2014. november 30., vasárnap

Huszonötödik rész

Holnap december, nálam már egy ideje erősen jelen van a Christmas Spirit, és a héten megtaláltam A karácsonyi ajándékot, ami rögtön a kívánságlistám élére ugrott. Nevezetesen A Feast of Ice&Fire hivatalos szakácskönyv, benne minden recepttel, ami a könyvekben meg van említve. Ha mégsem lesz a fa alatt, megrendelem magamnak januárban mert ez a könyv nekem KELL! =D
A mai rész egy kicsit hosszabb, remélem, tetszeni fog! =)

A kelő nap éles sugaraira ébredt. Mikor kinyitotta a szemét és körülnézett, hirtelenjében nem értette, miért nem a saját szobájában van. Aztán boldogan elmosolyodott. Theon nyugodtan, a derekát átölelve szuszogott mellette, mellkasa egyenletesen hullámzott fel-le, örökösen kócos haja világos rézszínben csillogott.
Thirrin óvatosan megfordult és könnyű csókot lehelt a fiú szájára. Theon finoman megmoccant, mindkét karjával átölelte a lányt, és már ébren, de még csukott szemmel visszacsókolta.
- Mennyivel szebb így a reggel… - mormogta reszelős, ébredés utáni hangon két csók között.
- Szerintem is… - pihegte Thirrin.
Lábait Theon csípője köré kulcsolta, mire ő átfordította a hátára és megcsókolta a nyakát. A lány halkan felsóhajtott, de a fejében megszólalt a vészharang:
- Theon… Nem akarok ünneprontó lenni, de nekem nemsokára el kellene tűnnöm!
- Majd azt mondod, hogy korán felkeltél imádkozni… Vagy valami...
Thirrin már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de megakadályozta az erőteljes kopogás az ajtón. Falfehérre vált arccal szétrebbentek.
- Theon, kérlek, engedj be, beszélnünk kell! - hallották Robb tompa, de határozott hangját az ajtó mögül.
- Maradj itt, elintézem! - suttogta Theon. Kiugrott az ágyból, gyorsan kihalászta a földön heverő ruhakupacból a nadrágját, remegő kézzel magára rángatta, majd csak annyira kinyitva az ajtót, amennyire feltétlenül szükséges, kidugta a fejét a résen:
- Ez most nem igazán alkalmas, és… - kezdte, még mielőtt ajtót nyitott. - Azt a kurva életbe!
Thirrin, aki ezalatt ugyancsak felkapta combközépig érő tunikáját és torkában dobogó szívvel ült az ágyon, kis híján felsikoltott meglepetésében, mikor Arya, Jon és Robb lépett be a szobába. Pillantása összetalálkozott Theonéval - mindkettejük szemében rémület csillogott, és a lány úgy érezte, menten eluralkodik rajta a pánik.
- Ti meg mi a fenét kerestek itt? - kérdezte a kelleténél egy oktávval magasabb hangon.
- Ugye, megmondtam! - nézett Jon Robbra.
A lány tágra nyílt szemmel járatta a tekintetét kettejük között.
- Hogyan? Mikor? Miért?!
Választ nem kapott. Indulatában felpattant az ágyról, és a kezét tördelve odarohant Theonhoz, aki védelmezőn átkarolta a derekát. Nem törődött azzal, hogy erősen hiányos öltözéke, kipirult arca és kócos hajfonata a körülmények ellenére is elbűvölővé teszi.
- Csukjátok be a szátokat, fiúk, még belerepül egy légy - mondta Arya leereszkedő hangsúllyal. - Egyébként már meg ne sértődjetek - fordult a páros felé - , de egy ideje elég egyértelmű volt, hogy van köztetek valami. Ahogy egymásra néztek, egymáshoz értek…
- És ti honnan tudjátok? - kérdezte Theon.
- Jon látott titeket csókolózni az erdőben - mondta Robb, kerülve barátja pillantását. - Elmondta nekem, Arya épp ott volt, és…
- Most már mindegy! - szakította félbe Thirrin. - Ez egyszerűen zseniális! Nagyon remélem, hogy nem mondtátok el senkinek!
- Nem, de lássátok be, nem tudtátok volna a végtelenségig titokban tartani - jegyezte meg Arya.
- De Theon, mégis hogy gondoltad?! - fakadt ki Jon. - Elvetted egy nemes hölgy becsületét!
Theon láthatólag valami nagyon csúnyát készült visszavágni, de Thirrin megelőzte:
- Ugyan már, Jon, a becsületem közel két éve a Falon van! Igazán hálás lennék, ha pontot tennénk a téma végére, és… - de Jon szürke szemének mérhetetlenül csalódott pillantása beléfojtotta a szót. Nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon. Számított rá, hogy ennek a beszélgetésnek előbb vagy utóbb le kell zajlania kettejük között, de egyrészt minél később, másrészt közönség nélkül szeretett volna sort keríteni rá.
- Minden az én beleegyezésemmel történt. Nem kényszerített semmire. Szeretem őt - mondta olyan nyugodt hangon, amennyire csak tudta.
- Valóban? Mióta? - kérdezte a fiú. - És főleg miért?
- Nem érted. És nem tudom elmagyarázni. Én nem akartam szerelmes lenni. Egyikőtökbe sem. Aztán… Történt egy s más, és egyszer csak rádöbbentem, hogy, már bocsánat, de a fenébe, ezt elbasztam - mosolyodott el. - De nem bánom, sőt. Nem választhatod meg, kibe szeretsz bele. Általában csak… Megtörténik.
- Igenis értem! De Thirrin, közted és köztem… Volt valami. Nem voltunk sem barátok, sem szeretők, és mégis…
- Szerettél engem? - kérdezte a lány, mire Theon még erősebben szorította magához. A levegő olyan sűrűvé vált, hogy vágni lehetett volna. Aztán Jon lassan megrázta a fejét.
- Nem. Azt hiszem… Azt hiszem, nem.
Thirrin megkönnyebbülten felsóhajtott. Legszívesebben megölelte volna Jont, de tudta, ez akkor és ott nem lenne illendő, ezért csak egy bátorító mosolyt eresztett meg felé, amit nagy meglepetésére Jon viszonzott is.
- Most, hogy ezt is megbeszéltétek - vágott közbe Robb, akin látszott, a pokolba kívánja az egész helyzetet - , rátérhetünk arra, hogy veletek mi lesz. A legelőnyösebb nyilván az lenne, ha abbahagynátok, és....
- TE MEGŐRÜLTÉL?! - kiáltotta Theon magából kikelve. - Szeretem Thirrint, érted?! Szeretem! Soha nem szerettem senkit ennyire, mint őt! Akármit megtennék érte, és tudom, hogy ő is értem! Nem hagyom el, akármit is mondasz te vagy az apád! A fene nagy becsületeteket meg kidobhatjátok az ablakon!
Robb szemlátomást meglepődött barátja kirohanásán, de Thirrin is. Tudta, hogy általában nagy hatással van a férfiakra, de hogy ennyire…? Arcát zavart pír öntötte el.
A hirtelen beállt csendet végül Arya törte meg:
- Ha ennyire szereted Thirrint… És valószínűleg tényleg, mert egy ideje már egy szolgálólányt sem fogdosol vacsora alatt - Theon itt zavartan nyelt egyet, Thirrin pedig még jobban elpirult -, akkor miért nem veszed feleségül?
Erre senki sem számított. Thirrin a szája elé kapta a kezét, Theon fáradtan elmosolyodott, Jon úgy nézett a húgára, mintha a kislánynak teljesen elment volna az esze, Robb pedig zavartan járatta tekintetét Thirrin, Theon és Arya között.
- Most mi bajotok van? Ez teljesen normális és elfogadott, és apa kedvel téged, Theon, szerintem megengedné…
- Drága Arya, elhiheted, hogy én lennék a legboldogabb ember a világon, ha Thirrint feleségül vehetném - az említett boldogan felsikkantott - , de sajnálatos módon még mindig túsz vagyok, szóval Lord Stark biztosan nem fog beleegyezni - mondta Theon.
- Utálom, hogy ezt kell mondanom, de igaza van - helyeselt Robb. - Apa nem fog visszaengedni Pyke-ra, még akkor sem, ha Thirrin az indokod.
- Szerintem nektek nem nemes atyánk az igazi akadály, hanem Lady Catelyn - tette hozzá Jon. - Theont sem szereti jobban, mint engem.
- Rólam nem is beszélve… - sóhajtott Thirrin. - Az első napoktól fogva legszívesebben megfojtana egy kanál vízben.
- Thirrin, anya nem is utál! - próbálta Robb menteni a menthetőt, de egyáltalán nem volt meggyőző.
- Engem nézel hülyének, az anyádat, vagy magadat? Tisztában vagyok vele, hogy az udvarias mosolyok ellenére utolsó ribancnak tart. A legtöbb nő utál, mert szebb, okosabb és jobb emberismerő vagyok náluk, és ezt tudom is magamról.
- Khm, szerintem szálljunk le anyáról - szólt közbe Arya finoman, de határozottan. - Thirrin, ha jól tudom, még mindig Jégerőd örököse vagy. Persze tartsák meg az apádat az istenek még sokáig jó egészségben, de mondhatnátok azt is, hogy szükséged van egy férjre, aki uralkodik a nevedben.
Thirrin arca felragyogott. Arya egy pillanatra saját magára emlékeztette: szürke szemei magabiztosan csillogtak, úgy, mint Thirrinnek általában, és aminek első találkozásukkor még nyoma sem volt a kislány tekintetében.
- Ez alapjában véve jó ötlet, de apa akkor sem fogja hagyni, hogy egy Greyjoy uralkodjon a Woodley-k nevében - mondta Robb csüggedten. - Sajnálom.
Thirrin mélyeket lélegzett, nehogy elveszítse maradék önuralmát. Ritkán borult ki úgy istenigazából, de most közel járt hozzá. A gondolat, hogy elveszítheti Theont, megbénította, gúzsba kötötte. A hajával babrált, összekócolódott fonatát pár ügyes mozdulattal konttyá formálta a feje tetején. Theon megcsókolta a homlokát, ő pedig még szorosabban hozzábújt.
- Valami megoldást csak találunk - motyogta a fiú, félig mindenkinek, félig csak Thirrinnek. - Szerintem meg tudnánk egyezni, persze a te apád engedélyére is szükség van, de akármit megtennék érted. Nem tudom, párbajozok érted, a nevemet is eldobnám, csak hogy…
- Ez az! - kiáltott fel Robb hirtelen. Minden fej egy emberként fordult felé. - Lehet, hogy őrültség… És utána kell járnom, de azt hiszem, tudom, mit kell tennetek! Nem is olyan régen olvastam a Folyóvidék házairól. Volt egy kisebb család, körülbelül olyan rangú, mint a Woodley-k, de hirtelen nem jut eszembe, hogy hívták őket…
- Nem érdekel, folytasd! - sürgette Thirrin türelmetlenül.
- A lényeg, hogy nagyon büszkék voltak a nevükre, de a család utolsó sarja egy lány volt, férfirokon nélkül, aki továbbvihette volna a család nevét. De a lány kitalálta, ha a jövendőbeli férje veszi fel az ő nevét, nem fordítva, folytatódhat a vérvonal. Próba-szerencse alapon kértek engedélyt a Hittől, és megkapták! És ezt ti is megtehetnétek, mert gyakorlatilag ugyanez a helyzet áll fenn, sőt, mivel mi északiak vagyunk, és a mi isteneinknek nincsenek evilági szolgálói, még egyszerűbb is! - Robb hadart az izgatottságtól, de kék szeme diadalmasan csillogott.
Szónoklatát döbbent csend fogadta. Thirrin szeretett volna ezerszer köszönetet mondani, de egy hang nem jött ki a torkán. Az apró reménysugár, hogy mégis valóra válhat a nem olyan régóta, titokban dédelgetett álma, megvilágította előtte a jövőt. Boldogan összenéztek Theonnal, aki azonban kibontakozott az ölelésből. Robb és Theon némán egymás nyakába borultak. Pont, mint két testvér.
- Zseniális vagy - mondta Theon. - Köszönöm. Köszönjük.
- A testvérem vagy, Theon - mondta Robb egyszerűen. - Persze, hogy segítek neked. Ha az apám ezt nem fogadja el, akkor semmit.
- És hogy akarjátok ezt közölni vele? - kérdezte Arya.
- Hát nyilván nyugodtan, négy - , akarom mondani hatszemközt… - kezdte Theon, de a kislány félbeszakította:
- Komolyan azt gondolod, hogy ez elég?
- Aryának igaza van, ebből így is, úgy is óriási hír lesz - mondta Thirrin, miközben elcsigázottan arra gondolt, mit fog reagálni a terjengős leveleket író Margaery Tyrell és úgy általában az egész déli rokonsága - , szóval akkor már szóljon nagyot…
Jon, mintha kitalálta volna a gondolatait, óvatosan megkérdezte:
- Thirrin, ugye nem arra gondolsz, hogy a jövő heti névnapi ünnepségeden akarod…?
- De bizony, hogy arra gondolok! - a lány izgatottan járkált fel-alá a szobában. - Egyrészt, minél több ember előtt kérsz valamit, annál biztosabb, hogy megkapod. Higgy nekem, szerinted mégis hogy intéztem el a lovamat, a teljes fegyverzetemet és a pofátlanul drága ruháimat?
- Másrészt, akkor ott lesz Robb, aki igazolni tudja, hogy nem mi találtuk ki ezt a csodás, ámde elég őrült ötletet - folytatta Theon a gondolatmenetet.
- Harmadrészt, ha a meglepetés erejével hatunk, mondjuk…
- … késve bevezetlek a nagyterembe....
- ….ott, mindenki előtt megcsókolsz….
- … és utána adom elő a kérésem! - boldogan mosolyogva összeölelkeztek, és egy cseppet sem visszafogott csókot is megengedtek maguknak.
- Robb, te járj utána ennek a történetnek, hogy tudjunk pontos adatokat mondani - mondta Thirrin, miután szétváltak. A fiú beleegyezőleg bólintott.
- Ti nem vagytok épek… - csóválta a fejét Jon. - De ha ő kell a boldogságodhoz…
Mindannyian egyszerre sóhajtottak fel. Talán még sosem volt részük ilyen eseménydús reggelben.
Thirrin kiengedte a haját, párszor átfésülte az ujjaival, majd amilyen diszkréten csak tudott, felöltözött. Aztán kérdőn Aryára pillantott, aki azonnal értette, mire gondol. Együtt hagyták el Theon szobáját.
- Kérdezhetek valamit? - mondta Thirrin, miközben lefelé szedték a lépcsőfokokat.
A kislány bólintott.
- Miért nem mondtad el nekem, hogy tudsz rólunk?
- Egyszer azt mondtad, ha nem feltétlenül szükséges, nem kell megosztani a titkokat. Úgy láttam, nem csúszott ki a kezetekből az irányítás, mert igazából nem vagytok annyira feltűnőek. Csak annak, aki figyel. Ezért nem tettem semmit. De ha veszélybe kerültetek volna, elmondtam volna, hogy tudom - felelte Arya.
Tiszta, logikus válasz, nyílt tekintet, magabiztos hangszín. Thirrin magában elmosolyodott, az együtt töltött hosszú idő nem volt hiábavaló.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése