2014. augusztus 28., csütörtök

Tizennegyedik rész

Fantasztikus öt napot töltöttem el a barátnőimmel a Balatonon, a lehető legjobbkor jött a miniholiday, mert kezdtem kifogyni inspirációból. A probléma megoldódott, sok ötletem támadt az elmúlt pár napban, már csak formába kell őket önteni. Az eredményt pedig hamarosan olvashatjátok.=) De ne szaladjunk ennyire előre! Remélem, tetszeni fog a mai rész!=)

Válaszút. A játék egyre komolyabbá vált, a tét egyre nőtt, és Thirrin merészet akart lépni: mindent vagy semmit. A kérdés csupán az volt, melyik útra lépjen.
Már csak a kraken és a fattyú tartott ki. Nem tudta eldönteni, kit válasszon. Havas Jont a melankolikus fátyollal borított szürke szemeivel, őszinte szavaival, aki valószínűleg gyengéd és óvatos lenne vele? Vagy Theon Greyjoyt a szemtelen mosolyával, igézően zöld szemeivel, akin rögtön látta, hogy minden további nélkül magáévá tenné? Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, talán nem is szükséges választania, de hamar elvetette az ötletet. A végére csak egy maradhat, ez a játékszabály.
A nagy, földig érő tükörben bámulta magát, miközben fésülködött. Gyönyörű arcán tökéletes összhangban voltak jelen a Tyrellek és a Woodley-k jellemző vonásai. Tipikus Tyrell-arcában a Woodley-k megfoghatatlanul kék szemei ültek. A sötétvörös, sima Woodley-haj keveredett a Tyrellek hullámos barnájával, így lett Thirrin haja érdekes, vöröses árnyalatú sötétbarna.  Hosszú fürtjei csillogtak az előző este beledörzsölt borsmentaolajtól és erőteljes illatot árasztottak. Ezúttal nem fonta be a haját, csak az elülső tincseket tűzte hátra ezüstcsattal. Már-már illetlenül feszes, fekete bőrnadrágot viselt, ami tökéletesen megmutatta karcsú, izmos lábainak kidolgozott formáit. A laza, krémfehér ing szabadon hagyta kiálló kulcscsontjait. Tenyérnyi széles, fűzős, olajzöld bőröve, amin tőr függött, még vékonyabbnak láttatta karcsú derekát. Mivel aznap napos, szinte meleg idő volt, csak sötétszürke köpenyt kapott a kezébe, így hagyta el a szobáját.
Lefelé menet akárkivel szembetalálkozott, ha lehet, még jobban megbámulta, de Thirrin ügyet sem vetett az elismerő pillantásokra. Egyre csak a bosszantó kérdés körül forogtak a gondolatai: Theon vagy Jon, Jon vagy Theon.
- Ennyi erővel akár meztelen is lehetnél - jegyezte meg Ser Marco végignézve Thirrin magamutogató öltözékén, mikor a lány leült mellé a zabkásájával. - Ha az apád meglátna így…
- … mindketten tudjuk, hogy szóra sem méltatná - legyintett Thirrin két falat között.
- Mindenki a hátsódat fogja bámulni.
- Már megszoktam. Továbblépnénk? - mondta Thirrin türelmetlenül.
Tudok a csinos, fekete lányról, aki éjjelente ki szokott surranni a szobádból - tette hozzá magában. - Meg a szőkéről és a barnáról is. Egy dorne-i ne őrizgesse az erkölcseimet!
Miközben a tejjel, mézzel és vajjal meglocsolt, dióval megszórt zabkását lapátolta, Thirrin ügyelt rá, hogy lehetőleg ne létesítsen szemkontaktust egyik fiúval sem. Miután teljes egészében eltüntette tekintélyes méretű reggelijét, felállt, és határozott léptekkel kisétált az istállóba.
- Én vagyok, Éjfél - simogatta meg hatalmas, fekete lova dús sörényét. - Örülsz nekem? - A lány elkezdte lekefélni a lovat. - Persze, hogy örülsz, Szeszélyes uraság nem visel el akárkit maga körül. Ettől függetlenül nagyon szeretlek. Jaj, Éjfél, olyan jó lenne, ha tudnál beszélni! - motyogta Thirrin. - Segíthetnél nekem választani Theon és Jon közül. Nyugodj meg, tudom, hogy utálod Jont, bár nem értem, mi kifogásod van ellene. Attól félek, Theon jobb játékos, mint én, ami nyilvánvalóan nem jó. Pedig én csak szórakozni akarok, nem kéne ennek ilyen gyötrelmesnek lennie! - Thirrin felnyergelte a lovát, a nyeregre kötözte az íját és egy tegez nyílvesszőt. Egy része legszívesebben otthon maradt volna, bezárkózva a szobájába, érveket és ellenérveket gyűjtve.

Továbbra is hallgatásba burkolózott, mikor kilovagoltak a várból. Szerencsétlenségére azonban fegyvermestere rögtön kiszúrta:
- Keveset beszélsz ma reggel - mondta Ser Marco. - Nem szoktál ennyit csendben lenni.
- Nem vagyok csiripelős hangulatomban - vont vállat Thirrin. - De ha mindenképp beszélgetni akarsz, tegnap megint kaptam levelet az unokatestvéremtől. Fel nem foghatom, apa miért írta meg neki, hogy Deresben vagyok.
- Melyik unokatestvéredtől?
- Tudod, aki Égikert legszebb rózsája néven ismeretes Délen. Margaery Tyrell. Állítólag gyönyörű, de feleslegesen hosszú, ámde jelentéktelen témájú leveleket küldözget nekem, én meg adom alá a lovat, hogy rendre válaszolok neki, pedig csak udvarias vagyok. Mindig megkérdezi, férjhez mentem-e már, mert ő még nem, és igazán elutazhatnék Délre, hogy férjet fogjunk magunknak lovagi tornákon. Ez egészen pontosan a tegnapi levélben állt.
- Megírhatnád az apádnak, lehet, hogy Lord Woodley díjazná az ötletet.
- Lady Woodley viszont azt díjazná, ha továbbra is inkább hópehely maradna, semmint fecsegő virág.
- Thirrin, lassan tizenhat éves vagy. El kéne kezdened komolyan gondolkodni a házasságon, amíg még megvan a hamvas szépséged.
Thirrin arca elkomorult.
- Azt hittem, ezt a témát már otthon kitárgyaltuk! Reméljük, még sokáig ilyen szép leszek, mert jelenleg semmi kedvem déli ficsúrokkal bájologni!
Azzal választ sem várva előrevágtatott Robb mellé, akivel a bizonyos este óta kerülték a személyesebb témákat, Thirrin pedig inkább beszélgetett most a kellemes napsütésről, mint bármi másról. A bosszantó dilemma azonban egyre jobban behálózta elméjét…

Thirrin gondolataiba merülve egyre jobban leszakadt az erdő sűrűjében, hagyta, hogy a lova vezesse. Mikor elkezdte a játékot, eszébe sem jutott, ilyen nehéz lesz a vége. De túl messzire ment ahhoz, hogy feladja
Egyszer csak nem is olyan messziről két rövid kürtszót hallott: segélykérés. Körülnézett, de közel s távol ő volt az egyetlen ember a környéken. Vágtára fogta tehát a lovát, elindult a hang irányába. Furcsa félelem kerítette hatalmába. Mikor még egyszer meghallotta a jelet, még jobban begyorsított.
- Thirrin, itt vagyok! - kiáltotta Theon. A fiú egy fának támaszkodott, vöröslő, feldagadt csuklóját markolászta, a lova sehol. Thirrin már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, mégis mi történt, de Theon közbevágott:
- Vigyázz, mögötted!
A lány hátranézett - és nagy nehezen, de sikerült megőriznie a hidegvérét. Egy termetes vaddisznó száguldott feléjük. Thirrin tudta, most nem törhet ki rajta a pánik.
Minden nagyon gyorsan történt. Thirrin kinyújtotta Theon felé a kezét, és felrántotta maga mögé a nyeregbe. Megsarkantyúzta a lovát, hogy időben egérutat nyerjenek, de egyvalamivel nem számolt: Éjfél nehezen tűrt meg idegeneket a hátán.
A hatalmas csődör hangosan felnyerített, majd felágaskodott, és Thirrin kezéből kicsúszott az irányítás: Éjfél őrült száguldásba fogott, ki tudja, hová.
Thirrin kezén átfehéredett a csont, ahogy görcsösen szorította a kantárt. Theon egész testével hozzásimult, mindkét karjával átölelte a derekát, hogy le ne essen. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Thirrin érezte a fiú szapora légzését, hallotta felgyorsult szívverését. Orrát megcsapta Theon érdes, fás illata, amitől a teste azonnal bizseregni kezdett. A lány az ajkába harapott, félt, hogy elárulja magát.
Végül Éjfél hirtelen megállt egy tisztáson, egy finoman csörgedező csermely partján. Mindketten leugrottak a nyeregből.
Theon belemártotta feldagadt csuklóját a hideg vízbe, Thirrin pedig kikötözte Éjfélt egy fához, miközben a fejét simogatta és halkan motyogott neki:
- Ezt miért csináltad? Nem szoktál így megvadulni. Eddig azt hittem, kedveled Theont. Várj, ugye így van? - A ló Thirrinre emelte sötét szemét. Olyan értelem csillogott benne, hogy majd’ megszólalt. - Rendben - sóhajtott a lány. - Mert én is.
Ő is letelepedett a víz mellé.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Csak rándulás - vont vállat Theon. - Pár nap múlva nyoma sem lesz. - Egy pillanatra elhallgatott. - Szerintem mi is ezzel a bestiával találkoztunk össze. Kilőttem felé egy nyílvesszőt, de csak megsérült, ami feldühítette. Sikerült leráznom, de Mosoly megbolondult és ledobott! Sosem csinált még ilyet. Aztán elfutott a fenébe, rajta az íjammal, csak egy tőr maradt nálam. Remélem, azért megtalálta a többieket.
Thirrin bátorítóan átkarolta Theon vállát, mire a fiú lazán átölelte a derekát. Thirrin úgy érezte, mintha forró olajat öntöttek volna a fejére. Egymás felé fordultak.
- Thirrin - mondta Theon. - Köszönöm a segítséget.
- Nagyon szívesen - mosolyodott el a lány.
Félig összeölelkezve, feszült csendben bámulták egymást. Thirrin állta a fiú varázslatos zöld szemének pillantását, majd tekintete Theon szép vonalú ajkaira siklott. Theon oldalra biccentette a fejét, Thirrin hangyányival közelebb húzódott hozzá. Egyikük sem tett semmi többet, de pár pillanat múlva a lány megelégelte a dolgot:
- Ha meg akarsz csókolni, Theon Greyjoy, tedd meg!
- Nem hittem, hogy komolyan engedélyre van szükségem, Thirrin Woodley- azzal ajkai a lányéra tapadtak.
Thirrin lehunyt szemmel élvezte, ahogy először kóstolgatták, nem sokkal későb pedig falták egymás ajkait. Résnyire nyitotta a száját, utat engedve Theon nyelvének. A szájának kellemes, sós íze volt, akár a tengeré. Szorosan összeölelkeztek, nyelveik vad táncot jártak, Thirrin teljesen átadta az irányítást. Úgy érezte, mintha lángoló lavina zúdult volna a belsőjében. Hátrahajtotta a fejét, hagyta, hogy Theon belecsókoljon a nyakába, hogy ujjai gyakorlottan járjanak fel-alá a testén. Mikor azonban az inge fűzőjével kezdett matatni, Thirrin leállította a kezét.
- Nem gondoltad, hogy rögtön odaadom magam neked, ugye?
- Megfordult a fejemben…
- Nem vagyok egyszerű szajha, Theon - végigsimította az arcát, majd a nyakát, aztán le, egészen a csípőjéig. Tudta, hogy olyan lesz az érintése, mintha tüzes vassal égetnék. - Ahhoz, hogy megkapj, tenned kell még egy kicsit. Ne nyugodj meg. Jó úton jársz.
Szemlátomást Theont arculcsapásként érte az elutasítás, de továbbra is a karjában tartotta a lányt.
- A kérdés csak az, megéri-e várnom rád? - mondta szemtelenül.
- Az előbb kaptál ízelítőt. Kérsz még, amíg egyedül vagyunk?
Egymásra nevettek, orruk finoman összekoccant, ahogy ismét forró csókban olvadtak össze. Thirrin lehunyta a szemét, átadva magát a pillanatnak. Olyan rég csókolózott valakivel, aki tényleg értett hozzá.
- Szerinted észrevették, hogy mindketten eltűntünk? - kérdezte Theon hirtelen.
- Ó, nem valószínű… - mosolygott Thirrin. - Legalábbis, senki nem jönne rá, hogy együtt vagyunk. De ha gondolod, indulhatunk. Már csak a lovad miatt is.
- Igaz is… Remélem, nem a Falnál köt ki. Tizenegy éves korom óta megvan.
Teljesen természetesnek tűnt, hogy lazán egymás kezét fogva felkelnek és a fához sétálnak. Thirrin kioldotta a kantárra kötött csomót, és megsimogatta Éjfél sörényét. Theon követte a példáját. Éjfél meglepődve nézett rá, de hagyta, hogy a fiú megvakargassa a fejét.
- Érezd magad megtisztelve - jegyezte meg Thirrin. - Mondtam már, hogy nem sok embert tűr meg maga körül.
- Igazán köszönöm - mondta Theon, és felugrott Thirrin mögé. Átölelte a lány derekát, előresöpörte a vörösen csillogó tincseket, és finoman belecsókolt a nyakába.
Thirrin próbálta fékezni magát, de inkább engedett a kísértésnek, és megcsókolta Theont. Nem sokkal később azonban megszakította:
- Most már tényleg indulnunk kéne…
Egy kézzel fogta a kantárt, a másik Theon kezével összefonódva pihent a derekán. Kis idő múlva megkérdezte:
- Te tudod, hol lehetünk?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs. De ezen könnyen segíthetünk - azzal belefújt a kürtjébe.
Szinte azonnal kaptak választ.
- Arra! - mutatta Theon az irányt.
Thirrin gyorsabb tempóra fogta a lovát. Épp idejében engedték el egymás kezét, mielőtt szembetalálkoztak Robb-bal. A fiú fahéjszínű lován lován ülve vezette Theon fekete lovát. Robb kék szemei halvány meglepődöttséget tükröztek.
- Ledobott a lovam, megrándult a csuklóm, Thirrin megtalált - mondta Theon diplomatikusan. Bizonyítékként felmutatta dagadt csuklóját, Thirrin pedig buzgón helyeselt.
- Értem - bólintott Robb. - Mosoly megtalált, legalább fél órája kereslek, Theon. Örülök, hogy egyben vagy.
- Hát még én. Lady Thirrin… Köszönöm nagylelkűséged - ruganyosan leugrott a lóról és udvariasan kezet csókolt Thirrinnek. A lány úgy érezte, mintha izzó széndarab esne a kézfejére, ahol Theon ajka érintette. Tekintetük egy pillanatra egymásba akadt. Aztán Theon felült a saját lovára.
Thirrin csendben, teljesen összezavarodva követte a két fiút.

Már estefelé járt az idő, mikor hazaértek. Thirrin gyorsan leadta a lovát és felrohant a szobájába. Magára zárta az ajtót, lerúgta a csizmáját, és végigvetette magát az ágyon. A feje zúgott, a plafont bámulva próbálta rendezni a gondolatait.
Thirrin maga is meglepődött, milyen intenzíven kezdett vonzódni Theon iránt. Előtte nem érdekelte jobban, mint akármelyik kellemes arcú, tizenéves fiú. De a csók mindent megváltoztatott. Finom borzongás futott végig a gerincén, ahogy visszagondolt az erdő közepén eltöltött percekre. A lány tudta, fékeznie kell magát, ha nem akar rövid úton veszíteni. De más gondolatok is befészkelődtek a fejébe:
- Miért pont ő? Miért pont Theon Greyjoy? - motyogta magában. - Attól eltekintve persze, hogy első pillantásra látszott, csak ő tud csókolózni. Fenébe, ha a nyelvével így tud bánni, mi a helyzet a… Mindegy, most ez nem fontos. HOGY TÖRTÉNHETETT EZ AZ EGÉSZ??? Ellentmond minden realitásnak! Jonnal kellett volna valahogy kettesben maradnom, Jonnak kellett volna hagynom, hogy megcsókoljon, minden papírforma szerint tökéletesen passzolunk, és a rohadt életbe, őt még akár haza is vihettem volna! Ehhez képest mit csinálok? Csókolózok Theon Greyjoyjal, aki valószínűleg több nőben járt, mint szobában!
Egy kis hang a fejében azonban szemtelenül megjegyezte:
- Jon ezer és egy alkalommal megcsókolhatott volna. Mégsem tette, ahogy te sem csókoltad meg őt. Ennek vajon mi az oka?
- Jon nem olyan, aki csak úgy megcsókol akárkit… Jó, tudom, hogy én nem akárki vagyok. Egyáltalán, amennyire én tudom, még nem is…
- Na ugye. Neked nem fiú kell, hanem férfi. Jól döntöttél, hogy Theon Greyjoyt választottad.
Thirrin elkezdett készülődni a vacsorához. Véget vetett belső vitájának, levette egész nap viselt holmijait, helyettük nemességet és eleganciát sugárzó, gazdagon díszített, sötétlila ruháját vette fel fekete combcsizmájával. A ruha hátul arasznyira a földet söpörte, elöl azonban épp csak takarta a térdét. A hosszú ujjak lazán simultak karjaira. Arcát hideg vízzel megmosta, haját alaposan kikefélte és oldalra fésülte. Az összkép hűvös, ugyanakkor észvesztően vonzó volt - pont, ahogy szerette magát látni.
- Végülis - gondolta, miközben utoljára ellenőrizte tükörképét indulás előtt - , még előnyt is kovácsolhatok belőle, hogy valószínűleg tapasztalt játékos…
A lány lement vacsorázni. Szokás szerint leült Robb mellé, a tányérjára pakolt két vastag, véresre sütött hússzeletet nagy kanál zöldséggel, és fel sem nézve enni kezdett. Egyáltalán nem volt kedve csevegni.
De rögtön megérezte, mikor Theon hanyag mozdulattal leült mellé. A levegő azonnal tapinthatóvá vált közöttük. A fiú sós, fás illata elborította az elméjét, minden emléket elősöpörve a nap eseményeiről. Feltörő érzelmei elfojtásaként Thirrin még elszántabban vagdosta a véres húst.
Hirtelen apró, de annál forróbb érintést érzett a combján, ott, ahol bőre keskeny sávban meztelen volt a felcsúszott szoknya és a csizma szára között. Óvatosan felnézett. Theon ördögi elégedettséggel mosolygott, miközben finoman cirógatta Thirrin combját. A lány az ajkába harapott, próbált megnyugodni, de a szemtelen mozdulat egyre csak felkorbácsolta. Alaposan össze kellett szednie magát, hogy egy szemvillanással jelezze Theonnak, hagyja abba.
Theon így is tett, és gyors, sokat sejtető mosolyt váltottak.
A reggel feltett kérdés eldőlt. Már csak ketten játszottak. Thirrin hajlandó volt elmenni a végsőkig. Bízott benne, sikerült Theont megbabonáznia annyira, hogy az ő szabályai szerint játsszanak. Őrült, veszélyes, izgalmas játék. És aki előbb lesz szerelmes… Veszít.

1 megjegyzés: