neked, Jon? - gondolta Arya. - Te nem szoktad a lányok derekát ölelgetni, nem vagy Theon Greyjoy!
Egy darabig újra csendben lovagoltak egymás mellet. Arya maga is meglepődött, mennyit rugózik ezek a problémán, alapvetően inkább Sansára vallott volna, hogy megpróbálja összehozni Thirrint valakivel. De Arya igazán boldognak akarta látni Jont, és úgy érezte, a lánnyal ez sikerülhet.
- Thirrin - szólalt meg Arya - , kérdezhetek valamit?
- Mondd csak!
- Te nem akarsz egyszer férjhez menni?
- Hát ez meg hogy jutott eszedbe? - mosolyodott el Thirrin. - Egyébként de, csak sajnos ez nem megy olyan egyszerűen.
- A szüleid nem ígértek el senkinek gyerekkorodban?
- Nem, a Woodley-k ilyet nem tesznek. Talán mert a vadak vére is folyik bennünk, nem tudom. Sajnos vagy szerencsére magamnak kell megküzdenem a feladattal.
- Nem hiszem, hogy neked ez olyan nehéz. Bárki boldogan feleségül venne. Vagy várni akarsz a… Hogy is mondják… Az igazira?
- Szerelemből házasodni… - Thirrin a távolba révedve bámulta a fákat. - Olyan privilégium, ami nem sokaknak adatik meg. Túl magas pozíciójú vagyok, ráadásul nő, tehát nagy eséllyel nekem sem fog. Akármit is súg a szívem, a családom érdekeit a sajátom elé kéne helyeznem, egy rendes lány ezt tenné. A kastélyunk és a hozzá tartozó területek nem igazán nagyok, ráadásul majdnem a világ végén lakunk. Lássuk be, annyira nem vonzó ajánlat, de egy nem túl nagyravágyó másod - vagy harmadszülött fiúnak tökéletesen megfelelne. Csupán az a bökkenő, hogy sosem voltam rendes lány, és nekem igenis számít, kivel élném le a hátralevő életem. Nem bánnám, ha tudná, mit akar az életben, ha képes lenne bánni velem, mert tudom, hogy elég nehéz eset vagyok. Arról már nem is álmodok, hogy korban összepasszoljunk, vagy hogy elviselhetően nézzen ki. Néha komolyan megfordul a fejemben, hogy hozzámegyek Ser Marcóhoz.
- Ennyire nem hiszed, hogy egy nap a szerelmeddel fogsz összeházasodni?
- A szerelem veszélyes, Arya. Pontosabban, amikor szerelembe esel. Az esésben benne van, hogy összetörheted magad. Ha egy félig ismeretlen vesz el, még mindig építhetünk szerelmet. Sosem lesz olyan lángoló, olyan szenvedélyes, olyan intenzív, mintha gyorsan egymásba szerettünk volna. Inkább egy biztos alapokon álló falhoz hasonlítanám, ami örökké stabil marad, hiszen együtt építettük. Az okos lányok így lesznek szerelmesek.
- Te okos lánynak tartod magad, Thirrin? - kérdezte Arya.
- Igen, így hittem jó ideig. De most… Magam sem tudom, mit gondoljak - rázta meg a haját Thirrin.
Először szóba hozta Jont, aztán meg ez. Holtbiztos, hogy szerelmes belé - gondolta Arya. - Csak azt nem értem, ezek a tökfejek miért nem ismerik be egymásnak is?! Vagy saját maguknak?!
A szív kétségekkel teli harcai még ismeretlenek voltak a kislány számára, ezért nem értette, miért késlekednek. Főleg, hogy most teljesen megbizonyosodott benne, Jon tökéletes férj lenne Thirrin számára: nagyjából egyidősek, kedvelik (kedvelik! inkább szeretik!) egymást, és Jon, fattyú lévén nem sok örökségre számíthat, ha az ölébe hullana egy kastély a hozzá tartozó területekkel, egy percig sem érdekelné azok nagysága. A kérdés csupán az volt, mikor fogják ezt végre ők is felismerni.
A kép, ahogy Thirrin és Jon egymás kezét fogva, lehajtott fejjel térdelnek a varsafa tövében, egyre élesebbé vált Arya szeme előtt…

3 megjegyzés:

  1. ez eszméletlen jó :)

    " A szerelem veszélyes, Arya. Pontosabban, amikor szerelembe esel. Az esésben benne van, hogy összetörheted magad. Ha egy félig ismeretlen vesz el, még mindig építhetünk szerelmet. Sosem lesz olyan lángoló, olyan szenvedélyes, olyan intenzív, mintha gyorsan egymásba szerettünk volna. Inkább egy biztos alapokon álló falhoz hasonlítanám, ami örökké stabil marad, hiszen együtt építettük. Az okos lányok így lesznek szerelmesek. "

    imádom! :)

    VálaszTörlés
  2. Engem is nagyon megragadott ez a rész. :)

    VálaszTörlés