2014. szeptember 18., csütörtök

Tizenhetedik rész

Művészettöri órán most barokk festészetet veszünk, és szó volt a Van Dyck-barna színről, ami egy nagyon különleges, vöröses árnyalatú sötétbarna, és a hozzáadott színektől függ, hideg vagy meleg tónusúnak tűnik-e a kész képen. Ezek alapján rájöttem, hogy Thirrin haja tulajdonképpen Van Dyck-barna.=D Tanulság: érdemes figyelni művtörin. Ez elég random volt, nem is kapcsolódik igazán a fejezethez, de gondoltam, megosztom, mert vicces.=)

Sötétség, kellemesen nagy tömeg, zaj. Csak egy átlagos este a váron kívüli kocsmában. Mikor a szürkébe öltözött fiú besétált, senkinek nem okozott meglepetést a jelenléte. Leült az egyik sötét sarokba, rendelt egy kancsó erős vörösbort, és türelmesen várakozott. A biztonság kedvéért a fején tartotta a kapucniját, hogy ne ismerjék fel világos, vöröses hajáról, de amúgy sem számított volna. Theon Greyjoy nem volt szokatlan vendég.
Akárhányszor kinyílt az ajtó, felpillantott, hogy megnézze, ki az, de sokáig csalódnia kellett. Telt-múlt az idő. Már-már aggódni kezdett, mikor jelentéktelen sötétkék ruhás lány lépett be, lehajtott fején csuklyával. Két oldalról hosszú, sötét hajzuhatag omlott alá, senki nem látta az arcát. A lány nem nézett se jobbra, se balra, gyors léptekkel átvágott a termen, egyenest a sarok irányába.
- Elnézést a késésért - suttogta Thirrin. Leült Theon mellé, aki ösztönösen átkarolta a lány derekát. - Ez finom? - mutatott a boroskancsóra.
- Tűrhető. Rendben kijutottál?
- Amint látod. Mondtam, hogy tőlem nem szokták megkérdezni, hova megyek és miért.
- Nagyon helyes… - Theon úgy döntött, egyelőre elég a beszédből. Magához húzta a lányt, és hevesen megcsókolta. Thirrin nem ellenkezett, sőt, a következő pillanatban már Theon ölében ült, lábait a fiú csípőjére kulcsolva. Szenvedélyesen csókolóztak, Theon percről percre jobban vágyott a lányra. Thirrin élvezettel felnyögött, mikor Theon belecsókolt a nyakába. Selymes, fehér bőrének édes, mentás íze volt. Egyik kezével óvatosan benyúlt a lány szoknyája alá, finoman simogatta pihés combját. Thirrin légzése felgyorsult.
- Kérlek, lassíts! - suttogta, de a hanglejtése nem volt túl meggyőző.
- Nem úgy tűnsz, mint aki lassítani akar…
- Nem is, mármint… Theon, én nem igazán szeretném, hogy mi ketten itt és most…
- Miért ne? Ígérem, fel sem tűnne senkinek.
- Hű, de türelmetlen valaki… - a lány mosolya láttán bárkinek darabokra tört volna a szíve.
- Persze, hogy türelmetlen vagyok, Thirrin. Beleuntam a taktikázásba. Akarlak. - Két kezébe vette a lány arcát, olyan közel voltak egymáshoz, hogy az orruk összeért. - Le akarom tépni rólad a csinos ruhádat, végigcsókolni a gyönyörű testedet, azt akarom, hogy a nevemet kiáltsd, mikor… - nem tudta befejezni a mondatot, mert Thirrin hirtelen megcsókolta. Még szorosabban tapadt hozzá, mohó csókjaiból sütött, a lány is alig tudja türtőztetni magát. Theon ezt jó jelnek vette.
- Éppenséggel… A tiéd lehetek… Holnap éjjel… - pihegte Thirrin két csók között.
- Hogyan? - kérdezte Theon.
- Tudod, hol a szobám, igaz?
A fiú bólintott.
- Helyes. Mikor már elcsendesedett a kastély… Gyere át hozzám. Ne vigyél magaddal gyertyát, hagyatkozz a fáklyákra vagy a holdfényre. Az ajtóm sima fa, vaspántokkal, de a felső részén van egy jól látható, sötétvörös, hosszú folt. Ha megtaláltad, kopogj három rövidet.  Várni fogok rád.
- Ugye tudod, ez milyen veszélyes?
- Persze - mondta Thirrin olyan hangsúllyal, mintha az időjárásról beszélgetnének. - De szerintem meg tudod tenni.
- Ezek szerint bízol bennem? - kérdezte Theon.
- Abban bízom, hogy képes vagy feltűnés nélkül eljutni a kastély egyik pontjától a másikig. Jól sejtem, hogy csináltál már valami ilyesmit?
- De még mennyiszer… Bár legtöbbször a saját szobámban. És még mindig félelmetes, hogy átlátsz rajtam, Hópehely…
- Szeretem, mikor Hópehelynek hívsz…
Nyelvük ismét összegabalyodott, Theon átölelte a lány karcsú derekát, Thirrin mindkét karját a fiú nyaka köré fonta. Theon tudta, ez már majdnem a célegyenes. Ha csak azért nem akarja rögtön, hogy ne nézze ribancnak, hát jó. Több hónapja magának akarta Thirrint, egy nappal több vagy kevesebb már nem számít.
- Visszamegyünk? - kérdezte aztán Theon. - Mármint, az feltűnőbb, ha te nem vagy a helyeden.
- Együtt? - kérdezett vissza Thirrin. - Gyanús lenne, nem gondolod?
- Tudok egy rejtekutat, szóval könnyen megoldható. Fogod a kezem, nem nézel fel, kicsit rázod azt a formás fenekedet, és úgy fog tűnni, mintha felvinnék egy lányt a környékről. Szoktam ugyanis - tette hozzá, de szinte rögtön megbánta.
Thirrin szemében kialudt a tűz, pillantása hideg lett, akár a jég.
- Most csak ketten játszuk ezt a játékot. Te és én. Semmi felesleges harmadik vagy negyedik, akárhonnan szalajtott kurva. Ehhez tartsd magad, és így teszek én is. Ígérem, nem okozok csalódást.
Theon beleegyezőleg bólintott. Egy kis része ugyan tiltakozott, hogy ezt még meg fogja bánni, de jelen pillanatban nem érdekelte. Nem akar osztozni, hát persze, hiszen nemes, soha nem is kellett neki. Az egy percig sem fordult meg a fejében, Thirrinnek eszébe jutna kikacsingatnia viszonyukból. Egy éjszaka, és más férfit látni se akar majd többet.
A lány elégedetten elmosolyodott. Könnyedén, észrevétlenül hagyták el a helyiséget, hűvös, fehér ujjaik egymásba kulcsolódtak.
Az éjszaka elég hideg volt, a csillagok tisztán ragyogtak a felhőmentes égbolton. Lassan, kéz a kézben sétáltak a kastély felé a sötétben. Thirrin nem kérdezett semmit, Theon rögtön megérezte, bízik benne. Úgy tűnt, a lány nem osztja az északon oly’ népszerű “Ne bízz meg egy Greyjoyban” - elvet.
- Érdekel, miért éppen te? - törte meg a csendet Thirrin, mikor már a falnál jártak.
- Tudom, miért én - mosolygott rá Theon. Finoman a köveknek döntötte a lányt és lassan megcsókolta, átölelve a derekát.
- Hát pont ezért - suttogta Thirrin, beletúrva a holdfénytől már-már teljesen szőke hajába. - Első pillantásra sejtettem, hogy így tudsz csókolózni…
Egyszerűen bejutottak, szerencséjükre senkivel sem találkoztak. Az udvaron váltak el, miután gyors csókot váltottak. Theon néhány percig az ajtókeretre támaszkodva bámulta Thirrin távolodó alakját. A lány egy pillanatra megfordult, tekintetük összeakadt, csókot dobott a fiú felé, majd befordult a sarkon. Theon magában mosolyogva indult fel a szobájába.
Tisztában volt vele, hogy esetleges viszonyuk sokkal veszélyesebb, mint bármelyik másik, amibe belebonyolódott élete során. De nem aggódott, tudta, hogy képes véghezvinni, amit akar. A gyönyörű hópehely már most is olvadófélben volt… Alig várta a következő éjszakát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése