2014. november 30., vasárnap

Huszonötödik rész

Holnap december, nálam már egy ideje erősen jelen van a Christmas Spirit, és a héten megtaláltam A karácsonyi ajándékot, ami rögtön a kívánságlistám élére ugrott. Nevezetesen A Feast of Ice&Fire hivatalos szakácskönyv, benne minden recepttel, ami a könyvekben meg van említve. Ha mégsem lesz a fa alatt, megrendelem magamnak januárban mert ez a könyv nekem KELL! =D
A mai rész egy kicsit hosszabb, remélem, tetszeni fog! =)

A kelő nap éles sugaraira ébredt. Mikor kinyitotta a szemét és körülnézett, hirtelenjében nem értette, miért nem a saját szobájában van. Aztán boldogan elmosolyodott. Theon nyugodtan, a derekát átölelve szuszogott mellette, mellkasa egyenletesen hullámzott fel-le, örökösen kócos haja világos rézszínben csillogott.
Thirrin óvatosan megfordult és könnyű csókot lehelt a fiú szájára. Theon finoman megmoccant, mindkét karjával átölelte a lányt, és már ébren, de még csukott szemmel visszacsókolta.
- Mennyivel szebb így a reggel… - mormogta reszelős, ébredés utáni hangon két csók között.
- Szerintem is… - pihegte Thirrin.
Lábait Theon csípője köré kulcsolta, mire ő átfordította a hátára és megcsókolta a nyakát. A lány halkan felsóhajtott, de a fejében megszólalt a vészharang:
- Theon… Nem akarok ünneprontó lenni, de nekem nemsokára el kellene tűnnöm!
- Majd azt mondod, hogy korán felkeltél imádkozni… Vagy valami...
Thirrin már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de megakadályozta az erőteljes kopogás az ajtón. Falfehérre vált arccal szétrebbentek.
- Theon, kérlek, engedj be, beszélnünk kell! - hallották Robb tompa, de határozott hangját az ajtó mögül.
- Maradj itt, elintézem! - suttogta Theon. Kiugrott az ágyból, gyorsan kihalászta a földön heverő ruhakupacból a nadrágját, remegő kézzel magára rángatta, majd csak annyira kinyitva az ajtót, amennyire feltétlenül szükséges, kidugta a fejét a résen:
- Ez most nem igazán alkalmas, és… - kezdte, még mielőtt ajtót nyitott. - Azt a kurva életbe!
Thirrin, aki ezalatt ugyancsak felkapta combközépig érő tunikáját és torkában dobogó szívvel ült az ágyon, kis híján felsikoltott meglepetésében, mikor Arya, Jon és Robb lépett be a szobába. Pillantása összetalálkozott Theonéval - mindkettejük szemében rémület csillogott, és a lány úgy érezte, menten eluralkodik rajta a pánik.
- Ti meg mi a fenét kerestek itt? - kérdezte a kelleténél egy oktávval magasabb hangon.
- Ugye, megmondtam! - nézett Jon Robbra.
A lány tágra nyílt szemmel járatta a tekintetét kettejük között.
- Hogyan? Mikor? Miért?!
Választ nem kapott. Indulatában felpattant az ágyról, és a kezét tördelve odarohant Theonhoz, aki védelmezőn átkarolta a derekát. Nem törődött azzal, hogy erősen hiányos öltözéke, kipirult arca és kócos hajfonata a körülmények ellenére is elbűvölővé teszi.
- Csukjátok be a szátokat, fiúk, még belerepül egy légy - mondta Arya leereszkedő hangsúllyal. - Egyébként már meg ne sértődjetek - fordult a páros felé - , de egy ideje elég egyértelmű volt, hogy van köztetek valami. Ahogy egymásra néztek, egymáshoz értek…
- És ti honnan tudjátok? - kérdezte Theon.
- Jon látott titeket csókolózni az erdőben - mondta Robb, kerülve barátja pillantását. - Elmondta nekem, Arya épp ott volt, és…
- Most már mindegy! - szakította félbe Thirrin. - Ez egyszerűen zseniális! Nagyon remélem, hogy nem mondtátok el senkinek!
- Nem, de lássátok be, nem tudtátok volna a végtelenségig titokban tartani - jegyezte meg Arya.
- De Theon, mégis hogy gondoltad?! - fakadt ki Jon. - Elvetted egy nemes hölgy becsületét!
Theon láthatólag valami nagyon csúnyát készült visszavágni, de Thirrin megelőzte:
- Ugyan már, Jon, a becsületem közel két éve a Falon van! Igazán hálás lennék, ha pontot tennénk a téma végére, és… - de Jon szürke szemének mérhetetlenül csalódott pillantása beléfojtotta a szót. Nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon. Számított rá, hogy ennek a beszélgetésnek előbb vagy utóbb le kell zajlania kettejük között, de egyrészt minél később, másrészt közönség nélkül szeretett volna sort keríteni rá.
- Minden az én beleegyezésemmel történt. Nem kényszerített semmire. Szeretem őt - mondta olyan nyugodt hangon, amennyire csak tudta.
- Valóban? Mióta? - kérdezte a fiú. - És főleg miért?
- Nem érted. És nem tudom elmagyarázni. Én nem akartam szerelmes lenni. Egyikőtökbe sem. Aztán… Történt egy s más, és egyszer csak rádöbbentem, hogy, már bocsánat, de a fenébe, ezt elbasztam - mosolyodott el. - De nem bánom, sőt. Nem választhatod meg, kibe szeretsz bele. Általában csak… Megtörténik.
- Igenis értem! De Thirrin, közted és köztem… Volt valami. Nem voltunk sem barátok, sem szeretők, és mégis…
- Szerettél engem? - kérdezte a lány, mire Theon még erősebben szorította magához. A levegő olyan sűrűvé vált, hogy vágni lehetett volna. Aztán Jon lassan megrázta a fejét.
- Nem. Azt hiszem… Azt hiszem, nem.
Thirrin megkönnyebbülten felsóhajtott. Legszívesebben megölelte volna Jont, de tudta, ez akkor és ott nem lenne illendő, ezért csak egy bátorító mosolyt eresztett meg felé, amit nagy meglepetésére Jon viszonzott is.
- Most, hogy ezt is megbeszéltétek - vágott közbe Robb, akin látszott, a pokolba kívánja az egész helyzetet - , rátérhetünk arra, hogy veletek mi lesz. A legelőnyösebb nyilván az lenne, ha abbahagynátok, és....
- TE MEGŐRÜLTÉL?! - kiáltotta Theon magából kikelve. - Szeretem Thirrint, érted?! Szeretem! Soha nem szerettem senkit ennyire, mint őt! Akármit megtennék érte, és tudom, hogy ő is értem! Nem hagyom el, akármit is mondasz te vagy az apád! A fene nagy becsületeteket meg kidobhatjátok az ablakon!
Robb szemlátomást meglepődött barátja kirohanásán, de Thirrin is. Tudta, hogy általában nagy hatással van a férfiakra, de hogy ennyire…? Arcát zavart pír öntötte el.
A hirtelen beállt csendet végül Arya törte meg:
- Ha ennyire szereted Thirrint… És valószínűleg tényleg, mert egy ideje már egy szolgálólányt sem fogdosol vacsora alatt - Theon itt zavartan nyelt egyet, Thirrin pedig még jobban elpirult -, akkor miért nem veszed feleségül?
Erre senki sem számított. Thirrin a szája elé kapta a kezét, Theon fáradtan elmosolyodott, Jon úgy nézett a húgára, mintha a kislánynak teljesen elment volna az esze, Robb pedig zavartan járatta tekintetét Thirrin, Theon és Arya között.
- Most mi bajotok van? Ez teljesen normális és elfogadott, és apa kedvel téged, Theon, szerintem megengedné…
- Drága Arya, elhiheted, hogy én lennék a legboldogabb ember a világon, ha Thirrint feleségül vehetném - az említett boldogan felsikkantott - , de sajnálatos módon még mindig túsz vagyok, szóval Lord Stark biztosan nem fog beleegyezni - mondta Theon.
- Utálom, hogy ezt kell mondanom, de igaza van - helyeselt Robb. - Apa nem fog visszaengedni Pyke-ra, még akkor sem, ha Thirrin az indokod.
- Szerintem nektek nem nemes atyánk az igazi akadály, hanem Lady Catelyn - tette hozzá Jon. - Theont sem szereti jobban, mint engem.
- Rólam nem is beszélve… - sóhajtott Thirrin. - Az első napoktól fogva legszívesebben megfojtana egy kanál vízben.
- Thirrin, anya nem is utál! - próbálta Robb menteni a menthetőt, de egyáltalán nem volt meggyőző.
- Engem nézel hülyének, az anyádat, vagy magadat? Tisztában vagyok vele, hogy az udvarias mosolyok ellenére utolsó ribancnak tart. A legtöbb nő utál, mert szebb, okosabb és jobb emberismerő vagyok náluk, és ezt tudom is magamról.
- Khm, szerintem szálljunk le anyáról - szólt közbe Arya finoman, de határozottan. - Thirrin, ha jól tudom, még mindig Jégerőd örököse vagy. Persze tartsák meg az apádat az istenek még sokáig jó egészségben, de mondhatnátok azt is, hogy szükséged van egy férjre, aki uralkodik a nevedben.
Thirrin arca felragyogott. Arya egy pillanatra saját magára emlékeztette: szürke szemei magabiztosan csillogtak, úgy, mint Thirrinnek általában, és aminek első találkozásukkor még nyoma sem volt a kislány tekintetében.
- Ez alapjában véve jó ötlet, de apa akkor sem fogja hagyni, hogy egy Greyjoy uralkodjon a Woodley-k nevében - mondta Robb csüggedten. - Sajnálom.
Thirrin mélyeket lélegzett, nehogy elveszítse maradék önuralmát. Ritkán borult ki úgy istenigazából, de most közel járt hozzá. A gondolat, hogy elveszítheti Theont, megbénította, gúzsba kötötte. A hajával babrált, összekócolódott fonatát pár ügyes mozdulattal konttyá formálta a feje tetején. Theon megcsókolta a homlokát, ő pedig még szorosabban hozzábújt.
- Valami megoldást csak találunk - motyogta a fiú, félig mindenkinek, félig csak Thirrinnek. - Szerintem meg tudnánk egyezni, persze a te apád engedélyére is szükség van, de akármit megtennék érted. Nem tudom, párbajozok érted, a nevemet is eldobnám, csak hogy…
- Ez az! - kiáltott fel Robb hirtelen. Minden fej egy emberként fordult felé. - Lehet, hogy őrültség… És utána kell járnom, de azt hiszem, tudom, mit kell tennetek! Nem is olyan régen olvastam a Folyóvidék házairól. Volt egy kisebb család, körülbelül olyan rangú, mint a Woodley-k, de hirtelen nem jut eszembe, hogy hívták őket…
- Nem érdekel, folytasd! - sürgette Thirrin türelmetlenül.
- A lényeg, hogy nagyon büszkék voltak a nevükre, de a család utolsó sarja egy lány volt, férfirokon nélkül, aki továbbvihette volna a család nevét. De a lány kitalálta, ha a jövendőbeli férje veszi fel az ő nevét, nem fordítva, folytatódhat a vérvonal. Próba-szerencse alapon kértek engedélyt a Hittől, és megkapták! És ezt ti is megtehetnétek, mert gyakorlatilag ugyanez a helyzet áll fenn, sőt, mivel mi északiak vagyunk, és a mi isteneinknek nincsenek evilági szolgálói, még egyszerűbb is! - Robb hadart az izgatottságtól, de kék szeme diadalmasan csillogott.
Szónoklatát döbbent csend fogadta. Thirrin szeretett volna ezerszer köszönetet mondani, de egy hang nem jött ki a torkán. Az apró reménysugár, hogy mégis valóra válhat a nem olyan régóta, titokban dédelgetett álma, megvilágította előtte a jövőt. Boldogan összenéztek Theonnal, aki azonban kibontakozott az ölelésből. Robb és Theon némán egymás nyakába borultak. Pont, mint két testvér.
- Zseniális vagy - mondta Theon. - Köszönöm. Köszönjük.
- A testvérem vagy, Theon - mondta Robb egyszerűen. - Persze, hogy segítek neked. Ha az apám ezt nem fogadja el, akkor semmit.
- És hogy akarjátok ezt közölni vele? - kérdezte Arya.
- Hát nyilván nyugodtan, négy - , akarom mondani hatszemközt… - kezdte Theon, de a kislány félbeszakította:
- Komolyan azt gondolod, hogy ez elég?
- Aryának igaza van, ebből így is, úgy is óriási hír lesz - mondta Thirrin, miközben elcsigázottan arra gondolt, mit fog reagálni a terjengős leveleket író Margaery Tyrell és úgy általában az egész déli rokonsága - , szóval akkor már szóljon nagyot…
Jon, mintha kitalálta volna a gondolatait, óvatosan megkérdezte:
- Thirrin, ugye nem arra gondolsz, hogy a jövő heti névnapi ünnepségeden akarod…?
- De bizony, hogy arra gondolok! - a lány izgatottan járkált fel-alá a szobában. - Egyrészt, minél több ember előtt kérsz valamit, annál biztosabb, hogy megkapod. Higgy nekem, szerinted mégis hogy intéztem el a lovamat, a teljes fegyverzetemet és a pofátlanul drága ruháimat?
- Másrészt, akkor ott lesz Robb, aki igazolni tudja, hogy nem mi találtuk ki ezt a csodás, ámde elég őrült ötletet - folytatta Theon a gondolatmenetet.
- Harmadrészt, ha a meglepetés erejével hatunk, mondjuk…
- … késve bevezetlek a nagyterembe....
- ….ott, mindenki előtt megcsókolsz….
- … és utána adom elő a kérésem! - boldogan mosolyogva összeölelkeztek, és egy cseppet sem visszafogott csókot is megengedtek maguknak.
- Robb, te járj utána ennek a történetnek, hogy tudjunk pontos adatokat mondani - mondta Thirrin, miután szétváltak. A fiú beleegyezőleg bólintott.
- Ti nem vagytok épek… - csóválta a fejét Jon. - De ha ő kell a boldogságodhoz…
Mindannyian egyszerre sóhajtottak fel. Talán még sosem volt részük ilyen eseménydús reggelben.
Thirrin kiengedte a haját, párszor átfésülte az ujjaival, majd amilyen diszkréten csak tudott, felöltözött. Aztán kérdőn Aryára pillantott, aki azonnal értette, mire gondol. Együtt hagyták el Theon szobáját.
- Kérdezhetek valamit? - mondta Thirrin, miközben lefelé szedték a lépcsőfokokat.
A kislány bólintott.
- Miért nem mondtad el nekem, hogy tudsz rólunk?
- Egyszer azt mondtad, ha nem feltétlenül szükséges, nem kell megosztani a titkokat. Úgy láttam, nem csúszott ki a kezetekből az irányítás, mert igazából nem vagytok annyira feltűnőek. Csak annak, aki figyel. Ezért nem tettem semmit. De ha veszélybe kerültetek volna, elmondtam volna, hogy tudom - felelte Arya.
Tiszta, logikus válasz, nyílt tekintet, magabiztos hangszín. Thirrin magában elmosolyodott, az együtt töltött hosszú idő nem volt hiábavaló.

2014. november 23., vasárnap

Huszonnegyedik rész

Rövid, de lényeges rész mára. =) És a végére Ed Sheeran. Mert édes, vörös hajú és brit. Nincs is több hozzáfűznivalóm. =)

A gyertyák már csonkig égtek, a parázs is kialudt a kandallóban. Csak a hold halvány, derengő fénye adott némi világosságot Theon szobájának.
Néma csendben feküdtek a takarók alatt, egymással szemben, szorosan összebújva. Érezte a lány bőrének hűvösségét, feltört keze összefonódott az örökösen hideg, hófehér kezekkel, orrát betöltötte az édes mentaillat, szempillái lassan le-lecsukódtak Thirrin szívverésének ritmusára. Már nem tudta elképzelni az életét nélküle. Nem így tervezte, de nem bánta.
- Szerinted tud rólunk valaki? - kérdezte Thirrin hirtelen.
- Nem hiszem, bár… Talán Robb. Olyan furcsa volt mostanában… De nem vagyok benne biztos, és ő különben sem kürtölné szét.
A lány arcát riadt pír öntötte el, de bólintott.
- Jó. Én bízom benne. Szeret téged, Theon.
- Tudom. De… - a fiú nyelt egyet. - Ha mi… Ha kiderül, mi van köztünk, nekem végem, és attól tartok, neked is.
- Valószínű, de nem értem, miért! - fakadt ki Thirrin. - Nem vagyok eljegyezve senkivel! Nem bénít meg a becsületem, nemsokára felnőtt vagyok, egy kastély örököse, jobban bánok a fegyverekkel ÉS az emberekkel, mint egy Lannister, szerintem eldönthetem, kit szeretek! - miután kimondta az utolsó szót, ijedten a szája elé kapta a kezét.
Theon mélyen az indulattól csillogó, jégkék szemekbe nézett.
- Tényleg szeretsz engem?
- Tényleg szeretlek, Theon Greyjoy.
- Én is szeretlek, Thirrin Woodley.
Egymásra mosolyogtak. Mosolyuk hasonló volt a megszokotthoz: kihívó, magabiztos és elbűvölő, de sokkal, sokkal boldogabb.
Theon két kezébe fogta a lány arcát, és megcsókolta. Ajkaik puhán összeértek, játékosan kóstolgatták egymást, mintha ez lenne az első csókuk, majd nyelveik összetalálkoztak, és szenvedélyesebb tempóra váltottak. Theon úgy csókolta Thirrint, ahogy egy fuldokló kapkod levegő után. Egyik kezével a haját simogatta, a másikkal a derekát ölelte, ujjait szétterítve húzta közelebb magához, míg karcsú teste minden ízével hozzá nem simult, ő pedig olyan boldogságot érzett, mint még soha. Hiszen ez a gyönyörű és megértő lány, aki az övé, és akit maga sem tudja, mióta szeret, viszontszereti…
A varázslat megszakadt. Thirrin kibontakozott az ölelésből, és felült az ágyban.
- Vissza kellene mennem… - mondta, de nem hangzott túl magabiztosnak.
- Még ne… Aludj velem - a szavak furcsán hatottak, még soha senkinek nem mondott ilyet.
- Ha rajtakapnának… Óriási botrány lesz. De érted vállalom, maradok. Viszont… Befonnád a hajam? - pillantott hátra a lány.
Tétován bólintott, és ő is felült. Ez is új volt számára, nagyon is új. Az ölébe húzta Thirrint, majd óvatosan, minta valami sérülékeny anyaghoz érne, ujjaival hátrafésülte a sötét, hullámos tincseket. Érintésével súrolta Thirrin mellét, mire a lány felszisszent. Először nem tudta, hogy fogjon hozzá. Bizonytalanul simára fésülte a fürtöket. Hirtelen eszébe jutott, mit kell tennie, de ez a fonás más volt, mint amit gyerekkorában csinált. Most nem durva kötelet és madzagdarabokat font, hanem egy gyönyörű lány illatos, selymes haját. Mikor a végére ért, előredobta a fonatot, és megcsókolta Thirrin fedetlen nyakát.
- Te mindig éhes vagy, kedvesem - fordult felé a lány mosolyogva. - De emiatt is szeretlek…
Karcsú lábait a csípője köré kulcsolta, mohón megcsókolta, ő pedig magáévá tette, nem először az éjszaka folyamán.
Később ismét összebújva feküdtek a takarók alatt. A lány Theon mellkasának vetette a hátát. Ujjaik egymásba fonódtak, ahogy Theon átölelte Thirrin derekát.
Thirrin már aludt, Theon még csukott szemmel hallgatta a lány egyenletes légzését, körüllengte hideg menta - és fenyőtűillata. A tél illata. Észak illata. A szerelme illata.
- Szeretlek, Hópehely - suttogta nagyon halkan. Még szorosabban magához vonta Thirrint, miközben arra gondolt, végre, annyi év után, igazán boldog tud lenni Északon.

2014. november 11., kedd

Huszonharmadik rész

Nem tudom, érzitek-e, de közeledünk a végéhez... Már csak néhány rész vár megírásra (posztolásra azért több), és hihetetlenül fura érzés... Még májusban írtam talán, hogy sosem bírtam semmit befejezni, de most a célegyenesben vagyok, ez motivál, hogy ne adjam fel. Nem mintha szándékomban állna, de értitek.=) Szóval mostanában a végén dolgozom, remélhetőleg pont olyan jóra sikerül, mint amilyennek elterveztem.


Már halványodott az ég alja, a csillagok lassan kihunytak, a fekete égbolt először sötétkékre, majd világosabb szürkéskékbe váltott. A hold fénye egyre gyérebb lett, átadva helyét a kelő nap sugarainak.
Thirrin az ablakban ült, lábait maga alá húzta, és elmélázva fonta a haját. Theon nem sokkal azelőtt távozott, hosszas búcsúzkodást követően. Szíve még mindig hevesen vert, bőre saját mentaillata keveredett Theon fás, sós illatával, még élénken élt benne csókjának és érintésének emléke. Ahogy gyors, gyakorlott mozdulatokkal fonta hosszú fürtjeit, másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy alig fél órával azelőtt még Theon szép, fehér ujjai siklottak keresztül mentaillatú, egyre inkább sötétvörösbe hajló tincsein.


- Szeretem a hajad - suttogta a fiú, miközben az ágyban feküdtek. Thirrin feje Theon mellkasán pihent. - Finom az illata, és… Jól látom, hogy egyre vörösebb?
- Nem gondoltam volna, hogy észreveszed - mosolyodott el Thirrin. - Sansától kértem egy főzetet, amivel ő is locsolgatja a haját. Tetszik?
- Rajtad? Bármi, Hópehely.
Thirrin elmosolyodott. Imádta, mikor Theon Hópehelynek hívta.
- Én is szeretem a hajad… - mondta. - Olyan jó a tapintása. De nem tudom eldönteni, milyen színű. Se nem barna, se nem igazán szőke, de legalább van benne egy kis vörös is… Szerencsés vagy. Megcsókolt a tűz.
- Hogy micsoda? - kérdezett vissza Theon értetlenül.
- A Falon túl a vadak mondják ezt a vörös hajúakra. A Woodley-k a legszerencsésebb vadak, mert még a Fal építése előtt le tudtunk telepedni északon. És mi hajunk is vörös.
- Szóval tényleg vadak vagytok. Azt hittem, ez csak legenda.
- Ó, nem, minden igaz. Vörös hajú, kék szemű, vakmerő bolondok vagyunk, akik tényleg jobban bírják a hideget.
- Ez az egyik, amit imádok benned. Hogy ennyire Woodley vagy.
- Mesélj, még mi mindent! - mosolyodott el Thirrin kacéran.
- Például ezt itt… - Theon finoman követte ajkával a lány nyakának elegáns vonalát. - Azt is imádom, hogy ennyire kiáll a kulcscsontod.
Az elsuttogott szavak és érzéki mozdulatok  még mindig nagy hatással voltak Thirrinre. Elöntötte a forróság, gyorsabban lélegzett, és önkéntelenül megszorította a fiú combját, mire Theon válaszul végigsimított a lány mellein.
- A melledet is szeretem. Meg a szép, vékony derekadat és a barázdált hasadat.
- Ó, a hasadat én is szeretem - Thirrin egész tenyerével feltérképezte Theon felsőtestét, kitapintva minden megfeszült izmot. - Különösen ezt a részt, itt… - két ujjára halvány csókot lehelt, és megérintette a csípőcsont fölötti területet, ott, ahol alsó hasizma V alakban kiemelkedett a síkból. - Azt mondják, ilyen csak a gyakorlott szeretőknek van.
- És te mit mondasz? - kérdezte Theon, két kezében tartva a lány arcát.
- Azt, hogy ettől megőrülök - suttogta Thirrin, és résnyire nyitotta a száját, hogy Theon megcsókolhassa.


Thirrin leugrott az ablakpárkányról és visszamászott az ágyába. Megpróbált aludni, de egyáltalán nem volt álmos. Gondolatai és emlékei körülgyűrűzték, az összes csupán egy személyre koncentrálódott.
Már majdnem két hónapja űzték veszélyes játékukat, és amennyire tudták, még senki nem derítette ki, valójában mi van köztük. Igazából ők maguk sem tudták volna biztosan kijelenteni.
Könnyed kapcsolatuk észrevétlenül fordult át valami komolyabb, mélyebb kötődéssé. Mindketten erősek, függetlenek és magabiztosak voltak, legalábbis ezt mutatták a külvilágnak. Hosszú évek alatt készített páncélt viseltek, amit egymás előtt levettek, feltárva törésvonalakkal szabdalt lelküket.


Pár napja megnézték a napfelkeltét. Az erős, narancsos fény lángvörösre festette a hajukat, elvakította tekintetüket, ahogy az ablakban álltak, félig felöltözve. Theon mindkét karjával átölelte Thirrint, kezeik összefonódva pihentek a lány derekán. Thirrin nekidőlt a fiú mellkasának, hallgatta a szívverését. Szótlanul bámultak a messzeségbe.
- A tengernél gyönyörű a napfelkelte - törte meg a csendet Theon hirtelen. - Hallod a sirályokat, a hullámok moraját, zöld tükörben látod a napot. A levegő nehéz és hűvős, de tiszta és sós, és rögtön felébredsz tőle. Csodálatos.
Thirrin meglepetten felnézett. Az ő múltját minden ízében kibeszélték, a szaftos és kevésbé szaftos, a szomorú és vidám részletekkel együtt. Theon azonban sosem mesélt arról az időről, amikor még az igazi otthonában élt.
- Szeretnél visszatérni? - kérdezte a lány.
- Nem tudom, Thirrin - sóhajtott Theon. - Nem igazán látok rá esélyt.
- Nem azt kérdeztem, van-e esélyed - mondta Thirrin szelíden. - Hanem hogy akarod-e.
- Ha nincs esélyem, számítana bármit is, hogy akarom? De… Mindig szerettem volna irányítani a flottát. Felvonni a fekete-arany lobogót, elfoglalni egy várat… Emlékeztetni az apámat, én is a világon vagyok.
- Nem felejthetett el, Theon. A fia vagy.
- Biztos vagy benne? Közel tíz éve nem látott.
Theon hirtelen elengedte. Thirrin felugrott az ablakpárkányra, selyemköntösét összébb húzta magán.
Theon csípőre tett kézzel járkált fel-alá a szobában, arcán gondterhelt kifejezés ült. Thirrinnek most először tűnt fel, hogy kissé kacsázva jár, ösztönösen kifordítva a lábait.
Hogy ne boruljon fel a hajón - gondolta. - Hiszen a tengerre született.
- Annyi idős voltam, mint te most, mikor feladtam minden reményt - mondta végül Theon, és megfogta a lány mindkét kezét. - Nagykorú lettem, és… Semmi. Minden maradt a régiben. Azt hittem, végre hazamehetek. Vagy nekem ígérik Sansa kezét. Vagy bármi változás, de semmi, érted, kedvesem, SEMMI!!! Gyűlöltem az egész világot. Lementem a városba, fekete-aranyban, egy akkora aranykraken volt hímezve a tunikámra, mint a fejem, és nagyon, de nagyon berúgtam. Hajnalban, mikor forgott körülöttem a szoba és mindkét karomon egy lány aludt mellettem, én nem bírtam lehunyni a szemem, csak bámultam az ócska plafont, szánalmasnak és értéktelennek érezve magam. Akkor megfordult a fejemben, mi lenne, ha elkötnék egy lovat, megszöknék és itthagynám ezt a tetves várat a kurva becsületükben fortyogó Starkokkal együtt. De nem voltam olyan részeg vagy őrült, hogy meg is tegyem. Maradtam, mert… Nem is tudom, miért. De semmi nem változott azóta sem. Élek, de ez nem élet, ami velem történik az elmúlt tíz évben! Nem tudom, mi vár rám a jövőben, nem számíthatok semmire, nem tartozom sehová.
A szilárd büszkeség, a magabiztos mosoly elpárolgott. A kusza, vöröses tincsekkel keretezett arc kipirult az indulattól, a lilás karikák még ragyogóbbá és feltűnőbbé tették a jádezöld szempárt, ami mély fájdalomtól és reményvesztettségtől csillogott.
Thirrin nem szólt semmit, csak átölelte Theont. Egyszerre öntötte el az indulat, a sajnálat, az együttérzés és a megértés. Sejtette, a fiú azelőtt senkivel nem osztotta meg, amit most mondott neki. Még szorosabban magához ölelte, ujjait szétterpesztve a hátán és a derekán.
Theon a hajába temette az arcát, majd hosszan megcsókolta a homlokát. Forró ajkai felmelegítették a lány hideg bőrét.
Thirrin felnézett, egyenesen abba a csodálatos szempárba.
- Már hozzám tartozol - suttogta. - Egymáshoz tartozunk, Theon Greyjoy.
Theon bólintott, és ismét magához szorította.


Azóta nem bírta kiverni a fejéből ezt a beszélgetést. Egymáshoz tartozunk. Thirrin nem gondolkozott, mikor kimondta a szavakat. Ösztönösen, természetesen jöttek a szájára. De mit jelent, hogy összetartoznak? Hogy a kezdetektől fogva vibrált közöttük a levegő? Hogy saját vonzerejük egymás felé fordította őket? Hogy a látszat ellenére hasonlóak? Két törött lélek, akik egymásra találtak, és eggyé olvadtak? Mi lenne, ha valóban egymáshoz tartoznának?
Thirrin félúton volt az álom és az ébrenlét között, ahogy lelki szemei előtt megjelent az elképzelt jövő.
Két fekete ló vágtat észak felé, lovasaik haján vörösen csillog a napfény. Belovagolnak a legészakibb vár kapuján, már messziről látják a míves hópelyhet a legmagasabb torony tetején. A következő képen már a szívfa előtt térdelnek, a fiú feketében, ő világoskék-ezüstben. Aztán már fent vannak a szobájában, a kandallóban pattog a tűz, a fiú a karjai közt tartja, és mielőtt lefektetné az ágyba, ő csillogó szemmel azt suttogja, Theon, én annyira szeretlek téged...
A lány hirtelen kinyitotta a szemét. A felismerés úgy érte, mintha fejbe vágták volna. Szerelmes Theon Greyjoyba. Ismét mindent egy lapra tett fel. Ismét hagyta, hogy a szíve átvegye az irányítást. És ismét veszített. Thirrin Woodley szívszorító zokogással álomba sírta magát.

2014. november 1., szombat

Huszonkettedik rész

A legutóbbi rész óta hivatalosan is felnőtt lettem, jártam Barcelonában, volt fancy szülinapi bulim és megkaptam az angol nyelvvizsgám eredményét. Barcelona csodálatos város, bármikor visszamennék, még úgy is, hogy inkább téli lány vagyok, mint nyári. Szóval zajlik az élet, nem unatkozom, épp csak lehetne ez a szünet egy kicsit hosszabb még.=)

- ...és a két kezemmel fogom megfojtani azt a szemét, felfuvalkodott… - de Jon nem tudta befejezni a mondatot, mert Robb erőteljesen pofon vágta.
- Ezt azért, hogy lehiggadj - mondta Robb lehalkított, nyugodtnak tűnni akaró hangon, de tekintete ugyanúgy lángolt, mint a testvére szürke szeme. Egy része nem lepődött meg, sőt, mintha számított volna is rá, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, de egy másik azonban dühös volt. És nem a legjobb barátjára, aki eddig is szívbaj nélkül megszerzett magának bárkit, akit csak akart, hanem a gyönyörű, furcsa lányra, aki elbűvölő mosolyával, arcpirítóan kerek fenekével és búgó hangjával a feje tetejére állította az életüket.
Robb azt is elég nehezen viselte, hogy a veszekedésük után az anyjával majdnem egy hétig csak akkor szóltak egymáshoz, ha nagyon muszáj volt. Már egyáltalán nem volt energiája, hogy elsimítson egy újabb konfliktust Jon és Theon közt. Nagy levegőt vett, és próbálta békésebb mederbe terelni a társalgást:
- Nézd, lehet, hogy nem is ő volt… - de maga sem hitte el a kimondott szavakat.
- Ne nevettesd ki magad, szerinted milyen másik feltűnően szép, vöröses hajú lánnyal csókolózna az erdőben? - kérdezte Jon, zihálva az elfojtott indulattól. Bal orcáján finoman, de határozottan rajzolódott ki Robb kezének halványpiros lenyomata.
- Mit tudom én, pont nem érdekel, kivel és hol… Érted. Egyébként meg egyikünknek sincs köze hozzá, mi van köztük, ha egyáltalán van valami.
- És még véded is?! Hát ezt nem hiszem el!
- Kérlek, most fogd be, mert csak egyszer mondom el, és akkor is nagyon gyorsan! - Robb valahol nagyon nevetségesnek találta, hogy úgy üvöltöznek egymással, mint két ostoba liba, és mielőbb pontot akart tenni a dolog végére. - Ahogy én láttam, milliószor lett volna alkalmad megmondani Thirrinnek, mit szeretnél tőle. De nem tetted! Theon viszont megtette, mint általában, és úgy tűnik, a lányoknak ez tetszik.
- Azt hittem, ő más -  Jon hangjából elpárolgott a düh, és olyan szomorúan kezdett beszélni, hogy Robb úgy érezte, menten megszakad a szíve. - Mindig kedves volt hozzám, és te is tudod, hogy mindig velem volt a legjobb kapcsolata… Nem is tudom, egy kicsit elhittem, hogy talán…
- Hogy elveheted feleségül? Jon, kérlek, ne haragudj, de….
- Nem szükséges emlékeztetned, mi vagyok - torkollta le Jon. - De áruld már el, Ő mennyiben jobb nálam?
- Álljon meg a menet, nem fogok igazságot osztani közöttetek! Az istenekre, gyakorlatilag felnőttek vagytok, valahogy oldjátok meg, lehetőleg úgy, hogy mindketten egyben maradjatok! Az pedig meg ne forduljon a fejedben, hogy elmondod apának!
- Miért is ne? - kérdezte Jon élesen.
- Mert nem akarom, hogy a legjobb barátom elveszítse a fejét! - Robb már teljesen kijött a sodrából. - Mondom, hogy intézzétek el egymás között, de lehetőleg Thirrint is kérdezzétek meg, végtére is róla van szó!
Robb nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, de nagy meglepetésére a fiatalabb húgát találta a falhoz simulva. A kislány láthatólag egész eddig hallgatózott. Arya bocsánatkérően emelte rá szürke szemeit:
- Robb, ne haragudj, véletlenül meghallottam, hogy veszekedtek, és kíváncsi voltam, és…
A fiú nagyot sóhajtott.
- Gyere! - Azzal Robb minden további nélkül behúzta a szobába. - A húgunk mindent hallott - jelentette be.
A két szürke szempár összetalálkozott. Egy pillantásból megértették egymást. Arya kibontakozott Robb karjai közül, és forrón átölelte Jont.
Mikor nagy sokára elengedték egymást, Arya megkérdezte:
- Szóval, mi is történt pontosan?
- Thirrin és az az ostoba, utálatos… - kezdte Jon, de Robb félbeszakította:
- Thirrin és Theon, hogy úgy mondjam, együtt vannak. Hogy ez pontosan mit takar, nem tudjuk, de talán jobb is, mindenesetre Jon körülbelül egy órája látta őket az erdőben csókolózni.
A kislány bólintott. Egy darabig a tekintetét járatta a két fiú közt, miközben ők várakozva néztek rá.
Ez már tényleg szánalmas - gondolta Robb. - A tíz és fél éves húgomtól várom, hogy ésszerűen és józanul nyilatkozzon a lassan tizenhat éves barátnője és a legjobb barátom esetleges viszonyáról.
- Jon, én nagyon szeretlek téged, és igazán nem akarlak megbántani, de néha annyira ostoba tudsz lenni! - fakadt ki végül Arya. A bátyja köpni-nyelni nem tudott hirtelenjében. - Mondtam, hogy legyél egyértelműbb, erre te elszúrod az egészet… Pedig ti ketten annyira összeillettetek volna, de ez a hajó már elúszott!
- Te jó ég, miért akarja ebben a családban mindenki összehozni valakivel Thirrin Woodley-t? -  motyogta Robb. - Láthatólag egyedül is boldogul… Várj, Arya! - kiáltott fel hirtelen. - Mi az, hogy ez a hajó már elúszott?
- Hát te sem vagy okosabb, ami azt illeti - pillantott rá a kislány. - Egyszer figyeld meg őket, mikor együtt vannak. Abból, ahogy egymásra néznek, látszik, hogy van köztük valami. Komolyan nem vettétek még észre?
- Csodás… morogta Jon. - Figyelj, elmondtad ezt valakinek rajtunk kívül?
Arya megrázta a fejét.
- Helyes - mondta Robb. - Ami ebben a szobában elhangzott, az itt is marad, világos? Mindkettőtökre vonatkozik! Jon, szépen kérlek, ne gyilkold meg Theont, mert akkor tényleg mehetsz a Falra.
A fiú vonakodva bár, de beleegyezőleg bólintott.
- Arya, te pedig továbbra is tartsd a szád - folytatta Robb. - Különösen Sansának ne szólj róla, mert mire lemegy a nap, az egész kastély erről fog beszélni, ami ugyebár senkinek sem hiányzik.
- Nyugodj meg, tudod, hogy csak akkor beszélek Sansával, ha nincs más választásom.
Robb majdnem elkezdett szónokolni a család fontosságáról, és hogy a makacs kislány igazán lehetne kedvesebb a nővéréhez, de inkább megtartotta magának. Helyette megkönnyebbülten sóhajtott és távozott.
De elhatározta, nem hagyja annyiban. Még vár egy kicsit, de előbb vagy utóbb beszélnie kell Theonnal, mert tudta, mivel Thirrin nem a szokásos, könnyed lány a környékről, ennek az őrültségnek még súlyos következményei lehetnek…