2014. szeptember 18., csütörtök

Tizenhetedik rész

Művészettöri órán most barokk festészetet veszünk, és szó volt a Van Dyck-barna színről, ami egy nagyon különleges, vöröses árnyalatú sötétbarna, és a hozzáadott színektől függ, hideg vagy meleg tónusúnak tűnik-e a kész képen. Ezek alapján rájöttem, hogy Thirrin haja tulajdonképpen Van Dyck-barna.=D Tanulság: érdemes figyelni művtörin. Ez elég random volt, nem is kapcsolódik igazán a fejezethez, de gondoltam, megosztom, mert vicces.=)

Sötétség, kellemesen nagy tömeg, zaj. Csak egy átlagos este a váron kívüli kocsmában. Mikor a szürkébe öltözött fiú besétált, senkinek nem okozott meglepetést a jelenléte. Leült az egyik sötét sarokba, rendelt egy kancsó erős vörösbort, és türelmesen várakozott. A biztonság kedvéért a fején tartotta a kapucniját, hogy ne ismerjék fel világos, vöröses hajáról, de amúgy sem számított volna. Theon Greyjoy nem volt szokatlan vendég.
Akárhányszor kinyílt az ajtó, felpillantott, hogy megnézze, ki az, de sokáig csalódnia kellett. Telt-múlt az idő. Már-már aggódni kezdett, mikor jelentéktelen sötétkék ruhás lány lépett be, lehajtott fején csuklyával. Két oldalról hosszú, sötét hajzuhatag omlott alá, senki nem látta az arcát. A lány nem nézett se jobbra, se balra, gyors léptekkel átvágott a termen, egyenest a sarok irányába.
- Elnézést a késésért - suttogta Thirrin. Leült Theon mellé, aki ösztönösen átkarolta a lány derekát. - Ez finom? - mutatott a boroskancsóra.
- Tűrhető. Rendben kijutottál?
- Amint látod. Mondtam, hogy tőlem nem szokták megkérdezni, hova megyek és miért.
- Nagyon helyes… - Theon úgy döntött, egyelőre elég a beszédből. Magához húzta a lányt, és hevesen megcsókolta. Thirrin nem ellenkezett, sőt, a következő pillanatban már Theon ölében ült, lábait a fiú csípőjére kulcsolva. Szenvedélyesen csókolóztak, Theon percről percre jobban vágyott a lányra. Thirrin élvezettel felnyögött, mikor Theon belecsókolt a nyakába. Selymes, fehér bőrének édes, mentás íze volt. Egyik kezével óvatosan benyúlt a lány szoknyája alá, finoman simogatta pihés combját. Thirrin légzése felgyorsult.
- Kérlek, lassíts! - suttogta, de a hanglejtése nem volt túl meggyőző.
- Nem úgy tűnsz, mint aki lassítani akar…
- Nem is, mármint… Theon, én nem igazán szeretném, hogy mi ketten itt és most…
- Miért ne? Ígérem, fel sem tűnne senkinek.
- Hű, de türelmetlen valaki… - a lány mosolya láttán bárkinek darabokra tört volna a szíve.
- Persze, hogy türelmetlen vagyok, Thirrin. Beleuntam a taktikázásba. Akarlak. - Két kezébe vette a lány arcát, olyan közel voltak egymáshoz, hogy az orruk összeért. - Le akarom tépni rólad a csinos ruhádat, végigcsókolni a gyönyörű testedet, azt akarom, hogy a nevemet kiáltsd, mikor… - nem tudta befejezni a mondatot, mert Thirrin hirtelen megcsókolta. Még szorosabban tapadt hozzá, mohó csókjaiból sütött, a lány is alig tudja türtőztetni magát. Theon ezt jó jelnek vette.
- Éppenséggel… A tiéd lehetek… Holnap éjjel… - pihegte Thirrin két csók között.
- Hogyan? - kérdezte Theon.
- Tudod, hol a szobám, igaz?
A fiú bólintott.
- Helyes. Mikor már elcsendesedett a kastély… Gyere át hozzám. Ne vigyél magaddal gyertyát, hagyatkozz a fáklyákra vagy a holdfényre. Az ajtóm sima fa, vaspántokkal, de a felső részén van egy jól látható, sötétvörös, hosszú folt. Ha megtaláltad, kopogj három rövidet.  Várni fogok rád.
- Ugye tudod, ez milyen veszélyes?
- Persze - mondta Thirrin olyan hangsúllyal, mintha az időjárásról beszélgetnének. - De szerintem meg tudod tenni.
- Ezek szerint bízol bennem? - kérdezte Theon.
- Abban bízom, hogy képes vagy feltűnés nélkül eljutni a kastély egyik pontjától a másikig. Jól sejtem, hogy csináltál már valami ilyesmit?
- De még mennyiszer… Bár legtöbbször a saját szobámban. És még mindig félelmetes, hogy átlátsz rajtam, Hópehely…
- Szeretem, mikor Hópehelynek hívsz…
Nyelvük ismét összegabalyodott, Theon átölelte a lány karcsú derekát, Thirrin mindkét karját a fiú nyaka köré fonta. Theon tudta, ez már majdnem a célegyenes. Ha csak azért nem akarja rögtön, hogy ne nézze ribancnak, hát jó. Több hónapja magának akarta Thirrint, egy nappal több vagy kevesebb már nem számít.
- Visszamegyünk? - kérdezte aztán Theon. - Mármint, az feltűnőbb, ha te nem vagy a helyeden.
- Együtt? - kérdezett vissza Thirrin. - Gyanús lenne, nem gondolod?
- Tudok egy rejtekutat, szóval könnyen megoldható. Fogod a kezem, nem nézel fel, kicsit rázod azt a formás fenekedet, és úgy fog tűnni, mintha felvinnék egy lányt a környékről. Szoktam ugyanis - tette hozzá, de szinte rögtön megbánta.
Thirrin szemében kialudt a tűz, pillantása hideg lett, akár a jég.
- Most csak ketten játszuk ezt a játékot. Te és én. Semmi felesleges harmadik vagy negyedik, akárhonnan szalajtott kurva. Ehhez tartsd magad, és így teszek én is. Ígérem, nem okozok csalódást.
Theon beleegyezőleg bólintott. Egy kis része ugyan tiltakozott, hogy ezt még meg fogja bánni, de jelen pillanatban nem érdekelte. Nem akar osztozni, hát persze, hiszen nemes, soha nem is kellett neki. Az egy percig sem fordult meg a fejében, Thirrinnek eszébe jutna kikacsingatnia viszonyukból. Egy éjszaka, és más férfit látni se akar majd többet.
A lány elégedetten elmosolyodott. Könnyedén, észrevétlenül hagyták el a helyiséget, hűvös, fehér ujjaik egymásba kulcsolódtak.
Az éjszaka elég hideg volt, a csillagok tisztán ragyogtak a felhőmentes égbolton. Lassan, kéz a kézben sétáltak a kastély felé a sötétben. Thirrin nem kérdezett semmit, Theon rögtön megérezte, bízik benne. Úgy tűnt, a lány nem osztja az északon oly’ népszerű “Ne bízz meg egy Greyjoyban” - elvet.
- Érdekel, miért éppen te? - törte meg a csendet Thirrin, mikor már a falnál jártak.
- Tudom, miért én - mosolygott rá Theon. Finoman a köveknek döntötte a lányt és lassan megcsókolta, átölelve a derekát.
- Hát pont ezért - suttogta Thirrin, beletúrva a holdfénytől már-már teljesen szőke hajába. - Első pillantásra sejtettem, hogy így tudsz csókolózni…
Egyszerűen bejutottak, szerencséjükre senkivel sem találkoztak. Az udvaron váltak el, miután gyors csókot váltottak. Theon néhány percig az ajtókeretre támaszkodva bámulta Thirrin távolodó alakját. A lány egy pillanatra megfordult, tekintetük összeakadt, csókot dobott a fiú felé, majd befordult a sarkon. Theon magában mosolyogva indult fel a szobájába.
Tisztában volt vele, hogy esetleges viszonyuk sokkal veszélyesebb, mint bármelyik másik, amibe belebonyolódott élete során. De nem aggódott, tudta, hogy képes véghezvinni, amit akar. A gyönyörű hópehely már most is olvadófélben volt… Alig várta a következő éjszakát.

2014. szeptember 11., csütörtök

Tizenhatodik rész

A fejezet egy részét hajnali 3-4 magasságában írtam meg, miután hazaértünk a Strand Fesztiválról, szó szerint bőrig ázva. Bulik után mindig ezerrel jön az ihlet, de sokszor nem sikerül papírra vetnem az ötleteimet, akkor viszont tudtam írni. Azt hiszem, túlságosan nagy élmény volt a szakadó esőben végigtombolt koncert, ugyanis rögtön beleírtam némi esőt a fejezetbe.=D 

Annak ellenére, hogy előző nap vívás után végig csillagokat látott, Thirrin még mindig jó ötletnek találta, hogy Theonnal folytassa a játékot. Ugyanakkor világos volt, finom célzásokkal való dobálózásuk enyhén szólva is feltűnő volt, és az utolsó dolog, amit szeretett volna, hogy bárki rájöjjön, mit akar. Épp ezért nyergelte fel a lovát aggodalomtól görcsölő gyomorral és remegő kézzel. Tudta, hogy fegyvermestere nem véletlenül akar vele beszélni a váron kívül. Csak remélte, nem találta ki a titkát.
Hosszú haja szabadon lebegett a vállán, ahogy kilovagolt a kapun.
Ser Marco már várta. Elgondolkozva nézte a férfit. Büszkén ült szőke lova nyergében, talpig bőrben, prémben és gyapjúban sem tagadhatta le déli származását. Szénfekete hajával, olajszín bőrével és markáns arcával akár vonzónak is lehetett nevezni.
A fekete szempár szigorúan meredt a lányra. Thirrin önkéntelenül összerezzent. Hirtelen újra kislánynak érezte magát, akit rosszaságon kaptak.
- Hívattál, uram - hajtott fejet.
- Azt hiszem, túl messzire mentél.
A lány keze ökölbe szorult a kantáron.
- Mondtam, hogy nem lesz jó vége, ha mindhármójukkal kikezdesz.
- Én nem… - kezdett volna magyarázkodni, de Ser Marco félbeszakította:
- Thirrin, kérlek, légy őszinte! Mi volt ezzel a célod?
- Tudod, mit mondott apám.
- Igen. Hamarosan szerezz magadnak egy férjet. EGYET, nem hármat!
- Miért, tán mindhárman megkérték a kezem tőled?
- Nem. Még nem. De a fattyú szerelmes beléd.
Thirrin elsápadt, légzése felgyorsult.
- Nem. Ez nem igaz. Jonnal csak barátok vagyunk, ő sosem…
- Dehogyisnem! Többet érez irántad barátságnál. Figyeltem tegnap, mikor Theon Greyjoy vívott veled, és látszott a szemén, legszívesebben megmentene. Ami még rosszabb, másik kettőnek sem vagy közömbös. Havas szereti a féltestvérét, legalábbis azt hiszem, Greyjoyt viszont gyűlöli.
- Arra gondolsz…?
- Nagyon jól tudod, mire gondolok. Ebből már nem jössz ki jól, akárhogy is döntesz. De sietned kell, mert…
- Azt ne mondd, hogy közeleg a tél! - A lány hisztérikusan felnevetett. - Mit javasolsz, tehát?
- Válaszd a kisebbik rosszat. Hagyd Havasnak, hogy közeledjen hozzád. Nem akárki fia, kedves hozzád, jó harcos, és biztosítod a jövőjét. Nem baj, ha te nem viszonzod még az érzéseit. Idővel megszokjátok egymást. Ha hozzámész a Stark fiúhoz, elveszted Jégerődöt, amit, ha jól sejtem, nem áldoznál fel. Greyjoy esélytelen, akárhogy is nézzük, ő egy túsz.
Thirrin nagyot nyelt. Eszébe jutott a pár nappal azelőtti vadászat. Theon meleg keze a derekán, szívének heves dobogása, nyakának fás, érdes illata, ajkainak sós íze. És előző nap, mikor megölelte. Nem volt teljesen tudatánál, de érezte, Theon legszívesebben akkor is megcsókolta volna. A lelkét védő erős jégpáncél olvadásnak indult a tenger viharos vizétől. Nem tudott védekezni ellene, nem is akart.
Fejében cikáztak a gondolatok. Robb már kiesett a játékból, sőt, gyakorlatilag önként lépett ki.
Jont talán el tudja intézni, olyan becsületes az a fiú, nem kötné az ebet a karóhoz.
De Theon… Hirtelen rájött, nem akarja őt elveszíteni. Fontos lett számára, többet akart tőle egy véletlen csóknál az erdő mélyén. Hozzá kell kötnie magát. A megoldás kézenfekvő volt…
- Thirrin, figyelsz te rám egyáltalán?
- Persze!
- Drágaságom, az én fejemet nem tudod elcsavarni. Azt mondtam, még egyszer nem vagyok hajlandó fedezni téged, sem az apád, sem bárki más előtt.
- Nincs is szükségem rá - vágott vissza Thirrin hűvösen.
Ne nézz teljesen ostobának, szépfiú - gondolta a lány. - Már jobban játszom. Nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat. Azon kívül Ő gyakorlott játékos volt, elismerem, de Theon Greyjoy is az, aki ráadásul úgy ismeri ezt a kastélyt, mint a tenyerét. És ezúttal én fogok nyerni.
Ekkor hirtelen elkezdett esni az eső, kövér, sűrű cseppekben.
- Menjünk vissza, mielőtt szétázunk! - azzal Thirrin irányba fordította és megsarkantyúzta a lovát, majd szédületes iramban a vár felé kezdett vágtatni.
Nem érdekelte, hogy ömlik az eső, hogy a menetszéltől megfázhat és belázasodhat. Minden gondja elszállt. Már tudta, mit kell csinálnia. A hűvös, elérhetetlen úrihölgynek ideje más arcát mutatnia.
Mikor beért a kapun, lendületből leugrott a lóról, a kantárt az egyik lovászfiú kezébe adta, és felrohant a kastélyba. Tudta, melyik szárnyban laknak a fiúk, de csak reménykedhetett, hogy sikerrel jár és képes lesz uralkodni magán.
Diadalmasan elmosolyodott, mikor szembetalálkozott Theonnal. Tekintetük összeakadt, a fiú mindenfajta köszönés vagy egyéb hozzáfűznivaló nélkül behúzta a szobájába és megcsókolta.
- Még van képed, miután tegnap gyakorlatilag leütöttél? - kérdezte a lány huncutul csillogó szemmel.
- Mentségemre szóljon, hogy elkaptalak. És csak felmelegítelek, csurom víz vagy… Kiálltál az esőre, hogy hosszabbra nőjön a hajad?
- Nagyon vicces vagy…
A kőfalnak dőlve csókolóztak, Theon először beletúrt a lány nedves, begöndörödött fürtjeibe, majd végigcsúsztatta ujjait a gerince mentén, végül megállapodott a fenekén.
- Csak lovaglónadrágban kéne járnod - suttogta a fülébe. - Így látom és érzem a legjobban…
- Én meg azt érzem, hogy ez nagyon tetszik neked…
- Akkor gyere, és mindjárt neked is nagyon fog tetszeni valami…
- Már megint túl mohó vagy… - suttogta Thirrin mosolyogva, miközben végigzongorázott a fiú megfeszült alsó hasizmain. Tudta, pengeélen táncol és innen könnyen elbukhat, de őszintén szólva élvezte a játékot. - Beszélhetünk róla, valami nyugodtabb helyen, nem a délután kellős közepén, valahol, ahol nem ismernek fel minket.
- Ki tudsz szökni ma éjjel? - vágta rá Theon gondolkodás nélkül.
- Attól függ. Ha továbbra is szakad az eső, inkább meggondolom. Megérsz nekem egy tüdőgyulladást?
- Annál sokkal többet is…
Azt el tudom képzelni… - gondolta Thirrin. Azon kapta magát, hogy Theon ajkait bámulja azt kívánva, csókolja meg, ahol éri. Úgyis csuromvizesek a ruhái, még direkt jót is tenne, ha megszabadítaná az összestől.
De nem ma. Még korán van. Újabb hiba, amit nem fog elkövetni.
- Maradjunk annyiban - mondta a lány -, hogy holnap éjjel találkozzunk. Csak te meg én. A váron kívül.
- Rendben. A déli kapuhoz közel van egy falu, ott egy kocsma. Lehetetlen eltéveszteni.
- Azt hiszem, megtalálom.
Könnyedén szájon csókolta a fiút, majd magabiztos léptekkel és ringó csípővel távozott.
Thirrin iszonyú büszke volt magára, hogy nem adta meg magát. Szíve szerint megtette volna rögtön, amint magukra csukták az ajtót, nem törődve a körülményekkel. De örült, hogy képes volt az eszére hallgatni. Már nem volt tizennégy éves, és a várakozástól még izgalmasabb lesz a játék. Határozottan érezte, nyerésre áll.

2014. szeptember 4., csütörtök

Tizenötödik rész

Lassan vége az első sulis hétnek, eddig egészen jól mennek a dolgok, remélem, így is marad az év további részében. Egyelőre mindenhez megvan a kellő lendület, aztán majd meglátjuk, mit mondok egy hónap múlva.=D Hoztam az újabb részt, azt elárulom, hogy már túlvagyunk a történet felén, és fel fognak pörögni események. Jó szórakozást!=)

- Balra! Jobbra! Vissza! Arya, a MÁSIK IRÁNYBA! - Thirrin akkora csapással vetett véget a párbajnak, hogy mindkettejük karja beleremegett.
Arya a levegőben elkapta a kardját, hátrasöpörte összecsomósodott haját, és fáradtan nézett Thirrinre. Már közel járt a holtponthoz.
- Arya, mindenképp kéz nélkül akarod végezni? Csak most legalább háromszor adtál rá alkalmat! - Thirrin sosem vesztette el a hidegvérét, de jeges nyugalma ma reggelre mintha egyszerűen elpárolgott volna. Ahogy a napfény erősen rásütött magas kontyba tűzött vöröses hajára, úgy tűnt, mintha Thirrin feje lángolna. A kép tökéletesen passzolt a lány hangulatához, de Arya inkább uralkodott magán, és összeszorított ajkakkal próbálta megakadályozni, hogy elnevesse magát a gondolatra. - Mindegy. Pihenj egy kicsit, aztán folytatjuk!
A kislány hálásan bólintott és lehuppant a földre. Miközben felhúzott térdekkel kiropogtatta begörcsölt ujjait, a többieket nézte. Jon és Robb nem nyújtottak túl érdekes látványt, ellenben Theon Greyjoy és Ser Marco gyorsan mozgó alakjával. Theon bal keze be volt kötözve, mert előző nap megsérült, de ennek ellenére nagyon ügyes volt. A világosvörös fiú és a szénfekete hajú dorne-i hihetetlenül elegánsan és könnyedén vívtak. Arya emlékezett rá, hogy Theon sosem volt igazán jó vívó, de ez a szokatlan, szinte légies, különleges stílus egészen jól ment neki.
Mikor felnézett, enyhe meglepetésére észrevette, hogy Thirrin furcsa ábrándozással a tekintetében bámulja Theont. Szerencsétlenségére a lány elkapta a pillantását.
- Olyan szépen csinálják - mondta Arya, csak hogy kivágja magát.
Thirrin bólintott.
- Igen… Akarod, hogy kipróbáljuk? Hátha neked is jobban menne.
- Persze, miért is ne?
Eleinte ki tudta használni, hogy kisebb és emiatt valamivel gyorsabb, mint Thirrin, de a lány sokkal gyakorlottabb volt. Egyre jobban kezdett úrrá lenni rajta a fáradtság. A kezében tartott kard ólomsúlyúvá vált, folyamatosan hátrált, ki-kibillent az egyensúlyából, és már attól félt, hátrazuhan.
- Thirrin, azt hiszem, ez nekem ma nem megy! Inkább fel… - mondat végét elharapta, mert közben rájött, ez volt a legrosszabb, amit mondhatott, de már késő volt.
- NEM ADHATOD FEL! Élesben senki nem fogja megkérdezni, mikor akarod abbahagyni! - Thirrinen látszott, nem végzett ennyivel, de hirtelen...
- Arya, ha akarod, átveszem! Úgy tűnik, a hölgy kissé feszült ma, inkább rajtam vezesse le, mint rajtad!
Theon Greyjoy kihívó hangjára mindketten felnéztek. Arya hirtelenjében nem tudott mit válaszolni, de Thirrin rögtön visszavágott:
- Úgy gondolod? Hát legyen. De acéllal, ha már mindenképp szórakozni akarsz velem, Lord Kraken.
- Ahogy parancsolod, Hópehely!
Ahogy Arya óvatosan a bátyjaihoz és Thirrin fegyvermesteréhez hátrált (a jelenetre felfigyelve Jon és Robb is abbahagyta a vívást), ugyanazt a lobogó tüzet vélte felfedezni Theon zöld szemeiben, mint Thirrin hideg pillantásában. Ezt határozottan furcsának találta.
Először csak kerülgették egymást, feszült, néma csendben. Kardjaik épp hogy összeértek, egyikük sem indított támadást. Mozgásuk ugyanolyan könnyed, finom és lassú volt, szépen összehangolt tükörkép, mintha távol, mégis együtt táncolnának. Közben végig egymás szemébe néztek.
- Ezt meg miért csinálta? - kérdezte Jon, inkább csak hangosan gondolkodva.
- Gondolom, hirtelen feltört benne a bizonyítási vágy - felelte Ser Marco. - Még soha nem tudta legyőzni Thirrint.
- Most sem fogja - mondta Arya, de valamiért nem volt benne teljesen biztos. Thirrin ugyan állta a kajánul vigyorgó Theon pillantását, de a kezében megremegett a kard.
Végre lecsaptak - hajszálpontosan egyszerre. A pengék összeölelkeztek, hogy aztán gyors tempóban elváljanak, majd ismét hangosan összecsendüljenek. Minden ütés pontosan kivédte a másikat, mindegy volt, Theon vagy Thirrin mérte ellenfelére.
Körbetáncoltak, Theon hirtelen irányt váltott, mire Thirrin, mintha kitalálta volna a gondolatait, követte. A távolságot megtartották, egyikük sem tudott közelebb kerülni a másikhoz.
- Bámulatos - suttogta Arya mély csodálattal. - Hogy csinálják, hogy így…?
- Fogalmam sincs… - tűnődött Robb. - Nem ismerhették ki ennyire egymást, annyiszor nem vívtak együtt…
Arya ezerszer látta vívni Thirrint a testvéreivel. A lány mindig rendkívül magabiztos volt, de most úgy tűnt, mintha kicsit össze lenne zavarodva. Arya azon gondolkodott, vajon mitől. Az emberek nem változnak egyik pillanatról a másikra.
Thirrin közben átváltott kétkezes fogásra, de nem érte el a célján, még így sem tudta Theont hátrálásra kényszeríteni.
- Nehogy azt hidd, könnyen adom magam! - kiáltotta hirtelen a lány.
- Ez az, ügyes vagy, kislány - motyogta Ser Marco. - Tereld el a figyelmét, próbáld szavakkal kikészíteni…
- Igazán? Nekem nem úgy tűnik! - vágott vissza Theon, miközben hanyagul kivédte Thirrin tiszta erőből mért csapását.
- Már legyőztelek, még egyszer is meg tudom tenni!
