2014. október 19., vasárnap

Huszonegyedik rész

Valószínűleg a legérzelgősebb és legcsöpögősebb fejezet következik ma... Csak mondom. Még nyáron, együltő helyemben megírtam, és ez az egyik kedvencem. A végére, mikor zenét választottam, majdnem a Parla con me-t tettem be, mert a szövege nagyjából megegyezik a fejezet tartalmával, de aki nem tud olaszul, annak csak szirupos hangzású tinglitangli lenne, szóval maradtam a jól bevált alternél. Egyébként tegnap volt szerencsém élőben is hallani, és mondhatom, csodálatos minden formában. Ó, és még egy apróság: mivel elég jól állok, meg fogom tudni oldani, hogy hetente kétszer tegyek fel új részt.=)


Szinte minden napjuk hasonlóan telt. Nappal, nyilvánosan ugyanúgy viselkedtek egymással, mint eddig, tisztes távolságot tartva, időnkénti beszélgetéseiket csípős megjegyzésekkel fűszerezve, ügyelve arra, hogy senkinek meg se forduljon a fejében, sokkal közelebbi kapcsolatban állnak.
De éjjel… Hol Thirrin, hol Theon osont a folyosókon, követve a falon függő fáklyák gyér fényét. Csendesek voltak, mint az árnyék, lépteik puhák, akár egy macskáé. Megvárták, míg a kastély elcsendesedik, és csak aztán indultak útnak. Ajtajaik zárai halk nesszel nyíltak, a retesz és kulcs finom kattanása jelezte számukra az igazi éjszaka kezdetét. Forrón és szenvedélyesen szeretkeztek, és áldották a vastag falak hangtompító hatását. Utána hosszú órákon át feküdtek az ágyban, szorosan összebújva, olykor csendben, de leginkább beszélgetve. Sosem érte őket együtt a reggel, még napfelkelte előtt visszasurrantak saját lakrészükbe, hogy egy kicsit aludni is tudjanak.
Theon egyre többször kapta magát azon, hogy reggeli közben kis híján beleájul a zabkásájába, és zöld szemei alatt már-már fekete karikák éktelenkedtek a kialvatlanságtól. De nem érdekelte, ahogy az sem, hogy minden igyekezete ellenére látványosan lecsökkent a koncentrációképessége, emiatt sokkal több sérülést szenvedett vívásnál, és néha nem volt képes felfogni, mit mondanak neki.
Úgy gondolta, megéri, ha éjszakáit ezzel a két lábon járó csodával tölti. Thirrin csupa újdonságot hozott az életébe, például szeretkezés után beszélgettek. A lány kitöltötte minden gondolatát és ábrándját, távozása után is magán érezte mentaillatát, ajkainak hűs ízét, ujjain hajának selymességét. A titkolózás, a lebukás veszélye pedig még izgalmasabbá tette viszonyukat. Mert a rizikófaktor nagy volt. Apró mosolyok és beszélő pillantások. Óvatos érintések az asztal alatt. Karmolások a fiú tejfehér bőrén. Vörös foltok a lány testén. Kettejük folytonos fáradtsága. És hogy állandóan őt nézte.
Pillantásuk összeakadt reggelinél, miközben Thirrin a fejét támasztva, csigalassúsággal kanalazta a zabkásáját, és laposakat pislogva hallgatta a lányok locsogását.
Olyan szenvedéllyel vívtak, mint még soha. A lány démonikusan mosolygott, nyílt, kék szemével végig a szemébe nézett, és őrülten izgató volt. Akárcsak, mikor lovagolt, és feszes bőrbe borított combjai erélyesen szorították a lovat, melle fel-le hullámzott, csillogó hajfonata ugrált a hátán.
Napközben nem sok időt töltöttek kettesben. Ha valahogy meg tudták oldani, szigorúan külön kisurrantak az istenerdőbe. A fák és bokrok fullasztó rejtekében egy-egy, alig feltűnő órát loptak maguknak, teli öleléssel és csókokkal, de inkább éjjel találkoztak.
Néhány héttel első éjszakájuk után Theon árnyékként osont Thirrin lakrésze felé. Már ismerte a legjobb útvonalat, nyelvén ott volt a gondosan kidolgozott hazugság, arra az esetre, ha valakivel véletlenül összefutna.
Halkan benyitott a lány szobájába, és bereteszelte maga után az ajtót.
Thirrin félig feküdt, félig ült az ágyban, kezében egy kupa borral, arcán gyötrelmes kifejezéssel. Theon rögtön tudta, valami nem stimmel.
- Van egy jó hírem, meg egy rossz - nézett rá a lány. - Melyikkel kezdjem?
- A jóval… - mondta Theon óvatosan.
- Nem vagyok várandós a fattyaddal, annak ellenére, hogy volt, mikor nem vigyáztunk eléggé.
Theon halványan elmosolyodott.
- A rossz hír viszont, hogy emiatt… Hogy is mondjam… Szóval most nem tudunk…
- Aha. Öööö… - hirtelen nem tudta, hogyan kéne reagálnia erre. Még soha nem volt hasonló helyzetben. Már a nyelvén volt a kérdés, de Thirrin megelőzte:
- Azért kérlek, maradj itt! - emelte rá nagy, kék szemeit.
- Persze, rendben - bólintott.
Theon lerúgta a csizmáját, felült a lány mellé, és átkarolta a vállát. Magához szorította Thirrint, megcsókolta feje búbját, miközben mélyen beszívta haja menta-, fenyőtű-, és füstillatát.
