2014. november 1., szombat

Huszonkettedik rész

A legutóbbi rész óta hivatalosan is felnőtt lettem, jártam Barcelonában, volt fancy szülinapi bulim és megkaptam az angol nyelvvizsgám eredményét. Barcelona csodálatos város, bármikor visszamennék, még úgy is, hogy inkább téli lány vagyok, mint nyári. Szóval zajlik az élet, nem unatkozom, épp csak lehetne ez a szünet egy kicsit hosszabb még.=)

- ...és a két kezemmel fogom megfojtani azt a szemét, felfuvalkodott… - de Jon nem tudta befejezni a mondatot, mert Robb erőteljesen pofon vágta.
- Ezt azért, hogy lehiggadj - mondta Robb lehalkított, nyugodtnak tűnni akaró hangon, de tekintete ugyanúgy lángolt, mint a testvére szürke szeme. Egy része nem lepődött meg, sőt, mintha számított volna is rá, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, de egy másik azonban dühös volt. És nem a legjobb barátjára, aki eddig is szívbaj nélkül megszerzett magának bárkit, akit csak akart, hanem a gyönyörű, furcsa lányra, aki elbűvölő mosolyával, arcpirítóan kerek fenekével és búgó hangjával a feje tetejére állította az életüket.
Robb azt is elég nehezen viselte, hogy a veszekedésük után az anyjával majdnem egy hétig csak akkor szóltak egymáshoz, ha nagyon muszáj volt. Már egyáltalán nem volt energiája, hogy elsimítson egy újabb konfliktust Jon és Theon közt. Nagy levegőt vett, és próbálta békésebb mederbe terelni a társalgást:
- Nézd, lehet, hogy nem is ő volt… - de maga sem hitte el a kimondott szavakat.
- Ne nevettesd ki magad, szerinted milyen másik feltűnően szép, vöröses hajú lánnyal csókolózna az erdőben? - kérdezte Jon, zihálva az elfojtott indulattól. Bal orcáján finoman, de határozottan rajzolódott ki Robb kezének halványpiros lenyomata.
- Mit tudom én, pont nem érdekel, kivel és hol… Érted. Egyébként meg egyikünknek sincs köze hozzá, mi van köztük, ha egyáltalán van valami.
- És még véded is?! Hát ezt nem hiszem el!
- Kérlek, most fogd be, mert csak egyszer mondom el, és akkor is nagyon gyorsan! - Robb valahol nagyon nevetségesnek találta, hogy úgy üvöltöznek egymással, mint két ostoba liba, és mielőbb pontot akart tenni a dolog végére. - Ahogy én láttam, milliószor lett volna alkalmad megmondani Thirrinnek, mit szeretnél tőle. De nem tetted! Theon viszont megtette, mint általában, és úgy tűnik, a lányoknak ez tetszik.
- Azt hittem, ő más -  Jon hangjából elpárolgott a düh, és olyan szomorúan kezdett beszélni, hogy Robb úgy érezte, menten megszakad a szíve. - Mindig kedves volt hozzám, és te is tudod, hogy mindig velem volt a legjobb kapcsolata… Nem is tudom, egy kicsit elhittem, hogy talán…
- Hogy elveheted feleségül? Jon, kérlek, ne haragudj, de….
- Nem szükséges emlékeztetned, mi vagyok - torkollta le Jon. - De áruld már el, Ő mennyiben jobb nálam?
- Álljon meg a menet, nem fogok igazságot osztani közöttetek! Az istenekre, gyakorlatilag felnőttek vagytok, valahogy oldjátok meg, lehetőleg úgy, hogy mindketten egyben maradjatok! Az pedig meg ne forduljon a fejedben, hogy elmondod apának!
- Miért is ne? - kérdezte Jon élesen.
- Mert nem akarom, hogy a legjobb barátom elveszítse a fejét! - Robb már teljesen kijött a sodrából. - Mondom, hogy intézzétek el egymás között, de lehetőleg Thirrint is kérdezzétek meg, végtére is róla van szó!
Robb nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, de nagy meglepetésére a fiatalabb húgát találta a falhoz simulva. A kislány láthatólag egész eddig hallgatózott. Arya bocsánatkérően emelte rá szürke szemeit:
- Robb, ne haragudj, véletlenül meghallottam, hogy veszekedtek, és kíváncsi voltam, és…
A fiú nagyot sóhajtott.
- Gyere! - Azzal Robb minden további nélkül behúzta a szobába. - A húgunk mindent hallott - jelentette be.
A két szürke szempár összetalálkozott. Egy pillantásból megértették egymást. Arya kibontakozott Robb karjai közül, és forrón átölelte Jont.
Mikor nagy sokára elengedték egymást, Arya megkérdezte:
- Szóval, mi is történt pontosan?
- Thirrin és az az ostoba, utálatos… - kezdte Jon, de Robb félbeszakította:
- Thirrin és Theon, hogy úgy mondjam, együtt vannak. Hogy ez pontosan mit takar, nem tudjuk, de talán jobb is, mindenesetre Jon körülbelül egy órája látta őket az erdőben csókolózni.
A kislány bólintott. Egy darabig a tekintetét járatta a két fiú közt, miközben ők várakozva néztek rá.
Ez már tényleg szánalmas - gondolta Robb. - A tíz és fél éves húgomtól várom, hogy ésszerűen és józanul nyilatkozzon a lassan tizenhat éves barátnője és a legjobb barátom esetleges viszonyáról.
- Jon, én nagyon szeretlek téged, és igazán nem akarlak megbántani, de néha annyira ostoba tudsz lenni! - fakadt ki végül Arya. A bátyja köpni-nyelni nem tudott hirtelenjében. - Mondtam, hogy legyél egyértelműbb, erre te elszúrod az egészet… Pedig ti ketten annyira összeillettetek volna, de ez a hajó már elúszott!
- Te jó ég, miért akarja ebben a családban mindenki összehozni valakivel Thirrin Woodley-t? -  motyogta Robb. - Láthatólag egyedül is boldogul… Várj, Arya! - kiáltott fel hirtelen. - Mi az, hogy ez a hajó már elúszott?
- Hát te sem vagy okosabb, ami azt illeti - pillantott rá a kislány. - Egyszer figyeld meg őket, mikor együtt vannak. Abból, ahogy egymásra néznek, látszik, hogy van köztük valami. Komolyan nem vettétek még észre?
- Csodás… morogta Jon. - Figyelj, elmondtad ezt valakinek rajtunk kívül?
Arya megrázta a fejét.
- Helyes - mondta Robb. - Ami ebben a szobában elhangzott, az itt is marad, világos? Mindkettőtökre vonatkozik! Jon, szépen kérlek, ne gyilkold meg Theont, mert akkor tényleg mehetsz a Falra.
A fiú vonakodva bár, de beleegyezőleg bólintott.
- Arya, te pedig továbbra is tartsd a szád - folytatta Robb. - Különösen Sansának ne szólj róla, mert mire lemegy a nap, az egész kastély erről fog beszélni, ami ugyebár senkinek sem hiányzik.
- Nyugodj meg, tudod, hogy csak akkor beszélek Sansával, ha nincs más választásom.
Robb majdnem elkezdett szónokolni a család fontosságáról, és hogy a makacs kislány igazán lehetne kedvesebb a nővéréhez, de inkább megtartotta magának. Helyette megkönnyebbülten sóhajtott és távozott.
De elhatározta, nem hagyja annyiban. Még vár egy kicsit, de előbb vagy utóbb beszélnie kell Theonnal, mert tudta, mivel Thirrin nem a szokásos, könnyed lány a környékről, ennek az őrültségnek még súlyos következményei lehetnek…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése