2014. szeptember 11., csütörtök

Tizenhatodik rész

A fejezet egy részét hajnali 3-4 magasságában írtam meg, miután hazaértünk a Strand Fesztiválról, szó szerint bőrig ázva. Bulik után mindig ezerrel jön az ihlet, de sokszor nem sikerül papírra vetnem az ötleteimet, akkor viszont tudtam írni. Azt hiszem, túlságosan nagy élmény volt a szakadó esőben végigtombolt koncert, ugyanis rögtön beleírtam némi esőt a fejezetbe.=D 

Annak ellenére, hogy előző nap vívás után végig csillagokat látott, Thirrin még mindig jó ötletnek találta, hogy Theonnal folytassa a játékot. Ugyanakkor világos volt, finom célzásokkal való dobálózásuk enyhén szólva is feltűnő volt, és az utolsó dolog, amit szeretett volna, hogy bárki rájöjjön, mit akar. Épp ezért nyergelte fel a lovát aggodalomtól görcsölő gyomorral és remegő kézzel. Tudta, hogy fegyvermestere nem véletlenül akar vele beszélni a váron kívül. Csak remélte, nem találta ki a titkát.
Hosszú haja szabadon lebegett a vállán, ahogy kilovagolt a kapun.
Ser Marco már várta. Elgondolkozva nézte a férfit. Büszkén ült szőke lova nyergében, talpig bőrben, prémben és gyapjúban sem tagadhatta le déli származását. Szénfekete hajával, olajszín bőrével és markáns arcával akár vonzónak is lehetett nevezni.
A fekete szempár szigorúan meredt a lányra. Thirrin önkéntelenül összerezzent. Hirtelen újra kislánynak érezte magát, akit rosszaságon kaptak.
- Hívattál, uram - hajtott fejet.
- Azt hiszem, túl messzire mentél.
A lány keze ökölbe szorult a kantáron.
- Mondtam, hogy nem lesz jó vége, ha mindhármójukkal kikezdesz.
- Én nem… - kezdett volna magyarázkodni, de Ser Marco félbeszakította:
- Thirrin, kérlek, légy őszinte! Mi volt ezzel a célod?
- Tudod, mit mondott apám.
- Igen. Hamarosan szerezz magadnak egy férjet. EGYET, nem hármat!
- Miért, tán mindhárman megkérték a kezem tőled?
- Nem. Még nem. De a fattyú szerelmes beléd.
Thirrin elsápadt, légzése felgyorsult.
- Nem. Ez nem igaz. Jonnal csak barátok vagyunk, ő sosem…
- Dehogyisnem! Többet érez irántad barátságnál. Figyeltem tegnap, mikor Theon Greyjoy vívott veled, és látszott a szemén, legszívesebben megmentene. Ami még rosszabb, másik kettőnek sem vagy közömbös. Havas szereti a féltestvérét, legalábbis azt hiszem, Greyjoyt viszont gyűlöli.
- Arra gondolsz…?
- Nagyon jól tudod, mire gondolok. Ebből már nem jössz ki jól, akárhogy is döntesz. De sietned kell, mert…
- Azt ne mondd, hogy közeleg a tél! - A lány hisztérikusan felnevetett. - Mit javasolsz, tehát?
- Válaszd a kisebbik rosszat. Hagyd Havasnak, hogy közeledjen hozzád. Nem akárki fia, kedves hozzád, jó harcos, és biztosítod a jövőjét. Nem baj, ha te nem viszonzod még az érzéseit. Idővel megszokjátok egymást. Ha hozzámész a Stark fiúhoz, elveszted Jégerődöt, amit, ha jól sejtem, nem áldoznál fel. Greyjoy esélytelen, akárhogy is nézzük, ő egy túsz.
Thirrin nagyot nyelt. Eszébe jutott a pár nappal azelőtti vadászat. Theon meleg keze a derekán, szívének heves dobogása, nyakának fás, érdes illata, ajkainak sós íze. És előző nap, mikor megölelte. Nem volt teljesen tudatánál, de érezte, Theon legszívesebben akkor is megcsókolta volna. A lelkét védő erős jégpáncél olvadásnak indult a tenger viharos vizétől. Nem tudott védekezni ellene, nem is akart.
Fejében cikáztak a gondolatok. Robb már kiesett a játékból, sőt, gyakorlatilag önként lépett ki.
Jont talán el tudja intézni, olyan becsületes az a fiú, nem kötné az ebet a karóhoz.
De Theon… Hirtelen rájött, nem akarja őt elveszíteni. Fontos lett számára, többet akart tőle egy véletlen csóknál az erdő mélyén. Hozzá kell kötnie magát. A megoldás kézenfekvő volt…
- Thirrin, figyelsz te rám egyáltalán?
- Persze!
- Drágaságom, az én fejemet nem tudod elcsavarni. Azt mondtam, még egyszer nem vagyok hajlandó fedezni téged, sem az apád, sem bárki más előtt.