- Jól vagy? - kérdezte, csak hogy megtörje a kínos csendet.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? Szívesen megforgatok egy tőrt a hasadban, ha kíváncsi vagy, hogy érzek - Thirrin arca hirtelen paprikavörösbe váltott, és elszégyellte magát. - Bocsánat.
- Semmi baj - szorította meg a lány kezét Theon.
- De tényleg. Nem akarok goromba lenni hozzád.
Thirrin valóban elég rosszul nézett ki: bőre szokásosnál is sápadtabb volt, az ő szeme alatt is karikák sötétlettek, és kék szeme csillogásán látszott, egy kicsit berúgott a fájdalomcsillapításra használt bortól.
Theon nem szólt semmit. Az ölébe húzta a lányt, mindkét karjával átölelte, ő pedig a fiú mellkasára hajtotta a fejét. Theon hosszú csókot nyomott Thirrin homlokára. Thirrin kissé felemelte a fejét, vörös ajkai szétnyíltak. Theon lassan és finoman megcsókolta. A szája édes volt a fűszeres bortól. Gyengéden csókolóztak, óvatosan, mint két gyerek, de a vágy így is éledezett bennük.
- Nem így szoktál csókolni - mondta hirtelen Thirrin. - Máskor sokkal… Követelőzőbb vagy - mosolyodott el halványan.
- Az alkalomhoz inkább egy ilyen csók illik, nincs igazam?
- De… - pihegte a lány. Theont furcsa melegség öntötte el, ahogy Thirrin hozzábújt, és lassan le-lecsukta a szemét. Szórakozottan cirógatta kusza fonatba kötött, vörösen csillogó tincseit.
- Ő nem maradt volna velem… - suttogta Thirrin. - És nem csókolt volna meg így…
- Kicsoda? - kérdezte Theon. Sejtette, kiről van szó. Nem is tévedett.
- Az első kedvesem. A fattyú, aki már az Éjjeli Őrségben szolgál…
Theon kíváncsisága egyre nőtt. Szeretett volna többet megtudni a titokzatos, Targaryen-hasonmás fattyúról, aki ennyit jelentett Thirrinnek.
- Mesélj róla! - kérte a lányt.
- Ha ragaszkodsz hozzá… - a bor kezdett hatni. Thirrin szeme félig csukva volt, ahogy búgó hangján beszélni kezdett. - Már az első vacsorán kinéztem magamnak a terem végében, olyan szép volt. Hosszú utat tettek meg, ezért két-három hetet is maradni készültek nálunk. Rögtön tudtam, ki kell ezt használnom. Két nap alatt meghódítottam.
- Neki hamarabb odaadtad magad, mint nekem - jegyezte meg Theon.
- Ostoba, kíváncsi kislány voltam. Veszélyes játékot játszottunk, pont, mint veled. Viszont akkor még nem voltam olyan ügyes. Ser Marco hamar rálelt a titkunkra. Megeskettem, hogy nem árulja el apámnak. Onnantól kezdve ő hozott nekem holdteát, ha szükségem volt rá.
Hát persze, hogy több van köztük, mint egyszerű úrnő-fegyvermester kapcsolat! - gondolta Theon. Ugyanakkor más is megfordult a fejében, de Thirrin mintha megérezte volna:
- Rólunk nem tud, különben már mondta volna. Forrófejű dorne-i, nem tudná magában tartani.
Szóval, három hét boldogságot szereztem magamnak. Nagyon gyorsan beleszerettem. Aztán egy reggel ellovagoltak a Falra. Búcsú nélkül távozott. A várfalról néztem, ahogy elmennek. Mikor eltűntek a látóhatárról, berohantam a szobámba, és egész nap sírtam. Számíthattam volna rá, ez igaz, de nem fájt kevésbé, hogy a kedvesem elhagyott.
Volt valami különösen szívszorító az utolsó mondatban.
- Már jó ideje a Falon lehet. Ha van benne egy kis tisztesség, nem tudja az egész Éjjeli Őrség, hogy Darvon Woodley lánya önként odaadta neki a szüzességét - fejezte be monológját Thirrin.
Theon hirtelen elemi erővel kezdte gyűlölni a fattyút, aki miatt Thirrin szíve darabokra tört.
Az emlék felszínre hozatala nem tett jót az amúgy is felkavart érzelmi állapotú lánynak. Halk zokogásban tört ki, könnyei sűrű patakokban csordogáltak le az arcán.
- Bocsánat - suttogta Theon. - Shhh… Semmi baj. Ő elment, de én itt vagyok.
Thirrin erőtlenül bólintott. Szorosan átölelte a fiú vállát, aki újból megcsókolta. Thirrin olyan odaadón csókolt, mint még soha. A határozott, kemény nő tovatűnt. Theon egy lányt tartott a karjában, egy lányt, aki csak arra vágyott, hogy valaki nagyon-nagyon szeresse.
- Ahogy hívtad… - mondta Theon elgondolkozva, miután Thirrin kissé megnyugodott. - Kedvesem…
- Dorne-ban így nevezik a szeretőket. De te jobban megérdemled, hogy a kedvesemnek hívjalak.
- Igazán?
- Igen. Veled sokkal többet beszélgetünk, téged mintha… A lelkem is érdekelne. Veled egyszerűen… Jobban érzem magam…
Thirrin feje lebukott a párnára. A lány elaludt.
Pár pillanat múlva engedett a szorításból, így Theon ki tudta szabadítani a kezét. Apró csókot lehelt Thirrin ajkaira, majd a homlokára.
- Jó éjszakát… Kedvesem - suttogta, miközben végigsimította a lány testét, és betakargatta.
Halkan kiosont a folyosóra, árnyékként indult vissza a szobájába. Az éjszaka eseményei jártak a fejében.
Thirrin Woodley - gondolta -, ki hitte volna, hogy ennyire felforgatod a világomat?

2014. október 15., szerda

Huszadik rész

Ezt eredetileg nem terveztem, utólagos javaslat hatására illesztettem be két fejezet közé.=) Próbáltam amolyan szex utáni közös cigi - stílusúra megírni, főleg mert róluk ezt el is tudnám képzelni. Remélem, a hangulat átjön, én nagyon élveztem írni ezt a részt, az egyik kedvencem eddig.=)

- Hű. Ez jó volt - mondta Thirrin, ahogy mosolyogva elnyúlt Theon ágyában. Egy napig bírta ki nélküle. Eredetileg hosszabb szüneteket tervezett két veszélyes légyott között, de a teste gyors ütemben vette át az irányítást a józan esze fölött. Előző alkalommal már-már hajnalodott, mire Theon visszament a saját szobájába. Akkor Thirrin délig aludt, és minden igyekezetével próbálta kerülni a fiút a nap folyamán, mert az volt az érzése, helyben rávetné magát. Éjjel sem találkoztak, de a következő nap Thirrin sutba dobta minden elvét, és közölte Theonnal, meglátogatja éjszaka. A viszonylag nagy távolság miatt nehezebb volt a sötétben osonni, mint gondolta, de sikeresen megtalálta Theon szobáját, az pedig nem volt kérdés, megérte-e.
- Ennyi? “Ez jó volt”? Azért ennél többet vártam - jegyezte meg Theon, miközben magához ölelte a lányt.
- Simogassam meg a fejed, mint a lovamnak szoktam, vagy mit szeretnél?
- Hát nem pont erre gondoltam… - mosolyodott el Theon szemtelenül. Thirrin a szemét forgatta, de feljebb csúszott, és megcsókolta a fiút.
- Egy kicsit fura voltál ma - mondta Theon fürkésző tekintettel, miután szétváltak. - Történt valami, amiről nem tudok?
Fenébe, lehet, hogy kezd kiismerni - gondolta a lány. - Eddig csak két embernek sikerült…
- Semmi említésre méltó, csak… - Thirrin felült az ágyban, a takarót magához szorítva. - Az egyik Tyrell-unokatestvéremtől lehetetlenül hosszú leveleket szoktam kapni. Ma is kaptam egy ilyet, és már maga a tény kiakaszt, hogy le kell ülnöm, és udvariasan kell válaszolnom négy oldalnyi ostoba fecsegésre.
- Miért nem hagyod a fenébe?
- Mert végülis a lány rokonom, és szeretnék jó kapcsolatot ápolni vele, az sosem jön rosszul.
- Aha. Egyébként szép ez a Tyrell-lány? Mert akkor elnézegetnélek titeket együtt…
- Gratulálok, hogy csak idáig sikerült eljutnod. De ő Égikert legszebb rózsája, ha már érdekel.
- Neked nincs ilyen jelzős neved? - kérdezte Theon.
- Ami azt illeti, van… Tavaszi Hópehely. Mert a tavasz legelején születtem.
- Hmm… Nem rossz, illik hozzád.
- Köszönöm - mosolyodott el Thirrin, és visszabújt Theon mellé. Szorosan hozzásimult, fejét a mellkasára fektette. Kellemesen megborzongott, ahogy Theon épp csak hozzáérve végigsimított a gerince mentén.
- Olyan vékony vagy - motyogta a hajába. - Minden izmod látszik. Még sohasem voltam ilyen lánnyal.
- Az eddigi kis nőcskéid nagy valószínűséggel csak rajtad lovagoltak, én meg egy hatszáz kilós, szeszélyes csataménen is szoktam.
- Minden világos… - ujjai apró, lágy érintésű köröket írtak le a lány derekán. - De akkor is szokatlan... Alig érnek össze a combjaid és nagyon durván szálkás a karod.
- Ne kezdd már te is! Akárhányszor új ruhát csináltattam magamnak otthon, megkaptam, hogy túl izmos vagyok, és hogy ez nem normális.
- Egy lányhoz képest tényleg. De nekem így is tetszel.
- Vettem észre... - mondta Thirrin. Egymásra mosolyogtak, és élvezetes, hosszú csókban forrtak össze. Theon szorosan magához ölelte, beletúrt a hajába, Thirrin átkarolta a nyakát, mélyen beszívta érdes, fás illatát.
- Várj, eszembe jutott valami - szakította félbe hirtelen Thirrin a csókot, mielőtt igazán belejöttek volna. - Mit fogunk csinálni?
- Nagylány vagy, Hópehely, szerintem pontosan tudod - kacsintott rá Theon.
- Jaj, nem most, hanem... Általában! Tudod, ha nappal összefutunk, vagy ilyesmi, akkor hogy viselkedünk egymással? Erre a múltkor nem tértünk ki!
- Hé, lazíts már! - Theon finoman masszírozta a lány combját, mire Thirrin azonnal szaporábban kezdte venni a levegőt. - Ha minden marad a régiben, senki nem fogja gyanítani, mi van köztünk.
- Szóval továbbra is flörtöljünk egymással látványosan, míg Jon ki nem hív téged párbajra, vagy fel nem robban a feje? - kérdezte Thirrin felvont szemöldökkel. - Egyáltalán, vele mit kezdjek?
- Havas az utolsó, akit be akarok hozni az ágyamba, még ha képletesen is - morogta Theon. - Lépjünk tovább, és folytassuk, amit elkezdtünk...
Megpróbálta megcsókolni, de Thirrin nem hagyta magát.
- Nem, ezt beszéljük meg! Igazad van, hogy mindennek maradnia kellene a régiben, tehát ha hirtelen kerülni kezdeném, az gyanús lenne. Ugyanakkor túl jóban vagyok vele ahhoz, hogy ezek után fura legyen vele beszélgetni vagy bármit is csinálni, mert azt hinné, még van esélye, holott nincs!
- Na végre, valami jó hír... Nézd, felőlem azt csináltok, amit akartok, feltéve, ha nem nyúl hozzád. Ez esetben ugyanis kénytelen leszek levágni a kezét, de legalábbis beverni az ostoba képét.
- Theon! - kiáltott fel Thirrin felháborodva. - Mégis mit képzelsz magadról?! Nem vagyok a tulajdonod!
- Édesem, ha jól emlékszem, te mondtad, hogy mostantól csak egymással hálhatunk.
Thirrin hirtelen akart visszavágni, de nem jött ki hang a torkán. Helyette lesütött szemmel, lassan bólintott.  Hűvös ujjait összefűzte Theon felhevült, meleg kezével.
- Nem áll szándékomban rajtad kívül mással lefeküdni - suttogta. - Tartom magam az egyezségünkhöz.
- Ezt örömmel hallom - Theon felemelte a lány fejét az állánál fogva. - Ahogy én is.
Thirrin halványan elmosolyodott.
- Elsőre nem gondoltam volna, hogy veled is lehet rendesen beszélgetni.
- Tele vagyok meglepetésekkel. De most inkább használjuk másra a szánkat…
Könnyedén összenevettek. Thirrin elmerült az átható, világoszöld szempár tengerében, mielőtt lassan és érzékien újra csókolózni kezdtek. Akkor már tudta, ő sem fog távozni szürkület előtt.


2014. október 9., csütörtök

Tizenkilencedik rész

Erősen 18+ a mai fejezet, de szerintem aki elég érettnek gondolja magát ehhez a világhoz, meg sem fog kottyanni, ez kedves esti mese az eredeti műhöz képest. Ugyancsak megjegyezném, hogy nem szándékozom Szürke 50 árnyalata - irányba terelni az írásomat, ha ezt akartam volna, körülbelül a harmadik fejezetnél ki is derült volna. Bár ha azt nézzük, hogy közel húsz rész alatt néhány csók csattant csak el (meg pár pofon hehe), azért nagyjából látszik, mit szeretnék kihozni belőle.=) Legalábbis remélem. Azt viszont nem ígérem, hogy a továbbiakban nem vesszük érzelmesre a figurát, de majd úgyis meglátjátok! ;)

A kandallóban már leégett a tűz, csak a parázs pislákolt finom, titokzatos fénnyel. Három, közepes méretű gyertya égett a dupla ágy melletti asztalon. A szobát erős illat lengte körül: menta, égő viasz és parázsló fenyőfa füstje.
Thirrin a gondosan előkészített ágyon ült, haja simára fésülve és oldalra rendezve, lábai keresztben egymáson. Krémfehér, önmagában is elég szép, hosszú hálóruhát viselt, alatta semmit. Egy pillanatra a tükörre sandított, de elégedett volt a képpel: gyönyörű volt, természetesen. A fény narancsos ragyogásba vonta egész alakját, haját élénkvörösre festve, arcára elegáns árnyékokat varázsolva.
Kellemesen borzongás futott végig a gerince mentén, ahogy belegondolt, mi fog történni ma éjjel. Próbált józan maradni, de nem tehetett róla, amint bevillant egy emlékkép, ahogy csókolóznak, rögtön elfogta a vágy.
Az idő borzalmasan lassan telt. A lány fejébe régebbi, más emlékek kezdtek beférkőzni. Thirrin megrázta a fejét, hogy elhessegesse a kéretlen gondolatokat. Ez más lesz, teljesen más.
Végre meghallotta a három rövid kopogást. Azonnal felpattant, hogy ajtót nyisson. Theon gyorsan és finoman beosont, Thirrin még kinézett, de csak a kihalt, félhomályba burkolt folyosót látta. Gyorsan becsukta tehát az ajtót, bereteszelte, és ráfordította a kulcsot a zárban.
Tekintetük összetalálkozott. A zöld szempár eleven tüze rögtön megolvaszotta.
A következő pillanatban Thirrin a fiú nyakába borult és megcsókolta. Ajkaik mohón falták egymást, nyelveik összetalálkoztak, és olyan szorosan összeölelkeztek, mint még soha. Thirrin önkéntelenül benyúlt Theon inge alá és gyors mozdulattal megszabadította tőle. Érintésével felfedezte izmos felsőtestének minden porcikáját, de nem ment lejjebb a csípője vonalánál. Tudta, hogy ez hatásos lesz.
A lány halkan felsóhajtott, ahogy Theon végigcsókolta arcának élét, a nyaka finom ívét, kiálló kulcscsontja vonalát. Érezte, hogy egyik keze gyakorlott mozdulatokkal felfedezi a testét: kellemesen puha ujjbegyei először a mellét cirógatták, majd a hasát és a combját.
- Felesleges volt felvenned ezt - suttogta Theon, miközben a ruhájából próbálta kihámozni. - Adj egy tőrt, levágom rólad!
- Azt próbáld meg… Csak húzd meg a zsinórt… Igen, így - a ruha finom suhanással ért földet Thirrin bokájánál. Theon egy pillanatra hátralépett.
- Sokkal szebb vagy, mint elképzeltem - mondta. - És ma az enyém leszel…
Finoman az ágyra döntötte a lányt, csókokkal borította be a felsőtestét, majd lejjebb csúszott, és a belső combját kezdte finoman csókolgatni, egyre feljebb és feljebb.
- Igen, igen, ez az, csináld tovább, igen… ÁHHHH!!!! Ezt most miért?
Thirrin már egész testében remegett, mikor Theon abbahagyta.
- Mert valahogy meg kell akadályoznom, hogy ne ébreszd fel az egész várat a sikításoddal - mondta, miközben a lány számára kínzó lassúsággal kezdte levenni a nadrágját.
- Aha, és mégis ho… - de elakadt a szava. A fiú bőre pont olyan makulátlan és fehér volt, mint az övé, izomzata szépen kirajzolódó és szálkás, az ő haját is lángoló vörösre festette a tűz, világoszöld szeme kiragyogott az arcából, és Thirrin megértette, miért pirul el rögtön a legtöbb szolgálólány, ha Theon Greyjoy szóba kerül.
A két lobogó szempár összeakadt.
- Látom, tényleg akarsz engem…
- Amióta először megláttalak.
Ajkaik ismét összetapadtak, mikor Thirrin összekulcsolta a lábait Theon csípőjén és magába engedte. Tökéletes összhangban mozogtak, kezdetben lassan, aztán egyre gyorsabban. A lány érezte, közel a vég. Minden lökésnél forró, egyre erősödő hullámok öntötték el, szaporán kapkodta a levegőt. Az utolsónál gerince ívben megfeszült, testét remegés fogta el: egyhuzamban öntötte el a gyönyör. Thirrin kis híján felkiáltott, de Theon újból megcsókolta, miközben ő is remegett és erősen magához szorította a lányt.
Thirrin úgy érezte, a csillagok közt járnak. Körüllengte a fás illat, szájában sós ízt érzett, ujjai közt a fiú kusza, hullámos fürtjeit.
- Megérte várni rád, Thirrin Woodley - suttogta Theon.
- Ahogy rád is, Theon Greyjoy.
Egy utolsó csókot váltottak, mielőtt Theon legördült róla.
Thirrin mosolyogva elnyúlt az ágyon. Szemét lehunyta, mahagóniszínű haja fátyolként terült el körülötte. Mellkasa fel-le hullámzott, ahogy a légzése visszatért a normál ritmusába.
Theon felkönyökölt, átölelte a derekát, és könnyű csókot lehelt a lány szájára.
- Kérdezhetek valamit?
- Mondd csak! - felelte Thirrin suttogva.
- Szűz voltál?
A lány hamiskásan elmosolyodott és ő is felkönyökölt.
- Szerinted? - kérdezett vissza egy kacsintás kíséretében. - Olyan voltam, mint egy szűz? És vedd figyelembe, hogy mindenkit képes vagyok elvarázsolni, aki a nőket szereti.
- Ki volt az? - A fiú szeme összeszűkült.
Thirrin keze könnyedén végigsiklott a haján. A kusza, vörösesszőke fürtök lágyan peregtek az ujjai közül.
- Nagyon szép volt. Mint a régi Targaryenek. Déli fattyú, aki valamiért a Falat választotta - a hosszú, fehér ujjak Theon borostás arcát simogatták.
- A Falra küldöttek megszálltak a kastélyban egy kis időre. Nem ritka az ilyesmi, erősebb a kapcsolatunk a Fekete Testvérekkel, mint a többi északi házé. Akkor ő is köztük volt. Tizennégy éves voltam, frissen kivirágzott, és ártatlan. Hogy is mondják délen…? Ő szakította le a virágzó rózsámat.
Thirrin Theon fölé került, a fiú mellkasát és hasát simogatta. Érintése nyomán megfeszültek az izmai. A lány érezte a derekán a két felhevült, enyhén érdes tenyeret.
- A haja selymes ezüst volt, a szeme olyan kék, akár a tiszta égbolt. Gyönyörű volt. Megtanított… Sok mindenre… - a lány keze Theon csípőjére siklott, mire ő közelebb vonta magához. Thirrin még lejjebb csúsztatta a kezét és megérintette Theon kőkemény férfiasságát.
- Mutasd meg - suttogta Theon.
Thirrin ördögien elmosolyodott. Két tenyerével a fiú mellkasára támaszkodva meglovagolta őt. Hamarosan ismét finom remegés fogta el, feje hátrahanyatlott, ajkát apró sóhajok hagyták el. Theon lehúzta magához és megcsókolta.
- Jobb vagyok a szőke fattyúnál? - kérdezte szenvedélytől felgyulladt tekintettel.
- Mérföldekkel… - lehelte Thirrin, és gyönyörtől feltörő sikolyát csókba fojtotta.

2014. október 2., csütörtök

Tizennyolcadik rész

Szóval múlt héten elfelejtettem posztolni... Elég sok minden összejött az utóbbi időben, most is épp egy kisebb írói válságból próbálok kimászni, The Big Bang Theory-t és Reign-t nézve és magyar altert hallgatva. =D Ezt a részt egyébként szerettem írni, remélem, tetszeni fog.=)

Másnap reggel Theon egész rózsás hangulatban ébredt. Elégedettségét csak fokozta, mikor eszébe jutott kis éjjeli kiruccanásuk. Derűsen indult reggelizni, de jókedve azonnal elpárolgott, mikor Robb minden kérdés nélkül berángatta a folyosóról a szobájába:
- Beszélnünk kell. Most rögtön. Négyszemközt .
Arcán zaklatott kifejezés ült, beletúrt vöröses fürtjeibe, szemlátomást azon tépelődve, hogy adja elő a mondandóját.
Theon a falnak támaszkodott, karjait keresztbe fonta a mellkasán, és igyekezett nyugodt maradni. Első gondolata az volt, hogy Robb meglátta őt és Thirrint előző éjjel. Ugyan senkivel nem találkoztak, amíg beosontak a kastélyba, de sose lehessen tudni… Valamiért az volt az érzése, ha a dolog napvilágra kerülne, búcsút inthetne a fejének.
- Lady Thirrinről van szó - Theon itt már halálsápadt volt. - Anyám azt akarja, vegyem feleségül - Hatalmas kő esett le a szívéről, hogy nem róluk van szó, és úgy tűnt, Robb is megkönnyebbült egy kicsit.
- Honnan tudod? - kérdezte Theon, immár nyugodtabban.
- Hallottam anyát meg apát egyik este. Anya azt mondta, szerinte jó ötlet lenne, erre apa, hogy nem kell elsietni a házasságot, mire anya, hogy nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget, mire apa, hogy akkor mi lesz Thirrinék kastélyával, mire anya, hogy szerinte ez nem probléma, mire apa, hogy szerinte erről őt is meg kéne kérdezni, és akkor anyánál elszakadt a cérna, és közölte, ő márpedig nem fogja hagyni, hogy Jon lecsapja Thirrint a kezemről - Robb mindezt egy levegővel hadarta el, hogy mielőbb túlessen rajta.
Theon kis híján gúnyosan felnevetett. Még hogy Havas, persze! Okos nőnek tartotta Lady Catelyn-t, de most alaposan mellélőtt. Havas, aki egy lány szájába se tette át soha a becsületes nyelvét, pont ő szerezné meg Thirrint! De uralkodott magán, és megkérdezte:
- Neked erről mi a véleményed?
- Az, hogy nem akarom elvenni Thirrint! Kész szerencse, hogy apa sem volt igazán az ötlet pártján…
- Na ugye! Akkor hol itt a probléma? Ha anyád szóba hozza, mert ezek szerint inkább ő tenné, megmondod, hogy köszönöd szépen, de nem kérsz belőle.
- És mégis mit mondjak, ha megkérdezi, miért?
- Használd a fantáziád!  - Theon türelme fogytán volt. Minél előbb le akarta zárni az értelmetlen beszélgetést, mivel tudta, ha minden jól megy, ma este övé lesz a lány. - Egyébként tényleg, miért? - tette hozzá, csak hogy ne tűnjön udvariatlannak.
- Ööö… - Robb hezitált egy pillanatig. Elmondja vagy ne? Úgy döntött, nem kell mindent Theon orrára kötnie. - Egyszerűen csak… Nem az esetem - próbált kitérni az igazság elől, sikertelenül.
- Most komolyan azt várod tőlem, hogy elhiggyem? - forgatta a szemét Theon. - Végülis nekem mindegy, de ennél jobb hazugságot próbálj beadni anyádnak, mert Thirrin mindenki esete, akinek farka van.
Azzal kiviharzott Robb szobájából és hangos csattanással bevágta maga után az ajtót.
Köszönöm, veled aztán kurvára ki vagyok segítve - morogta Robb a tömör faajtónak.
Leült a földre, fejét a két térde közé hajtotta, és olyan dühös volt Theonra, mint még soha. Nem, nem is dühös - inkább csalódott. Ő volt a legjobb barátja, együtt nőttek fel, olyanok voltak egymásnak, mint a testvérek. A minimum, amit elvárt, hogy Theon legalább megpróbál segíteni neki, erre tessék…
A szíve mélyén Robb tudta, Theon sosem fogja tudni őt megérteni teljes mértékben, és ez nem az ő hibája volt. Hiába ismerték egymást, mint a tenyerüket, nem segített azon, hogy teljesen különbözött a természetük. És volt még valami: Theon sokkal szabadabb volt, mint Robb valaha is lehetett, hiába volt fogoly. Őt nem kötötte felelősség, becsület vagy kötelesség, bármit tehetett, amit akart, és minden további nélkül meg is tette, megbánás és túlgondolás nélkül. Neki sohasem mondták meg, mit tegyen most, vagy a jövő héten, vagy öt év múlva. Soha nem fogja senki közölni vele, kit fog feleségül venni, nem törődve a véleményével. Ezt sokszor irigyelte tőle. A könnyedségét, laza mosolyát, és elbűvölő, gondtalan természetét.
Robb kisöpört néhány kósza, vöröses tincset a szeméből. Végtére is Theonnak igaza van. Tényleg a sarkára kéne állnia, és alkalomadtán megmondania az anyjának, nem fogja feleségül venni Thirrint, mert… Mert biztosan nem fogok egy olyan lánnyal lefeküdni, aki felpofozott, hogy kijózanodjak. Ma beszélek vele. Mindenkinek jobb lesz, ha ezt minél előbb lezavarjuk…

Reggeli közben próbálta összeszedni a gondolatait és kitalálni hihető indokot az elutasításra. Ezen egyáltalán nem segített, hogy Thirrin aznap reggel valamiért különösen jókedvű volt, és arcán letörölhetetlen mosollyal beszélgetett Jonnal. Egy ilyen, minden hozzáadott erőfeszítés nélkül is gyönyörű lányt bárki boldogan feleségül venne.
Kis idő múlva édesanyja szobái felé vette az irányt. Menet közben érezte, hogy egyre gyorsabban ver a szíve az izgalomtól. Vett néhány mély levegőt, és bekopogott az egyik ajtón. Halk “Szabad!” volt a válasz.
Robb benyitott a szobába.
- Van néhány perced? - kérdezte. - Szeretnék beszélni veled.
- Persze - bólintott Catelyn könnyed mosollyal.
- Anya, nem áll szándékomban feleségül venni Lady Thirrint - mondta Robb rögtön a lényegre térve, miközben állta édesanyja pillantását.
Catelyn szép arcán árnyék suhant át, de ügyesen leplezte: kérdőn nézett vissza Robbra
- Ez meg hogy jutott eszedbe?
- Kérlek, ne nézz teljesen hülyének. Tudom, hogy mondtad apának.
A kék szempár összeszűkült:
- Honnan?
- Nem teljesen mindegy? Ennek a házasságnak nem lenne semmi értelme, te is tudod, én is tudom, apa is tudja, és képzeld, Thirrin is! - Robb igyekezte megőrizni a hidegvérét, de tudta, hogy nehéz menet lesz. Még soha nem veszekedtek úgy igazán.
- Robb, most pontosan úgy viselkedsz, mintha neked soha meg sem fordult volna a fejedben feleségül venni Lady Thirrint. Nagyon szép, értelmes és kedves, mit akarsz még?
- De anya, én nem akarok elrendezett házasságot, és…
Catelyn más alaphangot ütött meg:
- Kisfiam, mikor hozzámentem apádhoz, az oltárnál láttam körülbelül harmadszor!
- Akkor HÁBORÚ volt! - Robb kezdett kijönni a sodrából. - Most tudtommal béke van, a Woodley-k amúgy is ránk esküdtek fel, egyébként meg ők nem kötnek házasságot megegyezés alapján! Tudom, hogy Thirrin szerelemből akar férjhez menni, és…
- Nem akartam idáig eljutni, de nagyon szépen kérlek, ne védd a fattyú testvéredet! - Catelyn hangja fagyos volt, akár a téli éjszaka.
- Most ez hogy jött ide? - kérdezte Robb meglepetten.
- Csak egyszer nézz rájuk, annyira egyértelmű, hogy van köztük valami! - Most tört ki belőle az elfojtott düh. - És csak azért csinálja, mert tudja, hogy bőségesen profitálhat belőle!
- Dehogyis! Ennyi erővel Theonra is mondhatnád, hogy érdekből teszi a szépet Thirrinnek!
- Theon Greyjoynak teljesen mindegy, kit visz fel magához egy-két éjszakára, és nem is érdekel, de az a tenyérbemászó fattyú pontosan tudja, hogy egy előnyös házasság lenne neki a legjobb a jövője szempontjából! A kis ribanc meg csak élvezi, hogy mindhármótokkal szórakozhat!
Ez betett. Ugyan egy kis része sejtette, ennek még lesznek következményei, de a szavak teljes hangerővel, gondolkodás nélkül kezdtek ömleni belőle:
- Anya, THIRRIN NEM RIBANC!!! És különben is, ha annak tartod, miért is kéne feleségül vennem?! Szerintem ezt a lehetőséget felejtsük el, ahogy van! Felőlem aztán hozzámehet Jonhoz vagy akárki máshoz, mert semmi közöm hozzá, és ami azt illeti, neked sem!
Azzal Robb választ sem várva, lángoló tekintettel bevágta az ajtót és lerohant a lépcsőn. Keze remegett az ajtó csattanásától, szíve a torkában dobogott, de felszabadult. Mintha mázsás súlyt dobott volna le a válláról. Egy bódult pillanatra Theon Greyjoynak érezte magát.