- Nem hiszem! Mostanában nem vagy olyan kitartó!
A két penge függőlegesen összecsúszott, a távolság arasznyira szűkült köztük. Néhány pillanatig, erősen tartva kardjuk markolatát, egymás szemébe néztek: Thirrin szeme összeszűkült, Theon ellenben sokat sejtetően mosolygott. A feszültségtől vágni lehetett volna a levegőt.
Aztán Thirrin villámgyorsan kipördült, ismét támadóállást felvéve.
- Tudod, hogy nehéz eset vagyok! - nevetett fel, miközben újra lecsapott. Theon épp hogy ki tudta védeni az ütést, a kard pár centivel a feje mellett suhant el. - Nyugodj meg, nem teszek kárt a csinos arcodban.
- Igazán köszönöm, bár egy megfelelően eltört orr is lehet vonzó, ha már itt tartunk…
- Fordulj fel, Greyjoy!
- Ejnye, szépségem, szerintem nem örülnél neki!
Thirrinen látszott, valami nagyon csúnyát készül visszavágni, de inkább összeszorította a száját és gyilkos tekintettel nézett a fiúra.
A kislány elég hamar rájött, hogy a finom, de hatásos sértegetések mögött áll valami, amiről csak ők ketten tudnak. Arról fogalma sem volt, ez mi lehet, de ott vibrált a levegőben, Theon furcsa, jellegzetesen kihívó mosolyában és Thirrin kék szemeiben.
A heves szópárbaj csak olaj volt a tűzre, már mindketten elveszítették a türelmüket. Lehetetlenül gyorsan mozogtak, az acél csak hideg villanásnak tűnt a kezükben. Megint vészesen közel voltak egymáshoz.
- Látom, még nem untad meg! - kiáltotta Thirrin szikrázó szemmel.
- A vas szülötte vagyok, nem adom fel! Megszerzem, amit akarok! - sziszegte Theon.
Thirrin erre mintha egy pillanatra még inkább zavarba jött volna. De a következő lépésre senki nem számított. Talán, mert teljesen elragadta a lendület, vagy mert elméjét beborította a tehetetlen düh, Theon, kihasználva rövid bizonytalanságát, tiszta erőből fejbe vágta a lányt a kardja markolatával.
Arya a szája elé kapta a kezét, nehogy felsikítson. Jon ösztönösen átkarolta, de a kislány érezte, keze ökölbe szorul a vállán.
Thirrin szemmel láthatóan rendesen elszédült az ütés erejétől. Nem vesztette el az eszméletét, de közel járt hozzá. Hófehér arcából az a kevéske szín is kiszaladt, kardja hangos koppanással kiesett a kezéből. Térdre esett, csak azért nem bukott előre, mert Theon megtartotta a derekánál fogva. Szép feje a fiú karjába hanyatlott.
Arya megszólalni sem mert, de más sem szándékozta megtörni a döbbent csöndet. Egy pillanatra még az is átfutott a gondolatai közt, Thirrin akár meg is halhat. Lopva felnézett. Robb kék szeme tágra nyílt a meglepődöttségtől, Jon színtiszta gyűlöletet sugárzott, még Ser Marco tűnt a leghiggadtabbnak, de rajta is látszott, nem ezt a végkimenetelt várta.
Aztán…
- Megszédítesz, Greyjoy… Szó szerint - mosolyodott el halványan Thirrin a homlokát szorítva.
Theon megkönnyebbülve felsóhajtott.
- Bocsánat, minden rendben?
- Semmi baj, én is fejbe vágtalak volna, ha tudlak… - Thirrin erőtlenül próbált feltápászkodni, de annyira elszédült, hogy visszaesett. Theon óvatosan felsegítette, mire ő kábán a fiú nyakába borult. Hosszan, szinte már bensőségesen összeölelkeztek.
Ez furcsa. Theon sosem szokott ilyen látványosan kedves lenni. Talán… Nem, biztosan nem - Arya megrázta a fejét, hogy elhessegesse az apró gondolatfoszlányt.