- Nincs is szükségem rá - vágott vissza Thirrin hűvösen.
Ne nézz teljesen ostobának, szépfiú - gondolta a lány. - Már jobban játszom. Nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat. Azon kívül Ő gyakorlott játékos volt, elismerem, de Theon Greyjoy is az, aki ráadásul úgy ismeri ezt a kastélyt, mint a tenyerét. És ezúttal én fogok nyerni.
Ekkor hirtelen elkezdett esni az eső, kövér, sűrű cseppekben.
- Menjünk vissza, mielőtt szétázunk! - azzal Thirrin irányba fordította és megsarkantyúzta a lovát, majd szédületes iramban a vár felé kezdett vágtatni.
Nem érdekelte, hogy ömlik az eső, hogy a menetszéltől megfázhat és belázasodhat. Minden gondja elszállt. Már tudta, mit kell csinálnia. A hűvös, elérhetetlen úrihölgynek ideje más arcát mutatnia.
Mikor beért a kapun, lendületből leugrott a lóról, a kantárt az egyik lovászfiú kezébe adta, és felrohant a kastélyba. Tudta, melyik szárnyban laknak a fiúk, de csak reménykedhetett, hogy sikerrel jár és képes lesz uralkodni magán.
Diadalmasan elmosolyodott, mikor szembetalálkozott Theonnal. Tekintetük összeakadt, a fiú mindenfajta köszönés vagy egyéb hozzáfűznivaló nélkül behúzta a szobájába és megcsókolta.
- Még van képed, miután tegnap gyakorlatilag leütöttél? - kérdezte a lány huncutul csillogó szemmel.
- Mentségemre szóljon, hogy elkaptalak. És csak felmelegítelek, csurom víz vagy… Kiálltál az esőre, hogy hosszabbra nőjön a hajad?
- Nagyon vicces vagy…
A kőfalnak dőlve csókolóztak, Theon először beletúrt a lány nedves, begöndörödött fürtjeibe, majd végigcsúsztatta ujjait a gerince mentén, végül megállapodott a fenekén.
- Csak lovaglónadrágban kéne járnod - suttogta a fülébe. - Így látom és érzem a legjobban…
- Én meg azt érzem, hogy ez nagyon tetszik neked…
- Akkor gyere, és mindjárt neked is nagyon fog tetszeni valami…
- Már megint túl mohó vagy… - suttogta Thirrin mosolyogva, miközben végigzongorázott a fiú megfeszült alsó hasizmain. Tudta, pengeélen táncol és innen könnyen elbukhat, de őszintén szólva élvezte a játékot. - Beszélhetünk róla, valami nyugodtabb helyen, nem a délután kellős közepén, valahol, ahol nem ismernek fel minket.
- Ki tudsz szökni ma éjjel? - vágta rá Theon gondolkodás nélkül.
- Attól függ. Ha továbbra is szakad az eső, inkább meggondolom. Megérsz nekem egy tüdőgyulladást?
- Annál sokkal többet is…
Azt el tudom képzelni… - gondolta Thirrin. Azon kapta magát, hogy Theon ajkait bámulja azt kívánva, csókolja meg, ahol éri. Úgyis csuromvizesek a ruhái, még direkt jót is tenne, ha megszabadítaná az összestől.
De nem ma. Még korán van. Újabb hiba, amit nem fog elkövetni.
- Maradjunk annyiban - mondta a lány -, hogy holnap éjjel találkozzunk. Csak te meg én. A váron kívül.
- Rendben. A déli kapuhoz közel van egy falu, ott egy kocsma. Lehetetlen eltéveszteni.
- Azt hiszem, megtalálom.
Könnyedén szájon csókolta a fiút, majd magabiztos léptekkel és ringó csípővel távozott.
Thirrin iszonyú büszke volt magára, hogy nem adta meg magát. Szíve szerint megtette volna rögtön, amint magukra csukták az ajtót, nem törődve a körülményekkel. De örült, hogy képes volt az eszére hallgatni. Már nem volt tizennégy éves, és a várakozástól még izgalmasabb lesz a játék. Határozottan érezte, nyerésre áll.

2 megjegyzés:

  1. Még mindig undorom van Theontól, bocsi :D Jon se kéne. Ser Marcot akarom :D
    Izgatottan várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként péntek este szerintem legalább 5 embernek magyaráztam el (vagy legalábbis próbáltam=D), miért Theon a legérdekesebb karakter az egészből, és talán nem voltam teljesen sikertelen.=D
      Nemsokára felteszem a 17.-et (csak most kicsit megakadtam a 18.-kal). =)

      Törlés