2014. december 8., hétfő

Huszonhatodik rész

Ezt leszámítva már csak két fejezet van hátra, el tudjátok képzelni? Én is alig, már lassan három hete dolgozom a maratoni befejező részen, eddig röpke 10 oldalnál tartok Wordben, és még mindig van mondanivalóm... A mai rész azért lényegesen rövidebb. =)

Nem vagyunk komplettek - gondolta Robb, aznap már sokadszor. Egy szál gyertya fényénél lapozgatott egy óriási, bőrkötéses könyvet a Folyóvidék házainak történetéről. Már kezdett belekeveredni a túlburjánzó családfákba, és többször megkérdőjelezte saját épelméjűségét, hogy egyáltalán hagyta a testvéreit csatlakozni hozzá a hosszasan eltervezett nagy őszinte beszélgetéshez Thirrinről, arról nem is beszélve, hogy felhozta ezt az őrült ötletet.
Az utóbbi időben önkéntelenül is figyelni kezdte Thirrint és Theont, és elismeréssel vette tudomásul, Arya talán nem is olyan reménytelen eset, mint ahogy néha titkon gondolta. A kislány legalább egy hónapja sejtette, amire ő csak néhány hete figyelt fel. Pedig tényleg voltak árulkodó jelek. Például, hogy túl sokszor érnek egymáshoz “véletlenül”. Vagy hogy Theon keze olykor-olykor eltűnik az asztal alatt, mire Thirrin rózsás arccal elmosolyodik. Barátja pillantása és mosolya megváltozott, mikor a lányra nézett. És a reggeli jelenet…
Őszintén egyikükre sem tudott haragudni. Mindketten vonzóak voltak, nagyszájúak, függetlenek és elbűvölőek, összeillettek, akárki megmondhatta. Theon minden hibája ellenére megérdemelte Thirrint (sőt, talán a lány a legjobb dolog, ami történt vele az életben), Thirrin pedig… Az egy dolog, hogy akárkit az orránál fogva tudott vezetni, de látta rajta, tényleg szereti Theont. Azon kívül a siker iránti halvány reményét az táplálta, családja nagy része egyáltalán nem fogja bánni, hogy megszabadulhatnak Theon Greyjoytól. Robb épp csak a hatalmas, ráadásul szándékos botrányt nem tartotta szükségesnek.
Miért is csinálna bármit Thirrin Woodley úgy, ahogy minden rendes lány? - tette fel magában a teljesen felesleges kérdést. Tudta, Thirrin elég sok mindennek nevezhető, de rendes lánynak biztosan nem. Mikor először meglátta, már akkor sejtette, fel fogja kavarni az életüket. De azt azért nem várta, hogy Theon Greyjoyt is magába bolondítja. Theon, akinek gyakorlatilag szinte mindegy volt, kivel fekszik le, aki soha nem tisztelte a nőket, annyira beleszeretett a fantasztikusan gyönyörű lányba, hogy képes lenne eldobni érte hovatartozásának utolsó darabját, a nevét, ami legalább egy kicsit emlékezteti a világot a származására... Bár, hogy belegondolt, a Greyjoy-t Woodley-ra cserélni Északon nem is rossz ötlet, a vöröses hajával még passzolna is a családba.
Annyira elkalandozott, hogy majdnem átsiklott a keresett történet fölött, de szerencsére még idejében feleszmélt. A történetben szereplő lány - talán nem véletlenül - sok vonásában hasonlított Thirrinre. Még a neve is Alysone, mint Thirrin anyjáé volt. Ha ez a világ már túlélt egy ilyen lányt, talán most sem lesz probléma.
Hirtelen két pár léptet hallott, a két bejárat irányából. Hamarosan Thirrin és Theon magabiztos, karcsú alakját is megpillantotta.
Talán szándékosan, talán véletlenül, de felcserélték a színeiket. Thirrin tetőtől talpig feketét viselt, dísztelen, fekete tunikát, szűk bőrnadrágot és térd fölé érő csizmát. A félhomályban elveszett haja rezes csillogása, a sötét színektől még fehérebbnek tűnt a bőre. Theon ezzel szemben a Woodley-k sötétkékjébe öltözött, övcsatja is ezüst volt a szokásos réz vagy arany helyett. Gyors, futó csókot váltottak, mielőtt Thirrin megkérdezte:
- Megtaláltad, Robb?
- Igen - bólintott a fiú, és átadta a lánynak a könyvet a megfelelő oldalon kinyitva. Thirrin köszönetképp elmosolyodott, majd Theonnal együtt olvasni kezdte a szöveget. Robb egy kicsit felesleges harmadiknak érezte magát. Ahogy barátja átkarolta Thirrin derekát, lazán, de jelentőségteljesen, ahogy a lány fel-felnézett Theonra olvasás közben, ahogy a két fehér kéz összeért a könyv sötét kötésén… Hát mindenki vak ebben a kastélyban, hogy azt hiszik, Thirrin igazából Jon szeretője?
- Hitelesnek tűnik - mondta végül Theon. - És ez az egyetlen reményünk. Ha Lord Stark így sem egyezik bele, akkor sehogy.
- Tudom, és épp ezért bátorkodom megkérdezni, biztos ilyen formában akartok engedélyt kérni?
- Robb, már reggel is mondtam, akár összejön az esküvő, akár nem, óriási felhajtás lesz - mondta Thirrin. - Gondolj a déli rokonságomra, akik emlékeim szerint bármit képesek felfújni. Egyébként meg a meglepetés erejével fogunk hatni. Ha privát találkozót kérnénk az apádtól, rájönne, mit akarunk, mert nem hülye. Mivel köti a saját becsülete, sajnálkozó képet vágva, de határozottan nemet mondana. De arra senki nem számít, még az én éles eszű dorne-i lovagom sem, hogy a névnapi vacsorámra Theon karján vonulok be, és még az előétel előtt látványosan megcsókol. Reményeim szerint ezen mindenki úgy meglepődik, hogy egy szót nem fog szólni senki, és nyugodtan mondhatom, mit akarok. Hidd el, működni fog
- Thirrin, hogy érted, hogy TE mondhatod? - kérdezte Theon felhúzott szemöldökkel.
- Én leszek épp nagykorú, téged foglak kérni ajándékba! - mondta Thirrin olyan hangsúllyal, mintha Theon azt kérdezte volna, milyen színű az ég.
- Nem - mondta Theon határozottan
- Mit nem? - kérdezte a lány értetlenül.
- Kedvesem, ha már ÉN veszem fel a TE nevedet, az esküvő a TI kastélyotokban lesz a TE rokonságod kíséretében, legalább a kezedet hadd én kérjem meg, nem fordítva! - fakadt ki Theon. - Nehogy azt hidd, neked több esélyed van, mint nekem!
- Ezt most hagyjátok abba! - kiáltotta Robb, mielőtt Thirrin visszavághatott volna. - Thirrin, elnézést, Theonnak igaza van és az ő oldalán állok. Elég, ha te csak szépen mosolyogsz.
- Köszönöm, Robb - biccentett Theon.
A lány durcásan járatta a tekintetét kettejük között, a kék szempár olyan fagyos volt, mint két jégkristály. Aztán beleegyezően sóhajtott:
- Tényleg igazatok van. Csináld te, Theon - mosolygott a fiúra, kicsit lábujjhegyre állt és finoman szájon csókolta. - Bízom benned.
- Ennek örülök - mosolygott vissza rá Theon. - Egyébként ez nem tartozik szorosan ide, de apád mit fog szólni, ha hazaállítasz velem?
Semmi válasz. Thirrin beharapta az ajkát, hullámos tincseit csavargatta, és halványan elpirult. Végül kibökte:
- Ma reggel… Miután elmentem tőled… Küldtem egy levelet haza. Megírtam apának mindent.
- Hogy mi? - kérdezte Theon holtra vált arccal. - MINDENT?!
- Nem MINDENT, csak nagy vonalakban, hogy történt ez és amaz, egymásba szerettünk és össze akarunk házasodni. Megírtam Robb ötletét is. A mocskos részleteket kihagytam. Nyilván rá fog jönni, hogy nem csak a két szép szemedért akarok hozzád menni, de úgysem tudja visszacsinálni, szóval inkább nem kötöttem az orrára, miket művelünk éjjelente.
- Helyes, és én sem vagyok rá kíváncsi - szólt közbe Robb. - De a kérdés jogos, szerinted mit fog szólni?
- Őszintén? Legalább egy éve macerál a házasság - témával, szerintem lassan ott tart, mindegy, ki vesz el, csak szeressen. Sőt, még talán örülni is fog, hogy nem valami déli bájgúnárral állítok haza, aki két hét után hozzáfagy a bútorokhoz.
- Ezt örömmel hallom - mondta Theon.
- Igazán nem szeretnék ünneprontó lenni, és Theon, eszemben sincs úgy beszélni, mintha az apád lennék, vagy valami, de biztos készen állsz erre? - kérdezte Robb hirtelen.
- Ezt meg hogy érted?
- Nézd, akkor és ott, mert a pillanat hevében nem volt más megoldás, kitaláltuk, hogy házasodjatok össze. De tudod, hogy ez mit jelent? Nincs több ártatlan flört! Nincs több szerető! Nincs több hajnali hazabotorkálás! Nincs több “a vas szülötte vagyok” felkiáltás!
- Hé, ez így kicsit erős! Ha érdekel, mióta Thirrinnel vagyok, nem feküdtem le mással, és nem is akarok. Ennyire nehéz elhinni, hogy szeretem és leélném vele az életem?
- Nekem is eszembe jutott már, hogy összeházasodhatnánk - tette hozzá Thirrin. - Csak egymásnak nem mondtuk, mert…
- Mert nem gondoltátok, hogy valaha is megvalósulhat. Értem. De most nagyon úgy néz ki, hogy mégis így történik, és ha elhangzanak a szavak a szívfa előtt, már nem vonhatjátok vissza őket. Még egyszer kérdezem, biztosan készen álltok a házasságra?
- Igen - bólintott Thirrin és Theon egyszerre.
- Jó. Akkor figyeljetek! A vacsoráról ne késsetek sokat, csak kicsit legyen feltűnő, hogy hiányoztok. Ne veszítsétek el a fejeteket, mert apa biztosan nem fogja. Theon, beszélj tisztán és érthetően, és maradj nyugodt, akármi történjék is! Thirrin, te inkább ne mondj semmit, csak legyél szép és mosolyogj, vagy nézz olyan nagy szemekkel, ahogy Ser Marcóra szoktál néha. Jonnak igaza van abban, hogy inkább anya fog akadékoskodni, de őt én el tudom intézni. Nem akarok sem veszekedést, sem késdobálást, sem előránduló kardokat, világos? Ha lehet, mindketten legyetek kék-fehér-ezüstben, hogy kifejezőbb legyen, mit akartok. Semmi fekete-arany, semmi kraken, érthető?
- Úgy beszélsz, mint egy hadvezér, de komolyan - mondta végül Theon. - És ezt dicséretnek szántam.
- Köszönöm. És még valami! - tette hozzá Robb. - Öt napunk van Thirrin névnapjáig, addig legyetek szívesek kibírni az éjszakákat egymás nélkül, de legalábbis ne aludjatok együtt. Nem akarom, hogy most bukjatok le.
- Nehéz lesz, de rendben - sóhajtott Thirrin. - Annyira hálásak vagyunk, hogy segítesz nekünk!
- Mondtam, hogy ez természetes. Merem remélni, hogy fordított esetben ti is megtennétek értem.
- Hát persze - mosolyodott el a lány. - Szövetség, emlékszel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése