2014. október 2., csütörtök

Tizennyolcadik rész

Szóval múlt héten elfelejtettem posztolni... Elég sok minden összejött az utóbbi időben, most is épp egy kisebb írói válságból próbálok kimászni, The Big Bang Theory-t és Reign-t nézve és magyar altert hallgatva. =D Ezt a részt egyébként szerettem írni, remélem, tetszeni fog.=)

Másnap reggel Theon egész rózsás hangulatban ébredt. Elégedettségét csak fokozta, mikor eszébe jutott kis éjjeli kiruccanásuk. Derűsen indult reggelizni, de jókedve azonnal elpárolgott, mikor Robb minden kérdés nélkül berángatta a folyosóról a szobájába:
- Beszélnünk kell. Most rögtön. Négyszemközt .
Arcán zaklatott kifejezés ült, beletúrt vöröses fürtjeibe, szemlátomást azon tépelődve, hogy adja elő a mondandóját.
Theon a falnak támaszkodott, karjait keresztbe fonta a mellkasán, és igyekezett nyugodt maradni. Első gondolata az volt, hogy Robb meglátta őt és Thirrint előző éjjel. Ugyan senkivel nem találkoztak, amíg beosontak a kastélyba, de sose lehessen tudni… Valamiért az volt az érzése, ha a dolog napvilágra kerülne, búcsút inthetne a fejének.
- Lady Thirrinről van szó - Theon itt már halálsápadt volt. - Anyám azt akarja, vegyem feleségül - Hatalmas kő esett le a szívéről, hogy nem róluk van szó, és úgy tűnt, Robb is megkönnyebbült egy kicsit.
- Honnan tudod? - kérdezte Theon, immár nyugodtabban.
- Hallottam anyát meg apát egyik este. Anya azt mondta, szerinte jó ötlet lenne, erre apa, hogy nem kell elsietni a házasságot, mire anya, hogy nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget, mire apa, hogy akkor mi lesz Thirrinék kastélyával, mire anya, hogy szerinte ez nem probléma, mire apa, hogy szerinte erről őt is meg kéne kérdezni, és akkor anyánál elszakadt a cérna, és közölte, ő márpedig nem fogja hagyni, hogy Jon lecsapja Thirrint a kezemről - Robb mindezt egy levegővel hadarta el, hogy mielőbb túlessen rajta.
Theon kis híján gúnyosan felnevetett. Még hogy Havas, persze! Okos nőnek tartotta Lady Catelyn-t, de most alaposan mellélőtt. Havas, aki egy lány szájába se tette át soha a becsületes nyelvét, pont ő szerezné meg Thirrint! De uralkodott magán, és megkérdezte:
- Neked erről mi a véleményed?
- Az, hogy nem akarom elvenni Thirrint! Kész szerencse, hogy apa sem volt igazán az ötlet pártján…
- Na ugye! Akkor hol itt a probléma? Ha anyád szóba hozza, mert ezek szerint inkább ő tenné, megmondod, hogy köszönöd szépen, de nem kérsz belőle.
- És mégis mit mondjak, ha megkérdezi, miért?
- Használd a fantáziád!  - Theon türelme fogytán volt. Minél előbb le akarta zárni az értelmetlen beszélgetést, mivel tudta, ha minden jól megy, ma este övé lesz a lány. - Egyébként tényleg, miért? - tette hozzá, csak hogy ne tűnjön udvariatlannak.
- Ööö… - Robb hezitált egy pillanatig. Elmondja vagy ne? Úgy döntött, nem kell mindent Theon orrára kötnie. - Egyszerűen csak… Nem az esetem - próbált kitérni az igazság elől, sikertelenül.
- Most komolyan azt várod tőlem, hogy elhiggyem? - forgatta a szemét Theon. - Végülis nekem mindegy, de ennél jobb hazugságot próbálj beadni anyádnak, mert Thirrin mindenki esete, akinek farka van.
Azzal kiviharzott Robb szobájából és hangos csattanással bevágta maga után az ajtót.
Köszönöm, veled aztán kurvára ki vagyok segítve - morogta Robb a tömör faajtónak.
Leült a földre, fejét a két térde közé hajtotta, és olyan dühös volt Theonra, mint még soha. Nem, nem is dühös - inkább csalódott. Ő volt a legjobb barátja, együtt nőttek fel, olyanok voltak egymásnak, mint a testvérek. A minimum, amit elvárt, hogy Theon legalább megpróbál segíteni neki, erre tessék…
A szíve mélyén Robb tudta, Theon sosem fogja tudni őt megérteni teljes mértékben, és ez nem az ő hibája volt. Hiába ismerték egymást, mint a tenyerüket, nem segített azon, hogy teljesen különbözött a természetük. És volt még valami: Theon sokkal szabadabb volt, mint Robb valaha is lehetett, hiába volt fogoly. Őt nem kötötte felelősség, becsület vagy kötelesség, bármit tehetett, amit akart, és minden további nélkül meg is tette, megbánás és túlgondolás nélkül. Neki sohasem mondták meg, mit tegyen most, vagy a jövő héten, vagy öt év múlva. Soha nem fogja senki közölni vele, kit fog feleségül venni, nem törődve a véleményével. Ezt sokszor irigyelte tőle. A könnyedségét, laza mosolyát, és elbűvölő, gondtalan természetét.
Robb kisöpört néhány kósza, vöröses tincset a szeméből. Végtére is Theonnak igaza van. Tényleg a sarkára kéne állnia, és alkalomadtán megmondania az anyjának, nem fogja feleségül venni Thirrint, mert… Mert biztosan nem fogok egy olyan lánnyal lefeküdni, aki felpofozott, hogy kijózanodjak. Ma beszélek vele. Mindenkinek jobb lesz, ha ezt minél előbb lezavarjuk…

Reggeli közben próbálta összeszedni a gondolatait és kitalálni hihető indokot az elutasításra. Ezen egyáltalán nem segített, hogy Thirrin aznap reggel valamiért különösen jókedvű volt, és arcán letörölhetetlen mosollyal beszélgetett Jonnal. Egy ilyen, minden hozzáadott erőfeszítés nélkül is gyönyörű lányt bárki boldogan feleségül venne.
Kis idő múlva édesanyja szobái felé vette az irányt. Menet közben érezte, hogy egyre gyorsabban ver a szíve az izgalomtól. Vett néhány mély levegőt, és bekopogott az egyik ajtón. Halk “Szabad!” volt a válasz.
Robb benyitott a szobába.
- Van néhány perced? - kérdezte. - Szeretnék beszélni veled.
- Persze - bólintott Catelyn könnyed mosollyal.
- Anya, nem áll szándékomban feleségül venni Lady Thirrint - mondta Robb rögtön a lényegre térve, miközben állta édesanyja pillantását.
Catelyn szép arcán árnyék suhant át, de ügyesen leplezte: kérdőn nézett vissza Robbra
- Ez meg hogy jutott eszedbe?
- Kérlek, ne nézz teljesen hülyének. Tudom, hogy mondtad apának.
A kék szempár összeszűkült:
- Honnan?
- Nem teljesen mindegy? Ennek a házasságnak nem lenne semmi értelme, te is tudod, én is tudom, apa is tudja, és képzeld, Thirrin is! - Robb igyekezte megőrizni a hidegvérét, de tudta, hogy nehéz menet lesz. Még soha nem veszekedtek úgy igazán.
- Robb, most pontosan úgy viselkedsz, mintha neked soha meg sem fordult volna a fejedben feleségül venni Lady Thirrint. Nagyon szép, értelmes és kedves, mit akarsz még?
- De anya, én nem akarok elrendezett házasságot, és…
Catelyn más alaphangot ütött meg:
- Kisfiam, mikor hozzámentem apádhoz, az oltárnál láttam körülbelül harmadszor!
- Akkor HÁBORÚ volt! - Robb kezdett kijönni a sodrából. - Most tudtommal béke van, a Woodley-k amúgy is ránk esküdtek fel, egyébként meg ők nem kötnek házasságot megegyezés alapján! Tudom, hogy Thirrin szerelemből akar férjhez menni, és…
- Nem akartam idáig eljutni, de nagyon szépen kérlek, ne védd a fattyú testvéredet! - Catelyn hangja fagyos volt, akár a téli éjszaka.
- Most ez hogy jött ide? - kérdezte Robb meglepetten.
- Csak egyszer nézz rájuk, annyira egyértelmű, hogy van köztük valami! - Most tört ki belőle az elfojtott düh. - És csak azért csinálja, mert tudja, hogy bőségesen profitálhat belőle!
- Dehogyis! Ennyi erővel Theonra is mondhatnád, hogy érdekből teszi a szépet Thirrinnek!
- Theon Greyjoynak teljesen mindegy, kit visz fel magához egy-két éjszakára, és nem is érdekel, de az a tenyérbemászó fattyú pontosan tudja, hogy egy előnyös házasság lenne neki a legjobb a jövője szempontjából! A kis ribanc meg csak élvezi, hogy mindhármótokkal szórakozhat!
Ez betett. Ugyan egy kis része sejtette, ennek még lesznek következményei, de a szavak teljes hangerővel, gondolkodás nélkül kezdtek ömleni belőle:
- Anya, THIRRIN NEM RIBANC!!! És különben is, ha annak tartod, miért is kéne feleségül vennem?! Szerintem ezt a lehetőséget felejtsük el, ahogy van! Felőlem aztán hozzámehet Jonhoz vagy akárki máshoz, mert semmi közöm hozzá, és ami azt illeti, neked sem!
Azzal Robb választ sem várva, lángoló tekintettel bevágta az ajtót és lerohant a lépcsőn. Keze remegett az ajtó csattanásától, szíve a torkában dobogott, de felszabadult. Mintha mázsás súlyt dobott volna le a válláról. Egy bódult pillanatra Theon Greyjoynak érezte magát.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik! Főleg a záró mondat.
    Azonban a szöveg itt-ott nagyon nem korhű. Ezt holnap kifejtem még, ha szeretnéd. Ettől eltekintve lendületes írás, tényleg nagyon tetszik.
    És akkor jól vettem észre, hogy múlthéten nem volt olvasnivalóm. :)

    VálaszTörlés