2014. november 23., vasárnap

Huszonnegyedik rész

Rövid, de lényeges rész mára. =) És a végére Ed Sheeran. Mert édes, vörös hajú és brit. Nincs is több hozzáfűznivalóm. =)

A gyertyák már csonkig égtek, a parázs is kialudt a kandallóban. Csak a hold halvány, derengő fénye adott némi világosságot Theon szobájának.
Néma csendben feküdtek a takarók alatt, egymással szemben, szorosan összebújva. Érezte a lány bőrének hűvösségét, feltört keze összefonódott az örökösen hideg, hófehér kezekkel, orrát betöltötte az édes mentaillat, szempillái lassan le-lecsukódtak Thirrin szívverésének ritmusára. Már nem tudta elképzelni az életét nélküle. Nem így tervezte, de nem bánta.
- Szerinted tud rólunk valaki? - kérdezte Thirrin hirtelen.
- Nem hiszem, bár… Talán Robb. Olyan furcsa volt mostanában… De nem vagyok benne biztos, és ő különben sem kürtölné szét.
A lány arcát riadt pír öntötte el, de bólintott.
- Jó. Én bízom benne. Szeret téged, Theon.
- Tudom. De… - a fiú nyelt egyet. - Ha mi… Ha kiderül, mi van köztünk, nekem végem, és attól tartok, neked is.
- Valószínű, de nem értem, miért! - fakadt ki Thirrin. - Nem vagyok eljegyezve senkivel! Nem bénít meg a becsületem, nemsokára felnőtt vagyok, egy kastély örököse, jobban bánok a fegyverekkel ÉS az emberekkel, mint egy Lannister, szerintem eldönthetem, kit szeretek! - miután kimondta az utolsó szót, ijedten a szája elé kapta a kezét.
Theon mélyen az indulattól csillogó, jégkék szemekbe nézett.
- Tényleg szeretsz engem?
- Tényleg szeretlek, Theon Greyjoy.
- Én is szeretlek, Thirrin Woodley.
Egymásra mosolyogtak. Mosolyuk hasonló volt a megszokotthoz: kihívó, magabiztos és elbűvölő, de sokkal, sokkal boldogabb.
Theon két kezébe fogta a lány arcát, és megcsókolta. Ajkaik puhán összeértek, játékosan kóstolgatták egymást, mintha ez lenne az első csókuk, majd nyelveik összetalálkoztak, és szenvedélyesebb tempóra váltottak. Theon úgy csókolta Thirrint, ahogy egy fuldokló kapkod levegő után. Egyik kezével a haját simogatta, a másikkal a derekát ölelte, ujjait szétterítve húzta közelebb magához, míg karcsú teste minden ízével hozzá nem simult, ő pedig olyan boldogságot érzett, mint még soha. Hiszen ez a gyönyörű és megértő lány, aki az övé, és akit maga sem tudja, mióta szeret, viszontszereti…
A varázslat megszakadt. Thirrin kibontakozott az ölelésből, és felült az ágyban.
- Vissza kellene mennem… - mondta, de nem hangzott túl magabiztosnak.
- Még ne… Aludj velem - a szavak furcsán hatottak, még soha senkinek nem mondott ilyet.
- Ha rajtakapnának… Óriási botrány lesz. De érted vállalom, maradok. Viszont… Befonnád a hajam? - pillantott hátra a lány.
Tétován bólintott, és ő is felült. Ez is új volt számára, nagyon is új. Az ölébe húzta Thirrint, majd óvatosan, minta valami sérülékeny anyaghoz érne, ujjaival hátrafésülte a sötét, hullámos tincseket. Érintésével súrolta Thirrin mellét, mire a lány felszisszent. Először nem tudta, hogy fogjon hozzá. Bizonytalanul simára fésülte a fürtöket. Hirtelen eszébe jutott, mit kell tennie, de ez a fonás más volt, mint amit gyerekkorában csinált. Most nem durva kötelet és madzagdarabokat font, hanem egy gyönyörű lány illatos, selymes haját. Mikor a végére ért, előredobta a fonatot, és megcsókolta Thirrin fedetlen nyakát.
- Te mindig éhes vagy, kedvesem - fordult felé a lány mosolyogva. - De emiatt is szeretlek…
Karcsú lábait a csípője köré kulcsolta, mohón megcsókolta, ő pedig magáévá tette, nem először az éjszaka folyamán.
Később ismét összebújva feküdtek a takarók alatt. A lány Theon mellkasának vetette a hátát. Ujjaik egymásba fonódtak, ahogy Theon átölelte Thirrin derekát.
Thirrin már aludt, Theon még csukott szemmel hallgatta a lány egyenletes légzését, körüllengte hideg menta - és fenyőtűillata. A tél illata. Észak illata. A szerelme illata.
- Szeretlek, Hópehely - suttogta nagyon halkan. Még szorosabban magához vonta Thirrint, miközben arra gondolt, végre, annyi év után, igazán boldog tud lenni Északon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése