2014. október 19., vasárnap

Huszonegyedik rész

Valószínűleg a legérzelgősebb és legcsöpögősebb fejezet következik ma... Csak mondom. Még nyáron, együltő helyemben megírtam, és ez az egyik kedvencem. A végére, mikor zenét választottam, majdnem a Parla con me-t tettem be, mert a szövege nagyjából megegyezik a fejezet tartalmával, de aki nem tud olaszul, annak csak szirupos hangzású tinglitangli lenne, szóval maradtam a jól bevált alternél. Egyébként tegnap volt szerencsém élőben is hallani, és mondhatom, csodálatos minden formában. Ó, és még egy apróság: mivel elég jól állok, meg fogom tudni oldani, hogy hetente kétszer tegyek fel új részt.=)


Szinte minden napjuk hasonlóan telt. Nappal, nyilvánosan ugyanúgy viselkedtek egymással, mint eddig, tisztes távolságot tartva, időnkénti beszélgetéseiket csípős megjegyzésekkel fűszerezve, ügyelve arra, hogy senkinek meg se forduljon a fejében, sokkal közelebbi kapcsolatban állnak.
De éjjel… Hol Thirrin, hol Theon osont a folyosókon, követve a falon függő fáklyák gyér fényét. Csendesek voltak, mint az árnyék, lépteik puhák, akár egy macskáé. Megvárták, míg a kastély elcsendesedik, és csak aztán indultak útnak. Ajtajaik zárai halk nesszel nyíltak, a retesz és kulcs finom kattanása jelezte számukra az igazi éjszaka kezdetét. Forrón és szenvedélyesen szeretkeztek, és áldották a vastag falak hangtompító hatását. Utána hosszú órákon át feküdtek az ágyban, szorosan összebújva, olykor csendben, de leginkább beszélgetve. Sosem érte őket együtt a reggel, még napfelkelte előtt visszasurrantak saját lakrészükbe, hogy egy kicsit aludni is tudjanak.
Theon egyre többször kapta magát azon, hogy reggeli közben kis híján beleájul a zabkásájába, és zöld szemei alatt már-már fekete karikák éktelenkedtek a kialvatlanságtól. De nem érdekelte, ahogy az sem, hogy minden igyekezete ellenére látványosan lecsökkent a koncentrációképessége, emiatt sokkal több sérülést szenvedett vívásnál, és néha nem volt képes felfogni, mit mondanak neki.
Úgy gondolta, megéri, ha éjszakáit ezzel a két lábon járó csodával tölti. Thirrin csupa újdonságot hozott az életébe, például szeretkezés után beszélgettek. A lány kitöltötte minden gondolatát és ábrándját, távozása után is magán érezte mentaillatát, ajkainak hűs ízét, ujjain hajának selymességét. A titkolózás, a lebukás veszélye pedig még izgalmasabbá tette viszonyukat. Mert a rizikófaktor nagy volt. Apró mosolyok és beszélő pillantások. Óvatos érintések az asztal alatt. Karmolások a fiú tejfehér bőrén. Vörös foltok a lány testén. Kettejük folytonos fáradtsága. És hogy állandóan őt nézte.
Pillantásuk összeakadt reggelinél, miközben Thirrin a fejét támasztva, csigalassúsággal kanalazta a zabkásáját, és laposakat pislogva hallgatta a lányok locsogását.
Olyan szenvedéllyel vívtak, mint még soha. A lány démonikusan mosolygott, nyílt, kék szemével végig a szemébe nézett, és őrülten izgató volt. Akárcsak, mikor lovagolt, és feszes bőrbe borított combjai erélyesen szorították a lovat, melle fel-le hullámzott, csillogó hajfonata ugrált a hátán.
Napközben nem sok időt töltöttek kettesben. Ha valahogy meg tudták oldani, szigorúan külön kisurrantak az istenerdőbe. A fák és bokrok fullasztó rejtekében egy-egy, alig feltűnő órát loptak maguknak, teli öleléssel és csókokkal, de inkább éjjel találkoztak.
Néhány héttel első éjszakájuk után Theon árnyékként osont Thirrin lakrésze felé. Már ismerte a legjobb útvonalat, nyelvén ott volt a gondosan kidolgozott hazugság, arra az esetre, ha valakivel véletlenül összefutna.
Halkan benyitott a lány szobájába, és bereteszelte maga után az ajtót.
Thirrin félig feküdt, félig ült az ágyban, kezében egy kupa borral, arcán gyötrelmes kifejezéssel. Theon rögtön tudta, valami nem stimmel.
- Van egy jó hírem, meg egy rossz - nézett rá a lány. - Melyikkel kezdjem?
- A jóval… - mondta Theon óvatosan.
- Nem vagyok várandós a fattyaddal, annak ellenére, hogy volt, mikor nem vigyáztunk eléggé.
Theon halványan elmosolyodott.
- A rossz hír viszont, hogy emiatt… Hogy is mondjam… Szóval most nem tudunk…
- Aha. Öööö… - hirtelen nem tudta, hogyan kéne reagálnia erre. Még soha nem volt hasonló helyzetben. Már a nyelvén volt a kérdés, de Thirrin megelőzte:
- Azért kérlek, maradj itt! - emelte rá nagy, kék szemeit.
- Persze, rendben - bólintott.
Theon lerúgta a csizmáját, felült a lány mellé, és átkarolta a vállát. Magához szorította Thirrint, megcsókolta feje búbját, miközben mélyen beszívta haja menta-, fenyőtű-, és füstillatát.
- Jól vagy? - kérdezte, csak hogy megtörje a kínos csendet.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? Szívesen megforgatok egy tőrt a hasadban, ha kíváncsi vagy, hogy érzek - Thirrin arca hirtelen paprikavörösbe váltott, és elszégyellte magát. - Bocsánat.
- Semmi baj - szorította meg a lány kezét Theon.
- De tényleg. Nem akarok goromba lenni hozzád.
Thirrin valóban elég rosszul nézett ki: bőre szokásosnál is sápadtabb volt, az ő szeme alatt is karikák sötétlettek, és kék szeme csillogásán látszott, egy kicsit berúgott a fájdalomcsillapításra használt bortól.
Theon nem szólt semmit. Az ölébe húzta a lányt, mindkét karjával átölelte, ő pedig a fiú mellkasára hajtotta a fejét. Theon hosszú csókot nyomott Thirrin homlokára. Thirrin kissé felemelte a fejét, vörös ajkai szétnyíltak. Theon lassan és finoman megcsókolta. A szája édes volt a fűszeres bortól. Gyengéden csókolóztak, óvatosan, mint két gyerek, de a vágy így is éledezett bennük.
- Nem így szoktál csókolni - mondta hirtelen Thirrin. - Máskor sokkal… Követelőzőbb vagy - mosolyodott el halványan.
- Az alkalomhoz inkább egy ilyen csók illik, nincs igazam?
- De… - pihegte a lány. Theont furcsa melegség öntötte el, ahogy Thirrin hozzábújt, és lassan le-lecsukta a szemét. Szórakozottan cirógatta kusza fonatba kötött, vörösen csillogó tincseit.
- Ő nem maradt volna velem… - suttogta Thirrin. - És nem csókolt volna meg így…
- Kicsoda? - kérdezte Theon. Sejtette, kiről van szó. Nem is tévedett.
- Az első kedvesem. A fattyú, aki már az Éjjeli Őrségben szolgál…
Theon kíváncsisága egyre nőtt. Szeretett volna többet megtudni a titokzatos, Targaryen-hasonmás fattyúról, aki ennyit jelentett Thirrinnek.
- Mesélj róla! - kérte a lányt.
- Ha ragaszkodsz hozzá… - a bor kezdett hatni. Thirrin szeme félig csukva volt, ahogy búgó hangján beszélni kezdett. - Már az első vacsorán kinéztem magamnak a terem végében, olyan szép volt. Hosszú utat tettek meg, ezért két-három hetet is maradni készültek nálunk. Rögtön tudtam, ki kell ezt használnom. Két nap alatt meghódítottam.
- Neki hamarabb odaadtad magad, mint nekem - jegyezte meg Theon.
- Ostoba, kíváncsi kislány voltam. Veszélyes játékot játszottunk, pont, mint veled. Viszont akkor még nem voltam olyan ügyes. Ser Marco hamar rálelt a titkunkra. Megeskettem, hogy nem árulja el apámnak. Onnantól kezdve ő hozott nekem holdteát, ha szükségem volt rá.
Hát persze, hogy több van köztük, mint egyszerű úrnő-fegyvermester kapcsolat! - gondolta Theon. Ugyanakkor más is megfordult a fejében, de Thirrin mintha megérezte volna:
- Rólunk nem tud, különben már mondta volna. Forrófejű dorne-i, nem tudná magában tartani.
Szóval, három hét boldogságot szereztem magamnak. Nagyon gyorsan beleszerettem. Aztán egy reggel ellovagoltak a Falra. Búcsú nélkül távozott. A várfalról néztem, ahogy elmennek. Mikor eltűntek a látóhatárról, berohantam a szobámba, és egész nap sírtam. Számíthattam volna rá, ez igaz, de nem fájt kevésbé, hogy a kedvesem elhagyott.
Volt valami különösen szívszorító az utolsó mondatban.
- Már jó ideje a Falon lehet. Ha van benne egy kis tisztesség, nem tudja az egész Éjjeli Őrség, hogy Darvon Woodley lánya önként odaadta neki a szüzességét - fejezte be monológját Thirrin.
Theon hirtelen elemi erővel kezdte gyűlölni a fattyút, aki miatt Thirrin szíve darabokra tört.
Az emlék felszínre hozatala nem tett jót az amúgy is felkavart érzelmi állapotú lánynak. Halk zokogásban tört ki, könnyei sűrű patakokban csordogáltak le az arcán.
- Bocsánat - suttogta Theon. - Shhh… Semmi baj. Ő elment, de én itt vagyok.
Thirrin erőtlenül bólintott. Szorosan átölelte a fiú vállát, aki újból megcsókolta. Thirrin olyan odaadón csókolt, mint még soha. A határozott, kemény nő tovatűnt. Theon egy lányt tartott a karjában, egy lányt, aki csak arra vágyott, hogy valaki nagyon-nagyon szeresse.
- Ahogy hívtad… - mondta Theon elgondolkozva, miután Thirrin kissé megnyugodott. - Kedvesem…
- Dorne-ban így nevezik a szeretőket. De te jobban megérdemled, hogy a kedvesemnek hívjalak.
- Igazán?
- Igen. Veled sokkal többet beszélgetünk, téged mintha… A lelkem is érdekelne. Veled egyszerűen… Jobban érzem magam…
Thirrin feje lebukott a párnára. A lány elaludt.
Pár pillanat múlva engedett a szorításból, így Theon ki tudta szabadítani a kezét. Apró csókot lehelt Thirrin ajkaira, majd a homlokára.
- Jó éjszakát… Kedvesem - suttogta, miközben végigsimította a lány testét, és betakargatta.
Halkan kiosont a folyosóra, árnyékként indult vissza a szobájába. Az éjszaka eseményei jártak a fejében.
Thirrin Woodley - gondolta -, ki hitte volna, hogy ennyire felforgatod a világomat?

1 megjegyzés: